Az irónia széles körben ismert. Amikor nem lehet, vagy nem ildomos egyenesen kimondani azt, amit mondani akarunk, vagy azt szeretnénk, ha mondandónk telitalálat legyen, beszédünket ironikussá változtatjuk. Az ironikusság tudatlanságot színlelve kérdező személy, színlelő szóból képzett, elvont főnév. Görög eredetű, Szókratésznak, a híres szónoknak volt egyik kedvelt retorikai eszköze. Richard Rorty amerikai filozófus szerint az ironikus gondolkodás használata segít megőrizni képességünket a szabadságra, a megújulásra. Az irónia a nevetségesség forrása, néha tragikus, néha humoros jelentést ad az eredeti közlésnek. Rejtett gúnynak az a fajtája, amelyben a lekicsinylés a dicséretnek, megosztásnak az alakját ölti magára.
*
Zs. Károly már felnőtt ember, családos, két gyerek apja. Azonban gyerekkorában keserves éveket élt át. Még ma is keserű szájízzel gondol vissza azokra az időkre. A faterja jól kereső villanyszerelő volt. Értette a szakmáját. Egyszer valahogy belecsöppent a lovi világába. Teljesen megrészegült ettől, nem telt el egyetlen futam sem az ügetőn, hogy az öreg ott ne lett volna. Minden futamra fogadott, ennek az lett a vége, hogy a pénz nem volt elég, szinte semmire. Emlékszik a nagy veszekedésekre, amelyek sokszor apja és anyja között verekedésekké is fajultak. A lóversenyek mindent felemésztettek. Zs. Károly akkor megfogadta, soha nem vesz részt semmiféle ilyen jellegű fogadásban. Gyűlölte a kártyát, a fogadásféle játékokat. Történt aztán egyszer, hogy a haverjával betévedt egy lottózóba. Ő nem akart semmit ott, csak kísérő volt, elvei szerint minden kizárt. Nógatták, töltsön ki egy szelvényt, vagy legalább számokat mondjon. Még ez utóbbit a békesség kedvéért megtette. Pár nap múlva – a sors iróniája szerint – ez a szelvény 15 millió forintot ért.
*
Két férfi beszélget a borozóban. Az alacsony a szerényebb, visszahúzódóbb, a magasabb, köpcös a nagyhangú. Az alacsony arról beszél, hogy az embernek hinni kell valamibe, mert hit nélkül, nem lehet élni. Minden cselekedetünket látja, ott fent valaki, ő tud csak segíteni és majd mindenről, el kell egyszer számolni. A magasabb, köpcös hosszan gondolkodik. Iszik egy-egy kortyot a fröccséből, aztán mondja: – Hiszem, hogy valahol egy felsőbb hatalom lát bennünket, csak sajnos ez a kormány…
*
Z. Árpit a környéken mindenki ismerte. Hétpróbás fickónak tudták be, mert amit csak tudott, egyszerűen ellopott. Ezeket a dolgokat pénzzé tette, aztán a kocsmában lecsorgott a torkán. Tettek feljelentést ellene, ilyenkor a rendőrségen töltött egy napot, aztán kiengedték. Mondták is: piti tolvaj csak. A rendőrség épületében már minden helyiséget ismert, szinte hazajárt hozzájuk. Egyszer összefutott egy ismeretlen fickóval az ivóban, aztán nyoma veszett. Legalább két évig nem hallott felőle senki. Néha meséltek róla történeteket, ha hasonló stikliket hallottak. Egyszer az egyik vendég az Alföldön járt autóval, és amikor visszajött, újságolta: – Képzeljétek el, az úton lemeszelt egy rendőr és az a fakabát Z. Árpi volt. Beállt rendőrnek. Mondta, az ő eszén nem járnak túl, mert a másik oldalról jött, ismer minden húzást.
*
Sokszor egy-egy bizarrnak tűnő helyzetet megítélni, hogy arra megfelelő magyarázatot találjunk, csak iróniával tudunk. Egy hetvenes évei felé közeledő férfi hosszas készülődés után, megbeszélt légyottra igyekezett. Autóval ment, megállt a ház előtt, várakozott, telefonált. A szemközti házból egy házaspár figyelte az esetet. Azért volt feltűnő, mert a férfi égve felejtette a kocsi lámpáit és ez a nagy fényesség tette gyanússá. A következő mozzanat pedig összekapcsolta a történteket, ugyanis az egyik emeleti lakás erkélyén megjelent egy középkorú hölgy és az autósnak integetett. A férfi kiszállt a kocsiból, kivett egy olyan húzós, fogantyús kisebb bőröndöt és elindult a jelzett lakás irányába. A házaspár követte az eseményeket. A feleség megkérdezte: – Mit visz abba a bőröndben? A férj, aki végiggondolta hasonló életkorával, mit vinne ilyenkor. Azt válaszolta: – Légyott utánra egy túlélő készletet!
