Családomról
Az én életemben a biztos hátteret az összetartó család jelentette-jelenti.
A vadászház
1956-os emlékeim Kisbattyánhoz kötődnek. Hogyan is került oda a család? Édesapám, Czuczor Ferenc+ 1911. szeptember 27.-én született Tamási-Majsamiklósváron, erdész családban. Házassága után 1944-ben alapított családot Erdősmecskén, ahol erdészként dolgozott. Édesanyám, Storch Anna 1924. március 21.-én született, pécsváradi sváb családban nőtt föl. Úgy ismerkedtek meg, hogy mivel a környékbeli erdészek minden héten szakmai értekezletet tartottak Pécsváradon, amelyet misén való részvétel követett, és édesanyám is szorgalmas hívő volt, adott volt a találkozásuk.
Erdősmecske 1948. Anyai nagyanyám, Ferenc fia, nővérem és én
Pécsváradon házasodtak össze 1943-ban. Erdősmecskén születtünk, mi gyerekek: Mária nővérem 1944-ben, én 1948. március 25.-én. Édesapámat 1944-ben hívták be katonának egy ellátó egységhez. Mivel akkor már alakulata folyamatos visszavonulásban volt, és elhagyták az ország területét, Münchenben esett amerikai fogságba. Ez úgy történt, hogy egy angolul tudó tisztjük a bunkerben fehér kendőt lobogtatott, és amikor odajöttek az amerikai katonák, a tolmácsolásban segített. Megkönnyítette dolgukat, hogy az amerikaiak között is volt magyar származású, aki ezt kiáltotta: – B… meg, ne féljetek, már biztonságban vagytok!
Őneki így szerencséje volt az amerikai hadifogsággal, 1946-ban haza is térhetett…
Anyu „mosógépe”
Szomorú érdekességként mondom el, hogy a sváb származású anyai nagyapámat, id. Storch Ferencet is behívták katonának, és ő Németországban esett amerikai fogságba. Ő azonban kiszabadulása után sem jött haza, mivel akkor már javában folyt nálunk a svábok kitelepítése. Édesanyám ezt a szégyenteljes tettet úgy minősítette, hogy “45 után kidobtak minket” az akkori nemzetközi németellenes politika következtében.
Testvérek a kedvenccel
Így történt, hogy nagyanyám, Storch Ferencné Brückner Katalin és Ferenc nevű fia, édesanyám öccse hozzánk költözött. Néhány évig családtagként laktak nálunk, és együtt dolgoztak a családdal a házi gazdaságban a hadifogságból 1946-ban hazajött édesapámmal együtt. Érdekességként elmondom, hogy 1948-as születésem után egy fotón négyen szerepelünk: nagyanyám, Ferenc nagybátyám, nővérem és én pólyában. Nagyanyám és nagybátyám utána kapták meg a kivándorlási engedélyt, és mentek ki Németország nyugati részébe, az ott lévő anyai nagyapámhoz. Nagybátyám ott alapított családot, ott született két lány-gyermekével, Mónikával és Helgával. Az unokatestvéreimmel később többször meglátogattuk egymást, Ma is tartjuk a kapcsolatot…
Az Erdész Úr
Atyai nagyapám, Czuczor Sándor is erdész volt, ő az első világháborúban, a kárpátaljai csaták során esett orosz hadifogságba, és négy évet töltött Szibériában. Anyai nagyanyám, Molnár Mária volt, de mivel ő 1945 után, még születésem előtt halt meg, és Tapolcán van eltemetve, én őt már nem ismerhettem. Atyai nagyapám többször lakott nálunk, így hadifogságáról sokat mesélt nekünk, unokáinak. Kisbattyánban halt meg 1958-ban, ott is van eltemetve…
Az erdészház
Aput szerinte büntetésből helyezték 1950-ben Erdősmecskéről Kisbattyánba, az ő „sváb szálai” miatt. Sokszor mondta: nem is tudják, hogy ezzel milyen jót tettek velünk! Virágzó önellátó családi gazdaságot alakítottak ki ugyanis, és még illetmény föld is járt az erdészházhoz. Kézi aratáskor Apu fogta a kaszát, Anyu volt a marokszedő, én terítettem a madzagot, Mária nővérem rakta sorba a kévéket. A faluban egy alsó és egy fölső tagozatos iskola működött ekkor. Négy-négy osztály tanult együtt egy teremben, hangos és csendes óra-rendszerben. Boldog, szabad gyermekkorunk volt! …
Hozzászólások