Zima Mihály: Sokszor nem lehet felismerni a „nagy embereket” • Hetedhéthatár

Emberi tényező

Zima Mihály: Sokszor nem lehet felismerni a „nagy embereket”

Zima Mihállyal többször találkoztam a Szarvasról Budapestre származott Baráti kör rendezvényén. Megtudtam több,mint félévszázada taxizik. Budapesten az Il Treno étteremben beszélgettünk 2021 decemberében, vacsora előtt.

Szarvas István: Már kis korodban is szeretted az autókat?

Zima Mihály (b) a szerzővel
Fotó: Egressy Rita

Zima Mihály: Túl egyszerű lenne igent mondani, de az nem lenne igaz. Szarvas anno kis mezőváros volt. Gyermekként lovaskocsikat láttam, azokon utaztam, sőt hajtottam. Ez akkor természetes volt, hogy a 10-12 éves fiúgyermek „vezet” lovakat, lovas kocsit, fogatot hajt, eke elé fogott lovat vezet. Ezt a mai városi gyermek meg sem érti, sőt, a felnőttek többsége is rácsodálkozik!

Volt sok játékautód?

Nem volt semmilyen. Mi „csináltunk” magunknak: székből, sámliból és egyéb kacatokból, traktort, szánkót, meg ezt-azt. Igen, bólogatok is mikor olvasom a pszichológusok, tudományos szakértők írásait. Magunktól tudtuk (rá voltunk kényszerülve), mit kell tennünk. Kreatívok voltunk! Utcán, árokban, temetőben sírhantok között zajlott az életünk. Fogócska, bújócska, télen szánkózás (lovas szán után kötöttük a mienket), csúszkálás, mikor szétfagytunk haza mentünk.

Milyen érzés volt öt fiútestvér közül a középsőnek lenni?

Ezt igazán csak már felnőttként kezdtem értékelni.
A családi találkozók szervezésénél fogalmazódott meg bennem. Mára már ellaposodott az igény is.

Hogy érted el, hogy nagyapádnak kedvenc unokája légy?

Gondolom, azért lehetett, mert ő egyedül élt, abban az évben születtem, amelyikben meghalt a felesége, a nagymamám. 2-3 éves lehettem, mikor hozzá költöztünk. Ebből következett az a bizonyos nagyszülő-unoka kapcsolat. Amit ismereteim szerint a tudomány még a mai napig sem tudott megfejteni.

Miért gondoltad az általános iskola befejezése után, hogy többet nem tanulsz, a tanítóid, vagy más miatt?

Iskolából soha nem hiányoztam, de az órákon már megoszlott a figyelmem.
Egyszerűen nem érdekelt a tanulás. Ennek ellenére minden probléma nélkül befejeztem az általánost. Volt magatartásból kettesem is, például nem mentem iskolába húsvétkor (volt időszak mikor nem volt munkaszüneti nap).

Miből gondoltad, hogy a szobafestő szakmánál jobb a sofőrség?

Nagyon jól éreztem magam a szakmában. Maszeknál tanultam, összesen öt évet voltam piktor. Az MHSZ-nél, mint sorköteles térítésmentesen tudtam elvégezni a sofőr tanfolyamot. Így a honvédségnél gépkocsivezető voltam. Leszerelés után pár hónappal eszméltem rá, hogy egyre jobban fájt a lábam az állandó létrázástól. Továbbá tetszett is a gépkocsivezetés.
Szóval nem bántam meg.

Hogy intézted el, hogy a kocsid rendszáma ZIMA10 lehessen?

Közel 30 éve, a közelgő születésnapom alkalmával megajándékoztam magam ezzel. Akkor még elviselhető összegért adták. ZIMA10 a hivatalos rendszám. 10-es szám magyarázata, citytaxinál „10” a hívószámom.

Hogy kerültél kapcsolatba az ELLE és az ELLE dekor magazinnal?

Rendszeresen vállaltam fuvarokat, önálló ügyintézéseket cégeknek. Úgy, mint kiscsomag szállítás, önálló banki ügyintézés, vámolás, reptérre személyszállítás.
Reptéren/pályaudvaron táblán felírt névvel személyeket vártam. Kiadó megbízott, hogy reptéren várjam az ELLE egyik vezetőjét, és vigyem a szállodába. Franciatudás nélkül úgy oldottam meg, hogy vettem magazint „akkor csak idegen nyelvű volt”. Magasan lobogtattam, a hölgy mosolyogva közelített felém. Mindketten bólintottunk. A turizmusnak vannak könnyen érthető kommunikációs lehetőségei – például a mosoly. Tehát én voltam az ELLE első magyar munkatársa. Tíz évig tartott ez a kapcsolat. Mai napig kellemesen gondolok erre az időre. Sok emberrel volt munkakapcsolatom. Sőt többel még mai is. Esetenként fuvart is vállalok. Facebookon követem az életüket, szakmai munkájukat. 

