Valentin-napi • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Valentin-napi

Tankcsapdába esett a röfögés,
és olyan édesnek találtatott a hús,
hogy Gadara mellett kiszáradt a tó.

Hordom a pálmaágat öled pohara felé,
és a kehelyben összegyűl’ a bánat.

Egy óriás tördeli erdejében a fákat;
úgy esőzik a lomb, mint a Bor
telíti a vágyat.

Arcomat formázd kezedre!
Simogasd ezer-reményű szerelemmel.

A gyémánt Isten homlokában él.

Félelembe estél. Mint a konda,
mely széttúrja a kukoricaföldet,
ahova engem temetsz,
az a sír

felszárítja a könnyed, ha könnyed
kézmozdulattal ráhinted a hantot,

mint ördögeire a virágot

ama Megszállott.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS