1956: „Kelet-Mecseki Láthatatlanok” – Kisbattyán (Második rész) • Hetedhéthatár

Népszerű tudomány

1956: „Kelet-Mecseki Láthatatlanok” – Kisbattyán (Második rész)

Kisbattyán, 1956. október-november

A vadászház

1956. október 23-án, kedden délelőtt, az iskolai nagy szünet végén a tanító bácsi bejelentette: „Pesten forradalom van. Hazamehettek!” Számomra így kezdődött 1956…

Az október 23-a és november 4-e közötti időszakban, a faluban helyi nemzeti bizottságot választottak. Aput választották meg vezetőnek. Megalakult a kisbattyáni nemzetőrség is ekkor, parancsnoka a komlón dolgozó, nagy tekintélyű Pető Sándor lett. A megalakulás befejezésekor együtt elénekelték a Himnuszt. Aput utána meg is dicsérték, hogy milyen jó hangja van…

Komlón összevont ülést tartottak a térség falvainak részvételével. Itt a kisbattyáni nemzetőrség részére egy katonai karabélyt utaltak ki, és azt elhozták a faluba. Az átvevő Pető Sándor volt…

1956. október 28.-án két nemzetőr a falun át fölsétált hozzánk, és együtt megnéztük a fegyvert. Járőrszolgálatot szerveztek a településünkön, mivel a Komlón elengedett rabok a falu végén mentek keresztül Magyaregregy felé, csíkos ruhában…

Czuczor erdész

1956. november 4. a szovjet (orosz)+ megszállás után Komlóról átjött az általam nevén az óta sem megismert szemüveges férfi, akit Tanár úrnak neveztek. Az erdőn keresztül bejött hozzánk, az erdészházba, amely a falu fölső végén volt, közvetlenül az erdő szélén. Közben leszaladtam Bors tanító bácsinkhoz, aki a templom mögött lakott, ahol az iskola is működött, hogy fölhívjam hozzánk.

Bors József tanító bácsink a fölső tagozatot tanította, Ő volt az iskola vezetője. Nagy lelkesedéssel szervezte az iskolai rendezvényeket, amelyek az egész falu közösségét megmozgatták. Családalapítását követően az alsó tagozatot a felesége, Magdi néni vette át. Később Pécs-Nagyárpádra költöztek, ahol a nyugdíjazásáig az iskola vezetője lett…

Apu azt mondta, hogy csak Bors tanító bácsinak szóljak, ne másnak. Amikor a tanító bácsink megérkezett, a komlói Tanár úrral hármasban a nagyszobában tartottak megbeszélést. Egy-két nap múlva ismét eljött a Tanár úr. Délután Bors Tanító bácsink csak kicsit később tudott följönni, addig is a nagyszobába mentünk, térképeket nézegettünk. Apu kinyitotta az íróasztal fiókját, amely addig mindig zárva volt. Kivette a vászon tokban lévő pisztolyát, és a Tanár úr is megmutatta az övét. Megnézték, hogy azonos töltények kellenek-e mindkettőbe: sajnos különbözőek voltak. A Tanító bácsink érkezése után hármasban maradtak ott tárgyalni…

Ezen a héten, valamikor a közepén, éjszaka szót, beszédet hallottam. Fölkeltem, kimentem a konyhába, amely tele volt fegyveres fölkelőkkel. A fegyverét mindenki magánál tartotta, hogy bármilyen esetben nála legyen…

Bors tanító bácsi

Másnap Apu elmondta: bejöttek a szovjetek (oroszok) az országunkba, hogy leverjék a forradalmat. Ő azért adta oda a fölkelőknek a jánosi pusztai vadászház kulcsát, hogy biztonságos helyen tudjanak fedél alatt lenni és harcolni. Apu lóháton járt, és naponta tudta hozni-vinni a híreket, az utasításokat a teendőkről, amelyeket Komlóról adtak. Működött a „láthatatlan” komlói szemüveges Tanár úr – kisbattyáni Bors tanítónk – Czuczor erdész –, a „tovább harcoló fölkelők-vonal! …”

1956. november 11-én Apu a körzeti erdészeti központból, Kárászról jött haza délután Magyaregregyen keresztül. Az egregyi tetőre érve látta, hogy tankkal kezdik lőni a Máré- várát a szovjetek (oroszok). A lövések nyomán óriási porfelhőben eltűnt a vár, de amikor a por elült, a várfalak mégis állva maradtak!

Az egregyi hegy Kisbattyán felőli csúcsán egy szovjet (orosz) rádiós kocsi, és a védelmét biztosító két tank állomásozott. Az egregyi hegy egy kiemelkedő magaslat a Kelet-Mecsekben. Valószínű, hogy a megszálló csapatok ezért választották és telepítették a dombtetőre a rádiós kocsit, és védelemnek a két tankot.

Apu felszerszámozta a lovakat

Néhány nap után az egyik tank elindult a falunkba. A temetőnél lévő hídon jött át, amely a nagy súlytól összeroppant alatta. (Visszafelé már a patakon ment át, később láttam a nyomait.)

A falu főutcájába kanyarodva már kikerülte a tank a fahidat. Oroszul tudó embert kerestek. Egy helybéli gazda, Szébacher Józsi bácsi, orosz fogságot megjárt volt katona tudott velük beszélni. (Szébacher József sváb származású földműves volt, a kisbattyáni lakosok közül egy, aki önellátó gazdaságát gyarapította.) Józsi bácsi megvendégelte őket egy üveg borral. Kenyérért jöttek be a faluba. Ezután végig mentek az utcán, és előttünk, az erdészház előtt megálltak. Közben összefutott a falu apraja-nagyja. A tank lövegtornya egyébként folyamatosan mozgásban volt: mindig arra fordult, ahol a legtöbb ember tartózkodott!

A szovjet (orosz) katonák természetesen megkapták a kenyeret a boltban…

Aznap este alig, hogy elaludtam, Anyu fölébresztett: – Lövik a vadászházat, mondta! Apu közben fölszerszámozta a lovakat az istállóban, mi pedig fölöltöztünk. Anyu összepakolt élelmet és meleg ruházatot. – Ha elkezdik lőni a falut, elmegyünk – mondta Apu! De 10-12 lövés után befejeződött az ágyúzás!

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS