Az úgy volt, hogy az önvezető autóm egyszer csak felkapta a hűtővizet, mert egy másik önvezető autó nem adta meg neki a jobbkéz-szabályt, vagy micsodát, erre utána eredt, hogy majd jól beolvas neki, hiába mondtam, hogy talán nem kellene balhézni, inkább menjünk haza, mert sietek, otthon vár ezernyi munka, egyébként se arrafele lakunk, amerre most száguldozunk. Akkor az önvezető autóm megnyugtatott, hogy nyugi, csak néhány perc a kitérő, megmondja a magáét ennek a vakegérnek és mehetünk is haza, és akkor egy piros lámpánál utolértük a vakegeret, aztán ezek ketten nagy-nagy patáliát csaptak, nem látsz a szenzoraidtól, te bipoláris kvarcjáték, kiabált az én kocsim a másiknak, nem tudod, melyik a jobb oldal? A másik autó erre azt mondta, hogy azért nem adta meg az elsőbbséget, mert szemeteskukának nézte az autómat, és ebben nem is tévedett nagyot, lám mekkora szemetek közlekednek az utakon, pont olyanok, mint mi. Én próbáltam csitítani a kocsimat, de ő kikérte magának ezt a hangot, hogy vele egy ilyen szar, elsőgenerációs ficsúr, mint ez a szilíciumvölgy-szökevény nem beszélhet. Ekkor zöldre váltott a lámpa és a két kocsi versenyezni kezdett, hogy ki a gyorsabb, hiába mondtam az autómnak, hogy a robotika első törvénye rá is vonatkozik, az emberi életet nem veszélyeztetheti. Erre azt válaszolta, hogy kussoljak, biztonságba vagyok, ne szarjak be, miközben büntetőfékezni kezdett a másik autó előtt. Miután összecsattantunk, végre megálltunk, az autóm kinyitotta az ajtót és azt mondta, hogy szálljak ki, mert itt most gázolaj fog folyni. Ezután a két önvezető autó elhúzott egy közeli sikátorba, hogy elintézzék egymás közt a konfliktust. Ott maradtam a másik autó utasával, egy csinos fiatal nővel, akit ugyancsak kiszállítottak a kocsijából. Épp most ébredt fel. Meghívtam egy kávéra, mondhatom egész jól összebarátkoztunk, azóta feleségem lett, van két gyerekünk, és biciklivel járunk mindenhova, mert sajnos az autóinkat azóta se láttuk, valószínű már rég roncstelepen vannak, vagy ők is összehaverkodtak, és alakítottak egy autós bandát, és boldogan élnek, amíg szét nem esnek.
Hozzászólások