Zima Mihály (b) a szerzővel
Fotó: Egressy Rita

Hogy történt az amerikai jutalomnyaralás, milyen országban voltatok?

Tipikus taxis történet, útszélén áll az utas, és leint. Ebben a leintésben nagyon sok lehetőség van. Bárhova mehet: következő sarok, szomszédos kerület, reptér, vidék, esetleg Schwechat. Ez a leintés az Istenhegyi úton volt, szép, fiatal hölgy az óvodás leányával. Útközben panaszkodott, jaguárjának defektes a kereke, sőt a pótkereke is. Többen próbálták megoldani sikertelenül. Másnapra megoldottam. Évekig tartott a kapcsolat, egy idő után már egyedül vittem-hoztam a gyermeket. Mindenféle ügyet intéztem. Eredetileg Montrealban éltek. Férje Szaúd-Arábiában dolgozott, ő budapesti születésű lévén lakott itt addig. Rendszeresen hoztam-vittem a reptérre őket, vendégeiket, rokonaikat. Majd visszaköltöztek Montrealba. Szülei itt laktak. Rendszeresen intéztem az ügyeiket. Tudták, hogy mi többször külföldön nyaraltunk. Az első és a második meghívás után már komolynak gondoltam a dolgot. Féléves előkészület után 1989 nyarán 33 napot voltunk távol, az utazással együtt. Nekünk kellett megvenni a repülőjegyeket. Kint viszont teljes ellátásunk volt. Kocsit adtak, azt sem engedték, hogy saját pénzből tankoljak. Ma sokszor számolok, vajon most mennyibe kerülne? Két felnőtt, két gyermek teljes költsége annyi volt, mint akkor egy 1500-as Lada 240000 Ft  (repülőjegy, ajándékok és költőpénz)

Nem gondolkoztál azon, hogy kint maradsz Kanadában?

Kint maradni Kanadában? Messzebb megyek! 1972-ben voltunk először nyugaton, NSZK-ban. Fiatalok voltunk, albérletben laktunk, se gyerek, se vagyon. Akiknél voltunk, felajánlották a segítségüket és mi mégsem akartunk kint maradni! Nem érintett meg minket a csábítás. Nekem az járt az eszembe, várnak otthon a barátaim, kollégáim. Várnak a KISZ-ben, mesélnem kell, mit láttam – igen, le merem írni.

Pedig láttuk a különbséget. Pl. az volt a legnagyobb problémájuk: 1. ki kell cserélni a mosogatógépet, 2. teljesen jó állapotú Mercédeszt mire cseréljék? Felhívtak (BMW, Opel és Mercédesz) szervizt, és jöttek házhoz bemutatni az új kocsit. 1972-ben én azt hittem, álmodok!

Sokat utaztunk nyaranként az országban. 1985-ben megnéztük Kelet-Európát – 3 hét. 1987-ben Nyugat-Európát – 1 hónap, akkor 7 országot. Úgy éreztük, adva van a lehetőség, megnézzük, és megmutatjuk a gyermekeinknek Amerikát – 1 hónap.

1989. Kanada. Meghívólevél kellett, és vízum az USA-ba is. Engem behívtak a kanadai követségre, sok kérdést tettek fel, mit, kit hagyunk itthon, miből élünk kint stb. Volt már berendezett lakásunk, két gyermek is jött velünk. Az USA vízumommal megizzadtam. Izgalmas volt. Sőt a végén aláíratták, hogy a vízum nem feltétlen azt jelenti, hogy be is engednek! Ettől voltak nyugtalan éjszakáim.

Mikor jelentkeztél képviselőnek?

2010-ben alakult egy civil szervezet, egyik szomszédom meghívására mentem el tájékoztatóra. Janicsák István volt a moderátor, itt mondtam ki először azt a Nagy Lászlótól vett idézetet „műveld a csodát, ne magyarázd”. Ezzel beloptam magam az akkor alakuló csapatba. Következő összejöveteleken tudtam meg, hogy a következő választásra kerestek képviselőjelölteket.

Nagy Lászlót miért szereted? Az irodalmat szereted?

Egyszer olvastam az iménti idézetet: „műveld a csodát, ne magyarázd”. Rögtön magaménak gondoltam, mert úgy éreztem, sokszor így cselekszem.

Mit jelent neked szülővárosod, Szarvas?

Természetesen mindig örömmel gondolok vissza a felhőtlen, boldog gyermekkoromra. Rendszeresen jártam haza, főleg mikor már gyerekeink születtek. Jelentős esemény minden évben a hagyományos disznótor.

