Közismert az alábbi párbeszéd:
-Na, jössz velünk? – kérdi a társaság egyik tagja.
-Ma nem! Majd holnap! Addigra erőt gyűjtök.
Tulajdonképpen nem fizikai erőről beszélünk mindig. Az erőhöz tartozik a szándék is. Akarok csinálni valamit, vagy sem? Tehát elhatározás. Ez a kezdet, elhatározom, hogy holnap takarítok, elhatározom, hogy megtanulom a történelem leckét, elhatározom, hogy felásom a kertet és így tovább, sok-sok elhatározás, erő gyűjtés a tényleges megvalósításra. Egy mondás szerint: -„Az emberekből legtöbbször nem az erő hiányzik, hanem a hit, saját eröjükben.” Összegezve: – Megtudom csinálni, vagy sem?
*
K. Péter, akit focista berkekben csak „Csucsu”-nak becéztek, jó középcsatár hírében állt. Minden mérkőzésen rúgott egy gólt. Eredményes focistának tartották. Az NB I kilencedik fordulóján történt, hogy a hatvanadik percben egy támadás során az ellenfél védőjétől olyan rúgást kapott a bal lábára, hogy hordágyon kellett kivinni a pályáról.
Kórházba került, meg kellett műteni a lábát. Az első időben nagyon mérges volt a tréner, okolta, hogy jobban vigyázhatott volna. De most, így kiesik egy jó darabig. K. Péter, a „Csucsu” csak töprengett a kórházi ágyában, hiába okolják, ő iparkodik meggyógyulni. Ez a gyógykezelés sajnos lassan ment. A csapat ezt követő két mérkőzésen vereséget szenvedett. Az edző még mindig mérges volt. De ahogy „Csucsu” gyógyulni kezdett, majd úgy másfél hónap után a pályára is kiment, kezdett megbékélni a helyzetével.
Könnyű edzést diktált neki a segédedző. Először nehezen ment, de aztán, a folyamatos terhelés után, kezdte visszanyerni régi formáját. Gyűjtötte erejét az újabb mérkőzésekhez.
Három hónap után volt az első mérkőzése, melyen két gólt is rúgott az ellenfélnek. Sikeres volt az erő gyűjtés, a felkészülés.
*
K. Kató néni és V. Piroska egy utcában laktak. Mind a ketten házasok voltak. Három ház választotta el a portájukat egymástól. Történt egyszer, hogy a P. Julika néni, aki olyan szószátyár, fecsegő asszonyként élt a faluban, pletykálni kezdett V. Piroskáról. Azt mondta, hogy a téeszben van egy fiatal srác, traktoros, ezzel szokott takarmányért kijárni a mezőre. Aztán itt-ott megpihennek. V. Piroska mindig kipirult arccal érkezik vissza a telepre. Ezt a mendemondát hallotta K. Kató néni és elmondta V. Piroskának. Na, aztán ebből lett a baj, Piroska nagyon megharagudott V. Jolánka nénire. – Törődne inkább az ő dolgával. Majd elkapom én azt a cafkát! – biztatta önmagát. Gyűjtötte erejét, nem akart csak úgy neki rontani. Pedig megérdemelné.
Történt aztán, elment tojásokért a falu végébe. Füles kosárba hozta a tojásokat, volt vagy harminc darab. Pont a kocsma előtt futottak össze P. Julika nénivel és kérdőre vonta. Ebből aztán egy nagy kiabálás, veszekedés keletkezett. Egyik nő sem hagyta magát. A nagy kiabálásra a kocsmából kijöttek a férfiak. A veszekedés addig fajult, hogy V. Piroska maga elé vette a füles kosarat és a benne lévő tojásokat, jó célzással, meglévő erejével a pletykás nő fejéhez vagdalta. A férfiak üdvrivalgásba kezdtek és drukkoltak a győztesnek. P. Julika néni állt egy darabig, aztán elfutott és heteken keresztül nem látta a faluban senki.
*
A politikai pálya nincs kikövezve, tele van buktatókkal, kátyúkkal, amelybe ha belelépnek, nehéz onnan kikecmeregni. Zs. Károly pártot alapított, jobbító szándékkal. Elképzelte, ha sikeresek lesznek, még a parlamentbe is bejuthatnak. Tehát volt erő, lendület. A soron következő választáson nyolc jelölttel el is indultak, de vereséget szenvedtek.
Ezt követően hónapokig nem is lehetett hallani róluk, mintha megszűntek volna. Egyszer, olyan egy év elteltével Zs. Károly pártelnök nyilatkozott a sajtóban, hogy most erőt gyűjtöttek, felkészültek.
Csendben voltak egy darabig, majd előrukkoltak új programjukkal és várták a választást. Az újonnan állított jelöltek sem hozták meg a sikert, úgy értékelték: – nem volt jó a felkészülés, az erő gyűjtés, mert a sikernek pedig ez az alapfeltétele.
*
Z. Ágota általános iskolás kora óta sportol. Az atlétika a kedvenc sportja, a hármasugrás. Ebben van valami olyan mozdulatsor, amelyet megcsinálni elég nehéz. A hármasugrás a nevében is három, egymást követő ugrást jelent, persze nem kicsit, hanem nagyot. Z. Ágota mondja: – Előttem a homokos hosszú ugrógödör, az elején a dobbantó léc. Nekifutsz, teljes erővel, összpontosítással. A bal lábadat a dobbantó lécre helyezed, futás közben. Dobbantasz, elrugaszkodsz, repülsz a levegőben, aztán leteszed a jobb lábadat, már a homokba, ellököd magad, következik a második ugrás. Ismét a bal láb, dobbantás, elrugaszkodás és repülsz, leérkezel a jobb lábaddal. Itt a vég, a megrepült táv az eredmény. Z. Ágota eddigi eredményei olyan közepesek voltak. Elhatározta, az őszi bajnokságban megmutatja, mit tud. Szorgalmasan edzett, az ugrásokat vagy ötvenszer elismételte. Érzett erőt magában. A verseny napján könnyűnek, de erősnek érezte magát. Mikor az ugró pálya elejére lépett, összepontosított, erőt gyűjtött és nekifutott. Valóban hármat ugrott, de ez a három ugrás csúcsot jelentett.
*
Az „erő” gyűjtésről átvitt értelemben is szoktunk beszélni. – Miért nem veszel magadnak egy biciklit? Nem kellene gyalog járnod – kérdezték S. Pált. Válasz: – nincs „erőm” hozzá – és kezével mutatta a pénz hiányát.
Így kezdte S. Pál, amikor döntött a feleségével, hogy ebben a faluban építenek egy családi házat. Pál mutatta is kezével az „erő” hiányát, amely számok szerint huszonöt millió forint, ha ő, meg a rokonok is besegítenek. Kölcsönt is vettek fel az OTP-től, hogy bővüljön az a bizonyos „erő”. S. Pál is belevetette magát az építkezésbe. Kiásta a ház alapgödrét, betonoztak, keverte a maltert, hordta a mestereknek a téglát. Ezt csinálta három hónapon keresztül. Nem érzett fáradtságot. Reggel mikor felkelt fittnek érezte magát. Egy vezérelte, holnapra állnak a falak. Kész lesz a betonkoszorú és jöhetnek az ácsok, hogy tető alá hozzák megálmodott házukat.
Másra nem is tudott gondolni, abban a hitben élt, az erejével mindent eltudott intézni, mert az jelen volt az építkezés folyamán.
*
N. Nándor bácsi korban már túl volt a nyolcvanon. Három éve, hogy megözvegyült, ötven évi házasság után. Nagyon rossz volt elveszíteni a feleségét, de ha már ezt rótta rá a sors, viseli türelemmel. Eddig minden hónapban egyszer kiment a temetőbe, vitt egy kis virágot Jolánka néni sírjára. Egy kis időt eltöltött a sírnál, aztán hazament. Sajnos az utóbbi időben úgy érzi, mintha kiment volna az erő a lábából. Ezt onnan vette észre, hogy térül-fordul a lakásban és mindjárt ülni kívánkozik neki. Így hol a konyhában, majd a szobában üldögél. Ezen eset miatt már a temetőbe sem tudott kimenni, legalább is nem mert elindulni. Lelkiismeret-furdalása is lett, Jolánka néni biztosan várja őt.
