Tekintetek, arcok, képek a falon,
szívet melengető mosolycsodák,
szelídség, báj és kellem,
hova lettetek az évek során?
Hová lettek a közös csevegések,
a várva várt esték, a megálmodott álmok,
csilingelő vasárnapok, szent ünnepek,
életet szépítő csodás nyaralások?
Rátok nézek, belőletek táplálkozom,
ti visszanéztek rám, és ez jó nagyon.
Lelkem hűs hullámokban lubickol,
s fejetek fáradt homlokomra hajol.
Foszlik a múlt, mint a molyrágta fonál,
eltemetett vágyak, elszállt ifjúság,
hiába igyekszel bogozni a csomót,
nem lesz többé egyenes a fonál.
Szóljon hozzá!