Pünkösdre nyíló kis rózsa,
te vagy évezredek óta
a tavaszba ringó élet,
a remény is veled éled.

Régi ünnepből áradó
örök lángnyelv, hitet adó,
fölénk szálló égi galamb
benned mutat határtalant.

Kellenének apostolok,
sok olyan, ki nem csak dohog,
Péterként ma értünk, ha kiáll
nem csupán pünkösdi király.

Legyen  tűz pirosa szirmod,
vihart, szelet ki kell bírnod,
mutasd, hogy völgyben, hegyeken
színed szeretet, kegyelem.

Pünkösd kincse, szép virága,
hulljon szirmod a világra,
rózsa vagy, de tövis nélkül,
ég a földdel benned békül.

Nincsenek kürtök, harsonák,
az ember mégis vár csodát,
gömb szirmaid közt szentélyek,
hitess, mint örök szentlélek.

Megosztás

Tweet