Elhatározta, erőt gyűjt és kimegy a temetőbe. Ez az erő gyűjtés több hétig is eltartott. Volt, amikor azt érezte, most ki tudna menni, készült is, befűzte a cipőjét, aztán mégis egy széken találta magát.
Egyik reggel vidámnak és erősnek érezte magát. Döntött, elindul. Buszra szállt, majd gyalogolt. A virágot elhelyezte, beszélgetett egy kicsit Jolánka nénivel, majd irányt vett hazafelé. Olyan félúton járt, amikor rátört a fáradtság, elfogyott az ereje. Összeszorított fogakkal ért haza. Fohászkodott, kérte a teremtőt, ne haragudjon rá, de ez az út nagyon nehéz volt. Arra gondolt, Jolánka néni is látta ezt és biztosan megbocsájt neki, ha egyelőre, otthon marad.
*
P. János feleségével és leányával egy harmadik emeleti, három szobás lakásban laktak. Több mint tíz éve költöztek ide. A lakás egy részét felújították, szépítették. A lakáshoz tartozott egy pincehelyiség, elég nagy alapterülettel. Ez adott helyet az élet során feleslegessé vált mindenféle vacaknak, nagy mennyiségben.
A lányuk közel volt a harminchoz, amikor úgy döntött, elszakad a szülői kötelékből, önálló életet akar kezdeni. Ehhez persze egy lakás is hozzá tartozik, az albérlet csupán átmeneti megoldás lehet. A véletlen úgy hozta, lehetősége nyílt egy kis garzonlakás megvételére. Persze pénze nem volt annyi, hogy abból ki lehetett volna ezt a kis lakást fizetni. A feleség döntött: – Eladjuk ezt a lakást, apáddal mi elférünk egy kisebbe, ami az eladási árból, meg a kisebb lakás vételéből még marad, azzal segítünk!
Tehát áruba bocsájtották lakásukat. Így fel kellett készülni a majdani költözésre. – Fent a lakásban a bútorokat, azt majd visszük az új helyre, de a pince lomjait, azt már nem! – mondta a feleség. – János, neked az lesz a feladatod, hogy pincét ürítsed ki!
Jánosnak ettől a perctől fájt a feje, mit is csináljon, hogyan szabaduljon meg attól a sok kacattól. Napokon keresztül gyűjtötte erejét. Először csak úgy nézelődött, turkált a holmik között. Sokszor órákat töltött a pincében. Aztán jelentkezett egy vevő. Jánosnak cselekednie kellett. A kacatok egy részét esténként széthordta a környező házak előtt kitett kukákba. A nagyobb darabokkal azonban nem tudott megbirkózni. Fogadott egy fuvarost, aki jó pénzért elszállította a maradék lomot. Jánost ez a lomtalanítási folyamat nagyon kifárasztotta, pedig minden reggel erőt gyűjtött, de ez valahogy mindig szertefoszlott.
*
Unokám, Omárka most tíz hónapos. A szobában egyelőre mászik, de azt olyan erővel tudja csinálni, hogy pillanatok alatt már a szoba másik sarkában van. Az utóbbi napokban arra lettem figyelmes, hogy oda mászik a rácsos kiságyához, majd felkapaszkodik, erőt gyűjt és feláll. Onnan nézelődik. Én, mint nagypapa, nyolcvanöt évesen, ülök a fotelben, nézem az unokámat és arra gondolok, erőt kellene gyűjtenem, hogy elmenjek arra a bizonyos helyre, ha szükségeltetik.
Abban vagyunk azonosak, hogy mindkettőnknek a járáshoz erőt kell gyűjteni.
Hozzászólások