Van olyan hely, vagy esemény, amihez különösen vonzódol Szarvason?

Gyermekkorom, amire határozottan úgy emlékszem „felhőtlen-boldog” volt. Minden évben ismétlődő disznótorok. Ezt a hagyományt nagy tiszteletben tartottuk, sikerült megszerettetni lányainkkal, vejeinkkel, és unokáinkkal is. Életemben ez volt az első tél, amikor ez kimaradt! Ez még egyszer nem fordulhat elő. Természetesen sokszor nosztalgiázom, de többre nem vágyom.

Mit szeretsz Zuglóban?

1968 őszén költöztünk albérletbe a Szugló utcába. Innen 1974 januárjában a Törökőr utcában épült öröklakásba, a Főtaxi jóvoltából. Azóta itt lakunk. Saját jószántamból szabadidőmben sokat teszek a közvetlen környezetem tisztaságáért, rendjéért. Nagy örömmel töltöm nyugdíjas napjaimat a kertben.

Zuglóban hová szeretsz járni? Városliget, Népstadion, Cirkusz, vagy egyéb hely?

Azt hiszem ez szakmai betegség, mert én az egész várost magaménak tartom. Gondolom, más nem így képzeli el, de én évtizedeken keresztül csak kiléptem a kapun és máris a munkahelyemen voltam. Onnantól kezdve hatalmas lehetőség állt előttem. Természetesen a valóság mindig kevesebb. Érdekes történet, már nyugdíjasként – mikor többször sétáltam az utcákon – feltűnt, hogy csak a második emeletig ismerem a házakat. Menet közben biztonsággal eddig tudtam befogadni a környezetet.

Hogy jutott eszedbe, hogy te legyél a szarvasi baráti kör mikulása?

Unokáimnak én öltözöm be, ezért van évek óta mikulásruhám, ebből adódott lehetőség a hónap első keddjén tartandó rendezvényeken beöltöznöm. Szeretek játszani. (csak a budapesti csapatnál vagyok mikulás). Sőt egy alkalommal teljes covid-ruhában is megjelentem.

Van olyan, amit nem kérdeztem, de szívesen elmondanál?

Talán az, hogy kik voltak a híres utasaim?

Akkor kíváncsian várom!

Nagyon érdekes, közelről sokszor nem lehet felismerni a „nagy” embereket, művészeket. Sok érdekes találkozásom volt. Egyesek igen furcsán tudtak viselkedni. Voltak érdekes beszélgetéseim, sokat tanultam, valóban jó iskola „az élet”.

Második munkanapomon, központi irányítással négynapos fuvart kaptam filmgyárba. Huszti Péterrel és Dőry Virággal a „Lássátok feleim” c. film forgatásán. Érdekes volt számomra teljesen új közegbe kerülni. Később is voltam filmesekkel és különböző vállalatokkal, sikerült megismerni az egész országot. Ebben az időben kevés vállalati kocsi volt, nem a hagyományos taxi fuvarként, hanem kilométer-elszámolással, átutalással rendezték a viteldíjat.

A 60-as, 70-es években nagyon kevés magán kocsi volt, ezért minden fontosabb eseményt, rendezvényt taxival bonyolítottak. Utazás reptérre, pályaudvarra, esküvőre, színházba stb. Taxival mentek szülni, bulizni, felvonulásra, temetésre. A forgalmi viszonyok sokkal kedvezőbbek voltak. El tudja képzelni valaki, hogy beült az utas valahol a körúton és ott helyben visszafordulva lehetett menni ellenkező irányba?

Híres emberek. Nevek – csak úgy: Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Szabó Magda Vámosi-Záray párt balesetük után vittem haza a kórházból, Kocsis Zoltánra úgy emlékszem, nagyon szép volt a felesége. Venczel Verát a karjaimban vittem, kocsimtól a liftig, törött lábbal kórházból haza, édesanyja kíséretében – Zöldfa háza.

Maximilian Schell nagyon emlékezetes volt, a filmgyár valamelyik telepéről vittem, nem tudtam, hogy ő, panaszkodott a kettészakadt német nemzetről, mondta, hogy filmproducer. Majd este olvasom, az Esti Hírlapot, látom a fotóját. Felugrottam a székről és mondom a feleségemnek: őt vittem a Royal szállóba. Munkám során találkoztam Simon Peresszel. Az ELLE magazinnál töltött tíz év alatt nagyon sok művésszel, stylisttel  találkoztam: Ebergényi Réka, Vass Virág – szerveztem az esküvőjét, Karafiáth Orsolya, Osvárt Judit, Osvárt Andrea.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS