Emberélményeim - 8. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Emberélményeim – 8.

Simándi Ágnes

Simándi Ágnes Kanadában élő magyar költőnővel 1996-ban találkoztam egy kötetbemutatón. Nemcsak versei, különös orgánuma keltették fel az érdeklődésem, hanem az ember. A bemutató után beszélgettünk, és olyan jól fonódott a beszéd fonala, hogy bűn lett volna akkor, ott elvágni azt, így felajánlottam, hogy jöjjön el hozzám a fiával együtt, és még aznap este és nálam folytathatjuk az ismerkedést. Eljött, és éjszakába nyúlóan ismerkedtünk, addig fia az én fiammal, közös programokon vettünk részt. Az első budapesti éjszakát nálam töltötte Ágnes, úgy tűnt, mintha már ezer éve ismerősök lennénk. Ekkor kezdődött a barátságunk, s ha valahányszor Magyarországra jött, mindig töltött nálam egy-két napot, ott tudtuk folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytuk. A laptop vásárlása után javult  a kommunikációs lehetőségünk, hetente 1-1 órát skype segítségével együtt tölthettünk, bejöhetett, beláthatott a szobámba, én hozzá, hozzájuk, így aktív részesévé vált az életemnek. Könyveim borítóját tervezte, segített kötetanyagok felépítésében, sőt a tördelésekben is. Felolvastuk egymásnak a legújabb írásainkat, megbeszéltük azokat, nagyon kritikusan olvasta a verseimet. Nógatott, biztatott a folytatásra, bár tudta, hogy nem tartozom a „kiválasztottak” közé. Halála iszonyú űrt hagyott bennem, nincs nap, hogy ne gondolnék mosolygó arcára, hangjára- ez az arc és hang már az enyém marad halálomig.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS