Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1899: Újabb februári színházi hírek, előadások
Futima Sarolta (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A régi jó liberális pécsi napilapunk, a Pécsi Napló (1892-1944) 1899. február 16.-i számában „Műkedvelő előadás a színházban” cím alatt közölt ismertetést, mégpedig a 3. oldalon. Idézzük ezt föl most.
„Rövid idő alatt valóra válik az az ünnepség, amelyet a pécsvidéki tanítónők egyesülete (sic!) rendez. Milyen lesz ezen ünnepség, meglátjuk, ha végig tekintünk a névsoron, a programban szereplő fiatal szépséges leányok névsorán. Futtima Sarolta úrhölgy elnöklete alatt hetenkénti ülést tart a polgári leányiskola tanári szobájában. Már részletesen megállapították a műsort, melynek összeválogatásában és a szerepek kiosztásában Vizner Rajmárné elnöknőn és Futtima Sarolta alelnöknőn kívül Nyers Angyalka, Éhn Emília, Leordinay Gizella fáradoztak.
Allaga Géza (Forrás: Wikipédia)
Az előadandó darabra nézve is végleg megállapodott a rendező bizottság. Az estély Berczik Árpádnak ’Bálkirálynő’ czímű (sic!) egy felvonásos vígjátékával kezdődik meg. A darabokban szerepelni fognak: Füleky Boldizsár: Eötvös Gusztáv, Natália neje: Radocsay Mariska, Jozefin leányuk: Eckensberger Ilona, Szabó Elemér: Kerese György, Fodor Thasziló: Alaga Géza, Temest Laczi: Tomcsányi Gusztáv, Gyarmathy Pista: Buday Dezső, Kereszti Ábris: Kammermayer István.
Ezt egy élőkép fogja követni. Az élőkép Jákob álmát tünteti fel. Az élőkép a mesék országába való, és igazán frappáns hatást fog gyakorolni. Az élőképben a következő fiatal szépséges leányok fognak közreműködni: Jákob: Németh Károly, Angyalok: Szily Terka, Fekete Irma, Opris Angi, Eiser Ilon, Nagy Clémi, Rihmer Margit, Breining Olga, Duka Milévia, Lőwy Mártha, Röck Janka, Szánthó Etelka, Dávid Ilonka, Schapringer Miczi. A fényes estét a Varázshegedű czímű (sic!) rendkívül szép egy felvonásos operettje zárja be. Offenbach gyönyörű zenéjű operettjében közreműködnek a következők: Georgette: Ternovszky Margitka, Mathió apó: Szuli Aladár, Antal: Dekleva Dénes.
Buday Dezső (Forrás: Wikipédia)
Ezeket a bájos, vonzó számokat foglalja magában az előadás, melyet április havában a pécsi nemzeti színházban (sic!) tartanak meg. A befolyt tiszta jövedelmet a pécsvidéki tanítónők egyesületének czéljaira (sic!) fordítják. Előreláthatólag jókora summával fog záródni a számadás, mert rendkívül nagy az érdeklődés az előadás iránt. Ami különben nem is lehet másképpen. Domján könyvkereskedésében a mai napig a páholyok legnagyobb részét előjegyezték.
Bogyó Alajos (Forrás: Wikipédia)
Azon kívül jókora számban fogyott el a többi helyre szóló jegy is. A mai naptól kezdve a jegyeket már ki lehet váltani. Az előjegyzések csupán márczius (sic!) hó elsejéig érvényesek. Azon jegyek, amelyek ez ideig kiváltva nem lesznek, más jelentkezőknek adatnak át. A próbák már nagyban folynak. Az előadást Bogyó (Alajos) nyugalmazott színigazgató rendezi avatott kézzel.”
Több mint figyelemre méltó, hogy abban az időben nem számított kuriózumnak, hogy egy neves helyi szervezet, egyesület a színházban előadást tartott. Így történt az újságban szereplő egyesülettel is.
Reéh György (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
A helyi közéletnek hosszú időn át volt jeles alakja, Futima (nem pedig Futtima) Sarolta (Fuchs Ádámné, 1867-1947) tanár, iskolaigazgató, aki már csak ezért is kiérdemli az utókor figyelmét színházi vonatkozásban is. Rátérvén a cikkben szereplő „színházi nevekre,” elsőként természetesen Jacques (Jacob) Offenbach (1819-1880) világhírű operett szerző, csellóművész, impresszárió nevét kell rögzítenem. Az után jászói Berczik Árpád (1842-1919) novellista, színműíró, az MTA tagja nevét kell közölnöm, mivel abban a korban országos jelentőségű volt munkássága. Verebélyi és szentgyörgyi Bogyó Alajos (1834-1906) színész, operaénekes, színigazgató nevét szintén föl kell idéznem, aki ezt az előadást is rendezte, mivel pécsi kötődésűként nálunk telepedett le. A szereplők sorában nemesmiliticsi Allaga (és nem Alaga) Géza (1841-1913) gordonka művész, cimbalom tanár, zeneszerző személye azért érdekes, mert a zenei élet országos jelentőségű személyiségévé vált. Buday (Budai) Dezső (Vilmos Mihály, 1879-1919) jogász, jogakadémiai tanár (írói álneve Hungarieus) azért futott be kacskaringós, tragikus végű pályát, mert kommunista meggyőződésűvé vált, kiszolgálta a Tanácsköztársaságot, majd Orgoványban a fehér-terror áldozata lett.
Most pedig térjünk rá a „változatosság kedvéért” ismét a Pécsi Napló 1899. február 22.-i számára, annak is 5. oldalára, amelyen „Lipcsei Józsa utolsó szerződése” címmel újabb színház-témájú, érdekes írás látott napvilágot., mégpedig február 21.-i dátumozással.
„A pécsi nemzeti színház subrettje (sic!), Lipcsei Józsa ma reggel írta alá utolsó szerződését. Ma lett 19 éves, és ezen alkalomból elérkezettnek látta az időt, hogy visszavonuljon a színpadtól. A fiatal, rokonszenves énekesnő azt könnyen megtehette azon szerződés révén, melyet a közönséges életben házassági szerződésnek hívnak, és melyre az anyakönyvvezető üti reá a hivatalos bélyegzőt.
Verő György sírja (Forrás: Wikipédia)
A szerződő felek néhai Venglarsics Ferencz (sic!) és neje szül(etett) Bersich Julianna, királyhelmeczi (sic!) lakos leánya, az 1870. február 21.-én született Lipcsei Józsa, és Hasznos Jakab József dr. szolnoki gyakorló ügyvéd, mindkettő izr(aletita) vallású. Mint tanúk Reeh György városi tanácsos szerepelt a menyasszony, Fischmann Ignácz (sic!) takarékpénztári igazgató Jász Alsó-Szentgyörgyön, a vőlegény részéről. Az anyakönyvi hivatalban a kora reggeli óra daczára (sic!) a színtársulat több tagja és a közönség köréből is többen megjelentek, az anyakönyvvezetőtől a színházba ment a kicsiny társaság, mielőtt pedig az izr(aelita) templomban voltak, ahol Perls Ármin dr. főrabbi áldotta meg az őszinte vonzódásnak ezen (sic!) frigyét.
Louis Varney (Forrás: Wikipédia)
Daczára (sic!) annak, hogy titokban tartották az esküvő óráját, annak mégis híre kelt, és nem egy fiatal leány, aki máskor ily kora reggel még kényelmesen nyújtózkodik ágyában, egész különös érzéssel nézte a menyasszonyt, mirtus (sic!) koszorújával, pajzán mosolyával, melylyel (sic!) annyiszor elbűvölte a közönséget, míg ma mosolya csak annak az egynek szólt, kivel holtomiglan kötött szerződést, és kiért meghozta a legnagyobb áldozatot is. Nem csupán a színpadot hagyta el csillogó, de belülről oly üres fényével, hanem elhagyta hitét is! …”
Lipcsey Józsa (dr. Hasznos Jakab Józsefné, majd Olgyay Ferencné, 1880-1940) nevével színházunk társulatában az 1898/1899-es évadban találkozunk, amikor operett és népszínmű énekesnőként volt szerződésben. Jutalomjátékát 1899. január 30.-án tartották Verő György (Hauer Hugó, 1857-1941) zeneszerző, színműíró, rendező, színháztörténeti író: „Virágcsata” című 3 felvonásos operettjével, amelyet Andorffy (Krug) Péter (1856-1919) színész, rendező, színigazgató rendezett. Búcsúelőadására pedig nem is olyan soká, 1899. február 15.-én került sor. Ekkor Louis Varney (1844-1908) zeneszerző: „Tiszt urak a zárdában” („Les Mousquetaires au couvent”) című 3 felvonásos operettjében lépett színpadra. Szövegét Paul Ferrier (1843-1920) drámaíró, librettista, Jules Prével (1835-1889) újságíró, opera-operett librettista írták, magyarra apagyi Evva Lajos (1851-1912) színházigazgató, író, dramaturg, műfordító, Fái (Goldberger) Jakab Béla (1853-1904) újságíró, műfordító fordították, és szintén Andorffy Péter rendezte.
Evva Lajos (Forrás: Wikipédia)
Hogy pontosítani kell az újságok adatait, erre Lipcsey Józsa esete is bizonyíték. A lapban ugyanis születési dátumaként 1870 van föltűntetve, és 19 évesnek írták, ami azt bizonyítja, hogy 1880-ban született. A központi adattárban föl van tűntetve helyes születési és halálozási dátuma (1880-1940), de a pécsi újságban közölt asszonyneve nem. Ezek szerint újabb házasságot kötött, így szerepel Olgyay Ferencnéként is. Az írásban az egyik nevezetes helyi férfiú Reéh György (1862-1932) városi tanácsnok, rendőrkapitány, a „Tettye királya” volt. A másik dr. Perls Ármin (1853-1914) korabéli főrabbink volt, aki nemzetközi hírű szaktekintély volt.
Most nézzük a Pécsi Napló 1999. február 22.-i számának „Pécsi színész-növendék sikere” című híradását.
„Budapestről írja tudósítónk: A m(agyar) kir(ályi) országos színiakadémia (sic!) vasárnapi várszínházbeli záró vizsgája Bajor Riza újabb fényes sikerével végződött. Echegera: ’Folt, mely tisztít’ dráma főszereplője Mathildét választotta a fiatal művésznő vizsgadarabjának, s merészsége, Márkus Emíliának ezen szerepben való fölülmúlhatatlan alakítása után ebben a szerepben vizsgázni, önbizalomról tesz dicséretes tanúságot.
Perczel Dezső (Forrás: Wikipédia)
A színház minden zugát megtöltő fényes közönség kezdőnek még nem tapasztalt várakozással nézett az alakítás elé, mert Bajor Rizától művészkörökben igen sokat várnak, mert évek óta ily tehetséges növendék nem hagyta el az orsz(ágos) színi akadémiát. S Perczel Dezső belügyminiszter is e felfogásból indult ki, amikor Wlassich (Gyula) kollégájával s Keglevich (István) intendánssal élénk figyelemmel kísérte Bajor játékát.
Szinte meglepő módon elégítette ki az előadás az egybegyűlt közönség várakozását. Bajor Riza mindjárt az előadás kezdetén színinövendéknél ritka otthonosságának adta tanújelét. Ami a színpadra különösen predesztinálja, hangjának kellemes lágysága, s mégis mély érzése, tiszta, kifejezésteljes beszéde, nagy intelligencziájú (sic!), szép alakja. Emellett nem leste el előde egyre nagyobb hatást ígérő jeleneteit. Önálló, mély gondolkodásra vallott szerepének minden fázisában. Nagyobb kitörései valóságban megrendítettek, s oly igazak voltak, mintha a puszta életet vitte volna a várszínház különben elaggott deszkáira. Minden felvonás után szűnni nem akaró taps volt jutalma, mely a színház minden székéről üdvözölte…”
Ha a tudósítás budapesti szereplőit nézzük, elsőként bonyhádi Perczel Dezső (Miklós József Emil, 1848-1913) belügyminiszter nevét kell megemlítenünk, majd báró zalánkeméni Wlassich Gyula (1852-1937) jogász, közjogi író, vallás- és közoktatásügyi miniszterét, és végül buzini gróf Keglevich István (1840-1905) magyar császári és királyi kamarást, az országgyűlés felsőházának tagját, az állami színházakat felügyelő intendánsét. Ha ilyen magas rangú személyiségek jelentek meg Bajor Riza (1875-?) színi növendék vizsgaelőadásán, és ő olyan nagy formátumú színész-egyéniség, mint Márkus (Pulszky) Emília (1860-1949) nyomdokain haladt, annak akkor igazán tehetségesnek kellett lennie. Bajor Rizát nézve utalnom kell sorozatom 34. részére, ahol már közöltem egy vele kapcsolatos újságcikket ugyanebből az évből. Egyrészt ez a mostani dokumentum kiegészíti azt, másrészt pedig abban a részben ismertettem az ő föllépéseit színházunkban.
Most is, mint már annyiszor a Futaky Hajna (1927-2011) szerkesztésében, 1992-ben megjelent „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című kétkötetes összeállítás adatait vettem alapul.
Hozzászólások