Már majdnem éjfél és megállapítom,
hogy ma sem mentem megint semmire.
Ilyenkor mégis ébred a remény,
hogy holnap reggel,
igen, holnap reggel…
új nappal, új erővel ébredek.
Hisz’ ez csodás lesz,
minden sikerül!
Leküzdök minden régi hátralékot,
megírom minden poros ötletem,
befejezem az összes félbehagyott versem,
előkotrom tengernyi vázlatom.
Igen, már szinte érzem azt a reggelt.
Érzem a duzzadó erőt, a holnapot.
Jó éjszakát! Így már lehet pihenni.
Aztán a reggel, épp olyan, mint máskor.
Tudhatnám már, hogy az a büszke holnap,
az a buzgalom, többé nem jön el.
…és mégis… néha felragyog az éjfél,
s fáradt fejemre biztatón ragyognak
felhőkön túl vibráló csillagok.
Hozzászólások