Mesélek most, hallga-hallga:
éldegél egy rossz perszóna,
lájkolhatnád, hogyha ehhez
éppenséggel kedved vóna.
Istenem, tán elenyészünk mind!
Szóval ez a furcsa nőci
pénzimádó hírben állott,
bepalizott jó pár fószert,
utána, mint köd, szétmállott.
Istenem, tán elenyészünk mind?
Ipolysági Gyönyör Teréz
bökkenőkön pang a sorsa,
fogy a szemcsepp egyre-másra,
patikákban áll a sorba’.
Istenem, tán elenyészünk mind!
Ütött-kopott gyógyszertárak
ismerik már, mint a rossz bajt,
pénzsóvárság nyakra-főre,
nőnk szívében ez, mi úgy hajt.
Istenem, tán elenyészünk mind?
Aztán egyszer jött a vizsga:
felelősként felkereste
minden, akit megtévesztett,
lám csak, tagadott a beste.
Istenem, tán elenyészünk mind!
Tagadott, és gyilkolászott,
sok lovettát vágott zsebre,
atropint tett kávéjába,
kinek pénzét mind benyelte.
Istenem, tán elenyészünk mind?
„Nem tettem én semmi rosszat,
épp csak napról-napra éltem
javakban nem dúskálgattam,
csirkefarhát az ebédem.”
Istenem, tán elenyészünk mind!
Csirkefarhát rizzsel és szaft,
kutyának is jobb a sorsa,
ezt sajnálják tőlem, kérem?
Hisz, úgy éltem, mint a szolga!
Istenem, tán elenyészünk mind?
Fogy a mesém, hallga-hallga,
Gyönyör Terézről danoltam,
aki immár vasra verve
börtönben ül, szinte holtan.
Istenem, tán elenyészünk mind!
„Az ipolysági Gyönyör Teréz évekig szemcseppekkel mérgezte a hitelezőit, akár több tucatnyi ember is meghalhatott miatta…” (Hír / 444 / 2022. 01. 04.)
Hozzászólások