A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint elvet, tapasztalati igazságot, (vélt) életbölcsességet kifejező, mondatértékű szólásmondások. Ezek egy része idővel természetesen módosult, más része elveszítette érvényességét, illetve kommentálásra szorul, íme, néhány példa az ismertebb „bölcsességek” közül:
Bátraké a szerencse.
És a mennyeknek országa. Béke poraikra.
A türelem rózsát terem.
Mondják meg gyorsan, hol, hogy én is ott teremjek.
Aki korán kel, aranyat lel.
Lehet. A magam részéről sajnos, noha idestova negyven éve kelek korán, kanyarón, nevetőgörcsön és hasonlókon kívül mégsem kaptam egyebet.
Amelyik kutya ugat, nem harap.
Attól függ. Ha nagykutyák ugatnak, én bizony kétszer is meggondolnám, hogy közbevakkantsak-e.
Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
Szó sincs róla, sőt… Egyszer a szomszédomnak ástam vermet, és képzeljék, csinos summával fizetett. Azóta saját szőnyegemet se verem potyára. (Legfeljebb fogamhoz a garast, valahányszor megint fölverik az árakat. Persze ezen is inkább a fogorvosok keresnek, akik alig győzik tömni a kilyukadt fogakat. Mi a fogorvost, a szakács a kacsát, a politikusok a fejünket etcetera, etcetera.)
Nem mind arany, ami fénylik.
Kivételesen igaz, hiszen csilloghat a szemünk, a hamis gyöngy vagy akár egy fényes gönc is. Aztán kiderül, hogy a szem szem, az üveg üveg és a gönc valamelyik kádár hacukája. Esetleg gyémánt, de míg ez kiderül, a gatyánkat is eladjuk.
Kaparj kurta, neked is lesz.
Más szóval: nesze semmi, fogd meg jól!
Kutyából nem lesz szalonna.
Mint lóból kolbász, ugyebár!
Vén kecske is megnyalja a sót.
Miután másra amúgy sem képes szegény.
Magasról nagyobbat lehet esni.
Kivéve, ha felfelé esnek.
A kenyér mellé túró is kell.
Megy az magában is. Mint az autó benzin s a benzin forint nélkül. Leszámítva a politikát. Ha kiiktatjuk belőle a strucc jelzőt.
Hozzászólások