A napokban elhunyt szerzőtársunk és barátunk, dr. Hernádi László Mihály kötetének közlésével az alábbiakkal éppen a végére értünk:
A Morzsák, viccek kézirata már 2017 tavaszára elkészült, ám mégsem tudtam nyomdába adni a kéziratot. Így a Függelékben beszámolok életem még két fontos eseményéről. Egyik Apámhoz kötődik, a másik Réka lányomról szól.
Függelék
Apám halálának 50. évfordulója
2016 novemberében levélben megkeresett Németh Vilmos csetényi tanár, hogy Apám halálának 50. évfordulójára megemlékezést szervezne. Megható volt számomra, hogy ennyi év után fölidézhetjük kedves emlékét. A többszöri levélváltás során kialakítottuk a végleges programot.
Dr. Hernádi Mihály orvost és a Népjóléti Minisztérium közegészségügyi főfelügyelőjét 1949. július 29-én B-listázta Ratkó Anna, akkori népjóléti miniszter. (A B-lista alapján az általuk ádáz ellenségnek kikiáltott köztisztviselőket és közalkalmazottakat azonnali hatállyal kirúgták a munkahelyükről, azzal a fenyegetéssel megtoldva, hogy attól számított három hónapon belül kötelesek elhelyezkedni, különben eljárás alá vonják őket.)
A lejárat előtt hat nappal, 1949. október 23-án foglalta el a körzeti orvosi állást Csetényben, egyidejűleg bányaorvos lett Dudaron 1954-ig. Körzete: Csetény, Szápár, Jásd, Csőszpuszta és Tés, az ország legmagasabban fekvő községe. 1967. június 12-én bekövetkezett haláláig lelkiismeretesen ápolta betegeit, biztatva őket a nehéz politikai helyzet elviselésére is.
A megemlékezés 2017. június 11-én vasárnap délelőtt a csetényi kápolnában emlékmisével kezdődött, ahol hosszú évek során együtt ministráltunk (akkor még latinul).
A temetőben elsőként fölolvastam Apám általam írt életrajzát, majd elmondtam a halála éjszakáján írt Utolsó nyakkendőkötés című versemet. Ezután a szervező által meghívott Magyar Atlétikai Szövetség, a Magyar Birkózó Szövetség és a Magyar Vöröskereszt képviselői következtek. (Az elsőben alelnök, a másodikban elnökségi, a harmadikban választmányi tag volt.)
A beszédek végeztével érdekes fordulat vette kezdetét. Németh Vilmos tanár fölszólította a hallgatóságot, ha valaki még óhajt valamit mondani, lépjen elő a sírhoz.
Szalai Pál (fölöttem járt 2–3 évvel az iskolában) el-elcsukló hangon idézte föl Apám áldozatos tevékenységét, majd végül egy általam sem ismert esetet mesélt el.
Csetényből a néhány kilométeres csordaút vezetett a Páskomra, ami kiadós esők idején percek alatt sártengerré változott. Az út felénél régebben három házat építettek, ami Háromház néven lett a falu egyik tájneve. Ide hívták beteghez, akihez késedelem nélkül elindult a zuhogó esőben. A sár dagasztása közben még a kalucsnija is lejött a lábáról. Ekkor leült egy fűcsomóra, levette a cipőjét, a zokniját, és így folytatta az útját tovább mezítláb. Ezt az esetet még nem hallottam róla. (Csak úgy felötlött bennem a költői kérdés: vajon hány orvos tenne meg ilyet? Szerintem akkor se sokan tették volna meg. Manapság pedig…)
Németh Vilmos Tanár Úr! A család nevében is nagyon köszönöm áldozatos szervezőmunkádat, Nagy Attila polgármester úrnak az emlékezők szeretetszolgálatát, az önkormányzatnak a Csetény egészségügyéért posztumusz kitüntetés adományozását. Köszönöm a csetényiek máig nem múló szeretetét. Béke poraira!
=Mi újság Csetényben. Csetény Község Önkormányzatának lapja. XXVI. évf. 2018. október. 15. p.
*
Réka lányom halála
Hernádi Réka (Budapest, 1969. december 9. – Budapest, 2018. április 28.) festőművésznek a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után szűk tíz esztendő jutott az alkotásra. 2005-ben végzetes depresszióba esett, amiből már nem tudott kilábalni.
Hogy mit végzett addig, azt Faludy Judit szedte csokorra a Kortárs Magyar Képzőművészeti Lexikonban:
1988-94: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak; 1994-95: uo. posztgraduális képzés, mestere: Tölg-Molnár Zoltán. 1987: Roboz Alapítvány Országos Rajzpályázata 2. díj; 1994: Zinzukyo Art Exhibition 3. díj, Oosawano (JP); 1995: a Japán Alapítvány Művészeti ösztöndíja; 1996: 10. Holbein ösztöndíj, Tokió; Millecentenáriumi Országos Nyári Tárlat díj, Debrecen; 1997: Magyar Aszfalt Festészeti Pályázata különdíj; Comité Árpád Szenes-Vieira da Silva Képzőművészeti ösztöndíja, Párizs. 2000-2001: kutatóként a Japanese Government (BUNKA-CHO) Fellowship Program for Artists meghívásával 3 hónapos ösztöndíj a Musashino Art University Department of Japanese Painting-ben, Tokió. Munkáinak témáját a kelet-közép-európai, posztszocialista környezetből választja. A 90-es évek elején figurális alkotásokat készít, majd a Falak c. kiállításon a fal, élő, organikus, ugyanakkor beláthatatlan, áthatolhatatlan egységként jelenik meg. Foglalkoztatja a férfi-nő kapcsolat kérdésköre, festményeiben a pszichológiai érdeklődés, a politikai irányultság, az identitástudat fontos szerepet kap.
Mesterei: Tölg-Molnár Zoltán.
Egyéni kiállítások1994 • Toyama Shimin Plaza [Fukui Yusukével], Toyama (JP) 1995 • Falak, Fiatal Művészek Klubja, Budapest (kat.) • Időtlen idők, Cinza Gallery House, Tokió 1996 • Ring, Stúdió Galéria, Budapest 1997 • Régi Rajzok, Mű-Terem Kiállító, Budapest 1998 • Magyar Aszfalt Galéria, Budapest.
Kiállítások az adatbázisban
Hernádi Réka kiállítása (1997)
Hernádi Réka kiállítása (1998)
Válogatott csoportos kiállítások 1987 • A Roboz Alapítvány Országos Rajzpályázatának kiállítása, Magyar Sajtó Háza, Budapest 1991 • Musée 2000, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest 1992 • Elia, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest 1993 • Kezdet, Picasso Point • Tenrankai, Shion G., Toyama (JP) • Barokk, Magyar Képzőművészeti Főiskola 1994 • Új Stúdiótagok kiállítása, Fővárosi Művelődési Ház, Budapest • Zugló, Stefánia Galéria, Budapest • Diploma, Magyar Képzőművészeti Főiskola • The 13th Annual Imadate Exhibition of Contemporary Paper Art Works, Imadate Geisutsu-Kan, Imadate (JP) • Zinzukyo Art Exhibition, Culture Hall of Osawano (JP) • International Art Exhibition, Nagoya Citizen’s Gallery, Nagoya (JP) 1995 • Balzsam, Ernst Múzeum, Budapest • Zusammenziehende Hauser, Kunsthaus, Hamburg • The Encounter of Culture, Toyama Shimin Plaza, Toyama • Selected Exhibition, Cinza Gallery House, Tokió • Stúdió ’95, Vigadó Galéria, Budapest 1996 • Budapesti Art Expo ’96, Hungexpo • ’96 Merzweckbau, Intermediales Symposium, der Schwarzenberg’shen Meirei in Schrattenberg (A) • Millecentenáriumi Országos Nyári Tárlat, Debrecen 1997 • Magyar Szalon ’97, Műcsarnok, Budapest • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest • Bourse Arpad Szenes, Centre Culturel Calouste Gulbenkian, Párizs 1998 • Természet és művészet, Médium Galéria, Pozsony • Flashenpost, Forum Stadtpark, Graz.
Irodalom
Konna kabena miemasuka, Asahi shimbum, 1994. augusztus 26. TOURU, K.: Exhibition of ~, Akahata, 1995. augusztus 3. AKIRA, Y.: Exhibition of Encounter of Culture, Akahata, 1995. augusztus 18. HIDEHIKO, K.: Exhibition of Encounter of Culture, Kitanihon Shimbum, 1995. szeptember 9.
FERCH M.: Üzenet a túlpartról, Magyar Nemzet, 1997. szeptember 25. ~: Acrylart Special Edition, 1997. szeptember 26. [SZ. N.]: Bourse Arpad Szenes, Le Journal des Arts, 1997. szeptember 26. PETRÁNYI ZS.: ~ (kat., Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest, 1997). ([Faludy] Faluhídy Judit)
Magyar Nemzet
Csütörtök, 1997. szeptember 25. LX. évfolyam. 221. szám:
Üzenet a túlpartról
Hernádi Réka festőművész és a Szenes Árpád-ösztöndíj
Amint arról már hírt adtunk, a huszonnyolc éves Hernádi Rékának ítélték oda Párizsban a portugál festőnő: Vieira da Silva által férje emlékére alapított, ötvenezer francia frankos Szenes Árpád ösztöndíjat, amelyet most először adtak ki, és elsőként magyar művésznek. A Gulbenkian Alapítvány párizsi székházában ma zárul az a kiállítás, amelyen tíz magyar képzőművész három-három alkotását mutatták be egy héten át a közönségnek, valamint a Szenes Árpád, Vieira da Silva festőházaspár emlékét ápoló bizottság által felkért nemzetközi zsűrinek. Hernádi Réka pénteken utazik Párizsba és szombaton veszi át az ösztöndíjat. A bizottság azért időzítette éppen erre a napra a díjátadást, mert a francia fővárosban minden évben ekkor nyílik meg az őszi idény egyik legnagyobb érdeklődéssel várt kiállítása: a kortárs művészek legújabb alkotásait felsorakoztató FIAC. A nyertes az ösztöndíjat tetszése szerint használhatja fel. Hernádi Réka anyagot: vásznat és festéket szeretne vásárolni, mert mindez, mint mondja, szinte megfizethetetlen.
