Kapcsolatok: én választok, engem választanak • Hetedhéthatár

Emberi tényező

Kapcsolatok: én választok, engem választanak

Emberek tömegei élnek ebben a világban. Mégis valamilyen vonzerő egy látszólagos nyugalmat ad, hogy ne rohanjanak azonnal egymás ellen. Látszatra azonban megvan, de az ember azért ember, hogy józan ésszel megtartsa az egyensúlyt. Emberi létünk fontos jellemzői a társas emberi viszonyok. Ennek érdekében mindent úgy szervezünk, hogy ebben a szövetségben valósuljon meg.

Egész életünk, kapcsolatok szövetsége. Alapvető biztonságot ad valamihez, vagy valakihez való tartozást adja meg.

A kapcsolatok sokrétűek, így beszélünk családi, iskolai, munkatársi, alkalmi közösségi, baráti és szerelmi kapcsolatokról. Most joggal feltehetjük azt a kérdést: – Mi tartja fent, vagy össze ezeket a kapcsolatokat? A válasz egyértelmű, de sok helyen mégis eltérő is lehet. Két ember kapcsolatát összetarthatja a kölcsönös tisztelet, vagy egymás megbecsülése, a szeretet és a szerelem. De mindjárt ott ólálkodik a negatív oldal is, mert lehet a kapcsolat indítása kompromisszum, vagy kényszerhelyzet alapján, vagy éppen valamilyen számítást figyelembe véve.

E sokrétű kapcsolat rendjére nézzünk példákat.

*

Napjainkban sajnos azt tapasztaljuk, hogy a világ kezd hasonlítani egy „felbolydult hangyabolyhoz”. Az információk nagy sebességgel áramlanak. Ami a világ egyik szegletében történik, azt már perceken belül közzéteszi a média. Ha akarunk, felülhetünk egy repülőre és pár óra múlva a világ másik szegletében kávézhatunk. Ez a fajta rohanás, kényszerülve is, a kapcsolatok sokaságát hozza létre. Aztán itt a kérdés: – Mit tegyek, hogy az embertársakkal a felgyorsult világban, milyen kapcsolatot építsek ki? Ez a folytonos kapcsolatteremtés azt eredményezi, hogy az ember már nem tud önmaga felé fordulni, nem tudja megteremteni a csend erejét, ahol gondolatait rendezheti.

*

Z. Ferenc húsz éves volt, amikor megnősült. Feleségül kérte P. Sárikát, aki örömmel ment hozzá, hiszen ő tizenkilenc éves volt és arra gondolt, most megy férjhez, mert szereti Z. Ferencet, és ha kérik, akkor miért ne! Eddig a fentiekkel nem is volt baj. Az élet úgy folytatódott, mint azt abban a bizonyos „nagykönyvben” megírták. Született két szép gyerekük. H. Faluban építettek egy takaros házat. Z. Ferenc jól keresett, mert a szakmája kőműves volt. Tíz éves házassági évfordulójukon az apóstól kaptak egy szép Skoda autót, mondván: megérdemlitek!

Nem is volt ezzel semmi baj. P. Sárika otthon volt a gyerekekkel, de egyszer bejelentette férjének, dolgozni megy. Ez a férje számára meglepetés volt, de arra gondolt, ha az asszonynak ez kell, ám legyen. A helyi téeszben helyezkedett el, irodában dolgozott, bérszámfejtő lett.

Teltek az évek, és egyszer egyik barátja figyelmeztette Z. Ferencet, hogy amíg ő távoli helyeken rakja a téglákat egymásra, hogy fal legyen belőle, addig az asszony a fiatal agrármérnökkel hetyeg. Aztán innentől kezdve, baj bajra halmozódott és válás lett a vége.

Limpár Ferenc pszichológus írta: „Egy párkapcsolat mindig 50-50 %-os, se több, kevesebb se legyen! Bármelyik oldalra billen is a felelősségi mérleg, elindul a lavina.” Ők nem tudták betartani ezt a közepes arányszámot.

*

K. Ferenc barátommal egy beszélgetés során az emberi kapcsolatokról esett szó. Meséli, hogy barangolt a Facebookon, csak úgy kíváncsiságból. Ahogy megnyitotta a saját lapját, feltűnt, hogy Sipos Sándor ismerősnek jelölte. Kérte a visszaigazolást. – Képzeld, órákon át töprengtem, honnan ismerhet engem ez a Sipos Sándor. Sohasem hallottam felőle. Akkor most, miért legyen az én ismerősöm, vagy én az ő ismerőse? Miért álljunk kapcsolatban? További keresgélésben egyszer a gép feladta, hogy ez a Sipos Sándor vagy harminc embert ismert és ott volt egy közös ismerősünk, akit névről felismertem. De akit felismertem, egyszer találkoztam vele, egy pincepartin, ott jópofiskodtam vele, aztán ismerősnek jelölt.

K. Ferenc barátom még hozzátette: – Ez alapján a fél ország lehetne az ismerősöm, mert ő az ismerősnek az ismerőse. Legyek vele kapcsolatban. Igaz, vannak olyan emberek, akik büszkélkednek azzal, hogy milyen ismert emberek ismerik őt és kapcsolatban állnak. Az igaz, amit Rátóti Zoltán Jászai Mari díjas színész mondott: „A választás mindig két oldalú, nem csak én választok, engem is választanak.” De még hozzátette: – A választásnak azért mindig van egy minőségi kitétele.

