A Loire menti kastélyok Párizs után a leglátogatottabbak Franciaországban. Számomra a legizgalmasabb Chinon kastélya volt, nemcsak azért, mert a középkor hangulatát a legjobban megőrizte, hanem azért is, mert innen indult el Jeanne d’Arc az angolok kiűzésére Franciaországból.
Az 1412. január 6-án Domrémyben született francia parasztlány a százéves háború idején vezette a francia nép felszabadító harcát az angolok ellen. 1429 áprilisában megfutamította az ellenséget. 1430-ban Compiegne erődjénél a burgundiaiak elfogák, s kiadták az angoloknak. Az egyházi törvényszék elítélte, és tizenkilenc éves korában máglyán megégették. A perújrafelvétel során 1456-ban ártatlannak nyilvánították, 1909-ben boldoggá, 1920-ban pedig szentté avatták.
Jeanne d’Arc 1412-ben született a Maas folyó menti kis faluban, Domrémyben. 1431. február 21-én, roueni perében vallotta: „Domrémy templomában kereszteltek meg. Apámat Jacques d’Arc-nak, anyámat Isabeu-nek hívták. Jean Minet atya keresztelt meg. Anyám tanította meg nekem a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet; tőle van a hitem.”
Jegyezzük itt meg, hogy Jeanne d’Arc életéről mindössze két hiteles forrás létezik. Az egyik az 1431-es perének jegyzőkönyvei, a másik az ítélet megsemmisítéséé 1455-1456-ból. De még ezekkel a forrásokkal is óvatosan kell bánnunk. Mindkét per nyilvánvalóan politikai indíttatású, így a jegyzőkönyvek is tükrözik ezt. Másrészt Jeanne franciául tette meg vallomását, a jegyzőkönyvek pedig latinul készültek, ami eleve módot ad torzításokra. Még Jeanne születésének dátuma, családi körülményei sem bizonyultak teljesen megbízhatóknak, mivel anyakönyvi kivonat nem készült születéséről, a perében pedig Jeanne d’Arc meglehetősen bizonytalan válaszokat is adott. Ami pedig az alábbiakban is említett látnoki képességeire vonatkozik, azok nagy része a legendák körébe tartozik. Mindezt azért bocsátottam előre, hogy el tudjunk igazodni a valóság és a legenda útvesztőjében az orléans-i szűz életének itt következő epizódjában.
Jeanne d’Arc a francia történelem egyik legválságosabb korszakában, a százéves háború idején élt. Az angol királyok a francia trón örökösödési jogát akarták megszerezni. 1420. május 20-án Troyes-ban az elborult elméjű VI. Károly francia király nevében Izabella királynő és Jó Fülöp burgundiai herceg egyezményt kötött V. Henrik angol királlyal, mely szerint Henrik örökli a francia koronát. Ez az egyezmény kizárta a trónöröklésből a dauphint, Károly trónörököst. Az akkor tizennégy éves dauphin, a későbbi VII. Károly király 1418. május 29-én Touraine-be szökik. Innen próbálja meg érvényesíteni trónkövetelési szándékait az angolok és a burgundiaiak ellenében. 1427-ben Chinonba helyezi udvartartását.
Jeanne d’Arc gyermekkorára a rablások, gyilkosságok és a rettegés nyomta rá bélyegét. Mindazonáltal a kislány a többi falusi lányhoz hasonlóan nem vett különösebben tudomást a borzalmakról, szeretett játszani, táncolni. Jeanne tizenkét éves volt, amikor látomásaiban megjelent előtte Szent Mihály arkangyal, Alexandriai Szent Katalin és Antiochiai Szent Margit. Ahogyan azt Jeanne d’Arc roueni perében mondta, házuk udvarában, a templom mögött egy hangot hallott, ami arra kérte, „űzze ki az angolokat egész Franciaországból”. Ettől kezdve visszahúzódó gyerek lett, nem vett részt társai szórakozásaiban, de még a mezei munkában, pásztorkodásban sem. Minden idejét a buzgólkodásnak szentelte, naponta járt misére és gyakran gyónt. Ezzel kiváltotta mind családja, mind a falusiak nemtetszését. A legenda szerint apja azzal fenyegette, hogy saját kezűleg fojtja vízbe, a falusiak pedig zavarodottnak tartották és kigúnyolták.
Mindez nem tántorította el Jeanne-t küldetésétől. Fölkereste Baudricourt lovagot, Vaucouleurs várának parancsnokát, aki eleinte meg sem hallgatta, majd engedett a lány kérésének, és adott mellé néhány embert, akik elkísérték Chinonba, a dauphinhez.
Jeanne d’Arc indulására 1429-ben került sor. Ettől kezdve férfiruhában járt és levágatta a haját, hogy megóvja magát a tolakodó férfiaktól, és tiszteletet ébresszen leendő katonái körében. Március 6-án érkezett Chinon kastélyához. A ma róla elnevezett utca végén egy rekonstruált kút őrzi az orléans-i szűz lábnyomát és látható a láncdarab, ahová Jeanne kikötötte lovát.
A lány az Óratorony kapuján lépett be a kastélyba.
Végre elérkezik a várva várt meghallgatás. Jeanne a király szertartásmestere és Vendôme grófja kíséretében belép a nagyterembe. A király bizalmasai körében fogadja.
Károly nemesi öltözetben elvegyült a főurak közt, hogy a ,,boszorkány” ne ismerje fel, ám Jeanne egyenesen az álruhás királyhoz lépett, akit azonnal felismert, bár még sohasem látta. Amikor a lány térdre borult előtte, Károly rámutatott arra, akit királyi ruhába öltöztettek, és ezt kiáltotta: „Nem én vagyok a király, hanem ez itt.” Jeanne rendíthetetlen maradt: „Nemes trónörökös uram, az egek Királya általam üzeni, hogy Reimsben királlyá kenik és megkoronázzák Önt.”
Perében 1431. február 22-én Jeanne ezt vallja a királlyal való találkozásáról: „Sietség nélkül érkeztem a király elé. Sainte-Catherine de Fierbois-ból Chinon kastélyába mentem, ahol a király volt. Délben érkeztem, és először egy szállodában szállásoltak el. Ebéd után a királyhoz mentem, aki a kastélyban volt. Amikor a király szobájába érkeztem, felismertem a tanács és a sugallat révén.” Raoul de Gaucourt, Orléans kapitánya, aki jelen volt a találkozáson, így emlékezik Jeanne szavaira: „Felséges Dauphin, Isten küldöttjeként jöttem, hogy az ön és királysága segítségére siessek.”
A találkozás után Jeanne-t a Coudray erődítményben a Malom tornyában szállásolták el.
Jeanne három hétig maradt a kastélyban, ezután április elsején a királlyal együtt Poitiers-be ment, ahol teológiai doktorok hat hétig vizsgálták Jeanne szavahihetőségét. Az egyik próbán egy áldozás alkalmával a papnál két ostya volt, egyik felszentelt, a másik nem. A pap az utóbbit nyújtotta a szűznek, aki ezt mondta: ,,Ez nem a mi Urunk, Megváltónk Teste. Ő a másik ostyában van.” Végül a bizottság „kifogástalan életűnek, hívő kereszténynek” mondta a lányt, „aki az alázat, becsület és egyszerűség erényeivel bír.” 1429 áprilisában VII. Károly ismét fogadta Jeanne-t. A vizsgálódások meggyőzték Károlyt, aki egy kis csapat élére állította a lányt, melynek feladata az volt, hogy biztosítsa az élelmiszerek eljuttatását az ostromlott Orléans-ba. A szállítmány eljutott a városba. Jeanne − akit most már mindenki csak ,,a szűz”-nek nevezett – felélesztette a hitet a város elkeseredett lakóiban, feltüzelte az elcsüggedt katonákat. Háromnapos harc után, 1429. május 8-án Jeanne d’Arc kiűzte az angolokat Orléans-ból.
__________________________________________________________
Szóljon hozzá!