Mézfolyónak egyik partja
Kásadombnak volt az alja.
Másik partján pompás kertek
répát, káposztát termeltek.
Mézfolyói Kásadombi Tapsifüles Ugribugri
álló nap csak kását evett – mint ezt a hírekből tudni.
Mézfolyónak másik partján
Ugrifüles Nyuszipuszi
sárgarépát ropogtatott,
majd a partra ment aludni.
Mézfolyói Kásadombi Tapsifüles Ugribugri
átüzent a túlsó partra:
Ugrifüles Nyuszipuszi, ne légy balga!
Ha egész nap répát eszel,
te magad is répa leszel!
Gyere hozzám kását enni,
vagy én menjek répát csenni?
Egy állónap tanakodtak,
ki ugorjon, ma, vagy holnap.
Így esett, hogy azon percben,
Mézfolyónak túlpartjára
átugrottak mind a ketten.
Nem értették okát annak,
hogy nem közös parton vannak.
Megpróbálták még vagy hétszer,
pedig nem volt semmi kényszer.
– Én már többet nem ugrálok, Ugrifüles Nyuszipuszi! –
sóhajtotta elfáradva Mézfolyói Kásadombi
Tapsifüles Ugribugri.
Ugrifüles Nyuszipuszi ezt már annyiba nem hagyta:
– Te akartad, hogy ugorjunk Mézfolyón át túlsó partra,
pedig azt mindenki tudja, hogy Kifli-híd is van rajta!
Mézfolyónak Kifli-hídját mind a ketten megkeresték,
s ezután a kását, répát nap-nap után együtt ették…
Hozzászólások