*

U. Ferenc T. Sándorral egy nyári napon a Balaton mellett találkozott. Mégpedig olyan véletlen során, hogy U. Ferenc a zöld parti fövenyen szeretett volna egy olyan helyet keresni, ahol napozhatna. Egy szabad helyet talált, ahol éppen T. Sándor üldögélt. Összeismerkedtek, beszélgettek. A kölcsönös mondatok valahogy mindig passzoltak. Ugyanis a négy órás beszélgetés során kiderítették, hogy mindketten imádják a motorbicikliket. Azzal jöttek éppen mind a ketten a Balatonra, természetesen külön-külön. A beszélgetés vége felé, amikor búcsúzkodtak, cseréltek telefonszámot és már közös tervet is szőttek, hogy egy kirándulást szerveznek – természetesen motorral – Tokaj, Sárospatak környékére. Egy német írónő – Nicolas Barreau úgy fogalmazta ezt össze: „- Minden jó kapcsolat alapja a hasonló kedvtelés és érdeklődés.”

*

A kapcsolatok építésénél alapkövek az ismerkedés, a beszélgetés, a vélemények cseréje. A legegyszerűbb, de nem minőségi változata, amikor egy borozóban négyen ülnek egy asztalnál és bort poharaznak.

Megy a diskurzus, ki vagy te, mit csinálsz, hol élsz? Milyen az életed, boldog vagy, esetleg nem, esetleg szomorú, mik a sikereid, mind erről mi a véleményed? Közben iszogatnak.

Ez jó példája annak, amit Herczeg Ferenc író mondott: „-Egy pohár bor mellett hamar megértik egymást az emberek.” Csak az a kérdés itt, hogy ebből lesz-e valamikor egy jó, emberi kapcsolat?

*

Az emberi kapcsolatok minőségben is eléggé eltérőek. Mert ugye akivel kapcsolatba kerülök, nem egyértelműen kiegyensúlyozott, emberi kapcsolatra nem alkalmas. Vannak hiányosságok, vannak elvárások, de kérdés, azok teljesülnek-e. A partner nem is szimpatikus, de mit lehet tenni, ha a kapcsolatra jelenleg szükségem van. Müller Péter író elrendezi ezt a helyzetet, amikor azt mondja: „ – Milyen csoda, hogy vannak kibírhatatlan emberek, de nagyobb csoda, hogy ha szeretjük, akkor kibírjuk őket.”

*

A kapcsolatot, kapcsolatokat úgy látszik, keményen megéljük. Megéljük és továbblépünk, mert a rohanó világban egy-egy dologra, eseményre, kapcsolatra, csak kevés idő jut. – Gyere velem erre a koncertre! Aztán, ahogy a koncert véget ér, elválunk és nincs folytatás. Sajnos könnyen továbblépünk, új kapcsolatok után nézünk és mindennek a könnyebb oldalát keressük. Wohl Stefánie írónő mondja: „A kacérkodás néma ígéret, mit nincs szándékunkban beváltani.” A társkeresésben is egyértelműen megmutatkozik a „fogyasztói” magatartás. Nem olyan kapcsolatot keresünk, melyben társat, barátot akarunk. Lazábbra fogjuk dolgainkat. Egy francia művész erről úgy nyilatkozott: „Sokkal könnyebb szeretni minden nőt, nem csak egyet.”

Még szerencse, hogy vannak, akik másként gondolkodnak és élik meg az élet dolgait.  Julian Brass kanadai tréner szerint: „A világnak több ölelésre és kevesebb rohanásra lenne szüksége.”

*

G. István üzletkötő volt egy vállalatnál. Munkája során sokfelé járt, mert kellett mennie, az üzlet megkövetelte tőle ezt a fajta magatartást. Így akarva, akaratlanul is sok emberrel került kapcsolatba. Volt ebben üzleti kapcsolat, emberi kapcsolat, meg baráti kapcsolat. G. István ezeket a sokféle kapcsolatokat jó érzékkel, emberi magatartással, igen jól kezelte. Szerették és tisztelték is ezért, megmutatkozott eredményességében is, „jól jövedelmezett” ez a fajta viselkedés.

Aztán véget ért az a bizonyos idő, amikor a rendszeres, napi munkának a kor miatt vége szakadt. Ő is elérkezett ahhoz az időhöz és nyugdíjba ment. Innentől kezdve sok minden megváltozott. Már nem kellett utazgatnia, azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatban állt, elmaradtak. Nem mintha megakarta volna szüntetni, az idő, a távolság, a korábbi gyakori találkozás ritkulása, a kapcsolatokat messzebb görgette. Egy olasz író – Fabrizio Sparta – ezt jól fogalmazta meg: „ – Ahogy az ember halad előre az életben, barátságok, ismeretségek szükségszerűen elmaradnak, lemorzsolódnak.”

*

A kapcsolatok nagyon fontosak az ember életében. Ha megértő, támogató, ösztönző kapcsolatai vannak, mondjuk – boldog ember.

Ezen írás végére még egy idézetet szeretnék leírni, mert az alábbinál nincs egyszerűbb megfogalmazás. Egy kanadai tréner szerint: „ – Bármelyik kapcsolatodat akarod elmélyíteni, amikor csak lehetséges, találkozzatok személyesen, ahelyett, hogy írásban üzenetekre és a kommunikáció egyéb formáira szorítkoznátok. Az igazi, szemtől szembeni társalgás sokkal meghittebb.”

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS