A tegnap álmától részegen,
újfent csak neki
a kilöttyenő éjszakának.
Látom arcod mosdótáljában
a szorgos esőt,
az istenverte sírását…
Megtisztulás ez! –
hiszen összemossa
szemeinkben
az ébredő levélzöldeket,
a köztünk
és a titkolt égbolt
közti különbségeket.
Ölelkező áldásunk:
a szappan
oldott csöndje,
amiről ilyen önfeledten
csak a szenvedély gondolkozhat
plakát éjjeleken,
melynek bennünk
és rólunk
naponta
égő színei
vijjognak.
Hozzászólások