Konok Tamástól, a nemzetközi zsűri egyetlen magyar tagjától megtudtuk, hogy a bírálók rendkívül értékesnek találták a Hernádi Réka pályázati anyagához csatolt reprodukciókat. Mellette szólt az is, hogy ő volt a második fordulóba bejutottak közül a legfiatalabb. Az ösztöndíjat kiadó bizottság ugyan nem kötötte korhatárhoz a jelentkezést, de amint elnökük Budapesten elmondta: nem életművet akarnak jutalmazni. Ha megközelítőleg azonos értékű alkotásokat felmutató művészek közül kell választaniuk, a fiatalabbat részesítik előnybe, ezzel is esélyt adva neki.
Hernádi Rékával, aki Konok Tamástól tudta meg, hogy a százhatvan pályázó közül ő lett az első, párizsi utazása előtt beszélgettünk. Elmondta, hogy a képzőművészeti szakközépiskolából került be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Tölg-Molnár Zoltán tanítványa volt. 1994-ben szerzett diplomát, majd egy évig posztgraduális képzésben vett részt. Itt ismerkedett meg japán férjével, Fukui Yusukével, aki most is a képzőművészeti főiskola hallgatója.
A festőnő a Japán Alapítvány ösztöndíjával töltött először fél évet Japánban, majd ott – tizenkilenc művésztársával együtt – megkapta a Holbein-ösztöndíjat, amelyet egy nagy festékgyártó cég hirdet meg fiatal képzőművészeknek. Önálló kiállításokkal 1995-től jelentkezett Budapesten, Hamburgban és több japán városban. Tavaly megnyerte a Debrecenben megrendezett millecentenáriumi országos nyári tárlat egyik díját. Az idén önálló kiállítási lehetőséget kapott a Magyar Aszfalt Rt. festészeti pályázatán. Szerepelt a Műcsarnokban a Magyar Szalon és az Olaj-vászon kiállítói között. Mindig érdekelte a távol-keleti, különösen a hagyományos japán festészet – meséli. – Azt a titkot szerette volna megfejteni, hogyan lehet vizuális jelbe sűríteni érzelmeket, gondolatokat. Amikor japán művészektől azt hallotta, hogy alkotásai meglepő rokonságot mutatnak az ő műveikkel, mégis csodálkozott, és persze boldog volt.
Nagyméretű, rendkívüli műgonddal megfestett olajvásznai, táblái, akvarelljei, finom vonalú rajzai mindenütt elismerést keltettek. Hernádi Réka arról beszél, hogy ő mindent kevéssel szeretne elmondani. Amikor hozzáfog a képhez, mindig sokkal több van a vásznon, mint amikor befejezi, egyre többet „vesz el belőle”, ahogy halad előre a kompozícióval. A legkedvesebb művei nehezen jönnek létre, nagyon megküszködik értük, amíg letisztítja, többször átszűri emlékezetén a gondolatokat, a formákat.
Az ösztöndíjnak azért is örül nagyon – mondja – mert Szenes Árpádban, akinek a munkáit csak most ismerte meg, úgy érzi, szellemi rokonra talált. Olyan emberre, aki még halála után is tud üzenni neki.
[Ferch Magda] (ferch)
*
Három gyermekem volt: Réka (1969–2018), Barna (1972–1991) és Márton 1975–. Barna a Képzőművészeti Szakközépiskola negyedikes diákja volt. A főiskolán is tanító tanárai szerint tehetsége révén szabad útja volt a Képzőművészeti Főiskolára. 1991 tavaszán elkapta egy erős depressziós hullám. Nyáron lábon kihordott egy mellhártyagyulladást. Ősszel következett egy még erősebb depressziós hullám, aminek saját maga tett pontot a végére azzal, hogy november 18-án az Oktogonnál a millenniumi földalatti elé vetette magát.
Rékát 2005-ben terítette le a depresszió, amiből már soha nem tudott kilábalni. Itt ért véget művészi pályája is, ami betegsége miatt torzó maradt. Innentől kezdve a lórugásos gyógyszerei életét vegetációvá silányították.
2018 tavaszán a rosszullétei és fájdalmai annyira fokozódtak, hogy április 28-án a Csengery utcai, II. emeleti lakásukból kilépve átvetette magát a folyosó korlátján a keramittéglával kirakott udvarra, és azonnal szörnyethalt.
Három gyermekem volt, mára már csak egy maradt: Marci (1975–).
Azt mondják, nincs annál borzalmasabb és kegyetlenebb, ha az ember elveszíti a gyermekét. És ha már a második gyermekét veszíti el?
Hozzászólások