*
Történt még abban a bizonyos „átkos korszakban”, hogy Sz. István tanácsi tisztviselő lett. Megtetszett neki ez a munka, emberekkel kellett foglalkozni. Elvégezte az erre a területre létrehozott iskolai formát – a Tanácsakadémiát. Ez egy felsőfokú képzettséget adott, de csak a közigazgatás területére. Közben Sz. István, családi okból, másik városba költözött. Szintén a tanácsnál helyezkedett el. Közben született egy olyan országos rendelet, aki elvégezte bizonyos időhatárok között a Tanácsakadémiát, annak biztosítanak egy olyan lehetőséget, amely szerint további két éves tanulmányokkal megfejelheti ismereteit az újonnan létrehozott Államigazgatási Főiskolán. Itt már olyan oklevelet kap, amely a polgári élet más területén is felhasználható. Sz. István szorgalmasan járta ezt a különbözeti két évet. Már látta a főiskolai oklevelet. Szinte karnyújtásnyira volt előtte, amikor a titkár – a főnöke, akinek hiányosak voltak az iskolai tanulmányai – közölte, hogy ügyészi vizsgálatot indított ellene. A vétség, hogy a lakosság által bejelentett birtokháborítási ügyekben rosszul döntött. Nem a valóságnak megfelelően intézkedett ezekben az ügyekben, tehát kárt okozott egyes állampolgároknak. Nem esett ez valami jól Sz. Istvánnak, sőt bosszantotta ez a fajta intézkedés. Sejtette, az állhat mögötte, a titkár megpróbálja lejáratni, mert ezzel a magasabb végzettséggel könnyen riválisa lehet. A vizsgálat lefolyt, különösebb hibát, vétséget a vizsgálók nem tudtak megállapítani. Azonban ez a herce-hurca oda vezetett, hogy Sz. István felállt a helyéről és másik munkahelyet keresett magának, most már nem az államigazgatás területén. Eltelt vagy másfél év, amikor összefutott egy régi kollégájával, aki újságolta, hogy a titkár már nincs a helyén. Fegyelmi ügye volt, még szerencse, hogy így megúszta. Tanácsi lakások kiutalásánál, a jobb ügyintézés érdekében – a sors iróniájának megfelelően – kenőpénzeket fogadott el.
*
Azt hiszem mindenki tapasztalta, hogy az utóbbi időben milyen nehéz eligazodni az üzletek feliratai között. Jól hangzó neveket igyekeznek a vállalkozók választani, de például a „Greenberry” mit takarhat? Hirtelen nem is tudja az ember. (megfejtés: férfi-női divat). Láttam „Coffee & Go” címtáblát is, itt a kávéra lehet következtetni, a folytatásra nem. Igazi magyarosat olvasva: „Víz-gáz-fűtés”, amely egyértelmű. De a „Partner” csak annyit mond, ha vásárolni akarok, igyekszem partner lenni. Valószínű, nem egy másik partnert árulnak ott. Olvastam „SHOE DOCTOR”-t is, hirtelen nem tudom, kinek szól? Nekem, itt lakónak, vagy az osztrák sógornak? Ironikusnak tartom, mert ez nem más, mint: cipész. Tehát ilyen iróniával is lehet vevőket csalogatni?
*
K. László most volt 25 éves. Eddig már volt vagy nyolc munkahelye. Szívesen elment volna a munka temetésére, mert dolgozni azt nem szeretett. Mindig a könnyebbik oldalát kereste, a furmányos, a nem tiszta megoldások érdekelték. Egyedül a technikai érzéke fejlődött ki nála, például egy zár kinyitása nem okozott gondot. Ez a „tudása” sodorta őt, bizonyos kocsmai ismeretségek révén egy olyan társasághoz, akik autólopásból „tengették” szerény életüket. Az ellopott autókat egy kijelölt helyre vitték, ahol szakavatott kezek perceken belül darabjaira szedték. Ők két típust favorizáltak, az Audit, meg a Suzukit. Arról meg voltak győződve, hogy rajtuk kívül van még hasonlóan verbuválódott társaság, akiknek ugyanezek a típusok tetszenek. K. László és társai már jó pár hónapja tevékenykedtek ezen a területen, minden akadály nélkül mentek a dolgok. Már olyan volt ez az „elkötési akció”, mintha egy valós munkahelyen dolgoznának, lassan megkaphatják a „törzsgárda” kitüntetést is. Történt aztán, hogy a szerelem beleszólt K. László életébe. Pont egy megszerzett Audival iparkodott volna a bontóhely felé, amikor eszébe jutott, hogy vesz egy csokor virágot az ő Pannikájának, most lesz a születésnapja. Megállt az autóval, csak úgy kiugrott belőle, már bezárni sem tudta, mert előzőleg feltörte. Kereste a virágárust, megvette, és szépen becsomagoltatta. Rohant vissza, de az autó sehol. Ellopták.
*
A teljes életet egy ironikus szemléletviteles sorral is elmagyarázhatjuk. Kezdjük azzal, mit jelent a szabadság? – „Szabadság, az egy szobor a New York-i kikötőben”. Mégis érzed a szabadságot, erre azt mondják: – „Ha kalapácsod van, hajlamos vagy mindent szögnek nézni.” De azért jó ember vagy, ismersz erre egy mondatot is: – „A legjobb adni… ezt minden bokszoló tudja.” Aztán szerény vagy: – „Én kértem a jeget, de ez azért nevetséges!” (a Titanic egyik utasa). Persze nem mindig mennek a dolgok rendben és jól. – „Kórustag voltam, amíg rá nem jöttek, honnan jön a zaj.” Kicsit szerettem volna rosszalkodni, amikor kértem: – „Kedves Télapó! Szeretnék egy másolatot a rossz lányok listájáról.” Politikai nézetem sem egyértelmű: – „Miért van a méheknek királynőjük? Mert, ha kormányuk volna, nem lenne méz!” Eligazodni sem könnyű az életben, hányszor hallja az ember: – „Kérjük, hagyja el a biztonsági sávot! De nem arra…” Aztán, ha elbizonytalanodunk, megnyugtatnak: – „Rögtön maga jön, csak elvitték élezni a bárdot!”
Hozzászólások