Egy nyolcvankilenc éves amerikai pasas, bizonyos Harold Camping egész életét a Bibliának szentelte, ami tiszteletre méltó elhivatottságra vall. E fáradságos időtöltése nagyobb részében matematikai összefüggéseket keresett és talált a szentírásban, minek alapján kétséget kizáróan megállapította: az idei év május huszonegyedikén lesz az elragadtatás napja. Amikor is Jézus Krisztus ismét megjelenik e Földön, hogy elragadja és magával vigye a mennyországba mindazokat, akik erre méltónak bizonyulnak. A hátrahagyottakra a földi pokol marad egészen az idei év október 21-re eső végítélet napjáig. Akkor ugyanis mindennek bevégeztetik. Mr. Camping szerint egy hatalmas földrengés teljes egészében elpusztítja sárgolyónkat a rajta élőkkel együtt, azaz elérkezik a világvége.
Sajnos én nem vagyok a Biblia alapos ismerője, a matematikával is hadilábon állok, így aztán képtelen vagyok Camping úr állítását megerősíteni. Nem úgy mások, akik minden kétkedés nélkül elfogadják, sőt mi több, terjesztik ezt a deklarációt. Hogy mindenki alaposan felkészülhessen a várva várt nagy napra, ami engem feltehetőleg – minden előrejelzés ellenére – váratlanul fog érni, mert nem tudom, hogy az ilyesmire miként kell felkészülni. Május elsejére vagy karácsonyra könnyű. Beszerezzük a zászlókat, amiket majd lengetünk a felvonuláson, az ünnepi forgatagban tülekedünk az ajándékokért, amelyeket odacsempészünk később a karácsonyfa alá. Ami a világ végét illeti, tanácstalan vagyok. Hiszen a pusztulásba nem vihetek magammal se zászlót, se ajándékot, de még csak háromnapi hideg élelmet sem.
Tanácstalanságomat növeli, hogy beszéltem Istennel. Álmomban-e vagy részegen, erre már nem emlékszem, a kérdésemre kapott válasz viszont megmaradt bennem. Eszerint teljesen felesleges aggódnom, s így persze felkészülnöm is, mivel május huszonegyedike szombati napra esik és azon a napon az égiek is szabad szombatot tartanak. A végítélet ettől még jöhetne pénteken (október 21.), de egyrészt akkor már a forradalom évfordulójának megünneplésére készülnek, másra nem is jutna idő, másrészt pedig a világvége általában hétfői napra szokott esni. Isten tehát megnyugtatott engem.
Viszont, ha arra gondolok, hogy Isten netán tévedett, ami még vele is előfordulhat, és Mr. Campingnek végül igaza lesz, lehet némi okom aggodalomra. Persze nem az öregúr miatt emésztem magam, hiszen neki már, az ő nyolcvankilenc éves korában, teljesen mindegy melyik napon köszönt rá a vég, hétfőn vagy pénteken. Azokért esz a fene, akik készpénznek veszik, ráadásul híresztelik is jóslatát. Ők most nagy bizonytalanságban élhetik le hátralevő napjaikat. Honnan tudják, melyiküket viszi majd magával Jézus Krisztus a mennyekbe, s kiket fog hátrahagyni további szenvedésre ítélve? Ezt feltétlenül és teljes bizonyossággal tudni kellene ahhoz, hogy a körülményeknek megfelelően készülhessenek a rendkívüli eseményre. Mert akire az Éden kertje vár, az nyugodtan felélheti mindenét május huszonegyedikéig. Ám annak, aki itt marad velünk, nem árt beosztással élni. Igaz, mondhatná bárki, öt hónapot fél lábon állva is ki lehet bírni, utána meg már úgyis édesmindegy. Fészkes fenét! Egyáltalán nem mindegy.
Tessék csak belegondolni: abban a hiszemben, hogy ő is megérett a Paradicsomra, s majd a mennyei állam fog gondoskodni róla, könnyelműen elherdálja tartalékait, aztán kiderül, itt ragadt a földtekén és nincs semmije, kénytelen a nincstelenek népes táborát növelni. Éppen ezért, óva intek mindenkit, nehogy túlzásba vigye a készülődést, és úgy járjon, mint a koldus, aki elitta az alamizsnát még mielőtt a markába nyomták volna.
Erről rögtön Örkény egypercese jutott eszembe:
Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-jei eseményekkel kapcsolatban.
http://www.szosszenet.hu/orkeny_tudnivalok.html
Az a helyzet, hogy a novellában megjelölt február elseje idén valóban keddi napra esik!
Nem akarok prédikálni, de hívőként szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni a cikkhez.
A Biblia valóban szól arról, hogy Jézus vissza fog jönni, ebben a legtöbb keresztény hisz, viszont az is benne van Igében, hogy az időpontot senki nem tudja, nem tudhatja.
Többen megpróbálták már kiszámítani a kérdéses dátumot, de sose jártak sikerrel. Hogy ezek az emberek kóklerek lettek volna, szélhámosok vagy csak túl lelkes keresztények, azt nem tudom, de vannak ilyenek, és nagyon szomorúnak tartom azt, hogy ezzel lejáratják a kereszténységet és gúnyolódásra adnak alkalmat.
Hogy kik mennek el Jézussal? Azt viszont pontosan lehet tudni. Azok, akik elfogadták Őt személyes megváltójuknak, akik naponta ápolják vele a kapcsolatot imával, bibliaolvasással, akik az Ő útján járnak, szóval az Isten gyermekei. Lényegében erről szól az készülődés is: mély, napi kapcsolat az Úrral, miközben az ember végzi a mindennapi munkáját: tanul, dolgozik, gyereket nevel, nincs szó vagyonfelélésről és ehhez hasonlókról. Luther azt mondta, ha tudná, mikor jön vissza Jézus, akkor még azon a napon is ültetne egy fát.
Szerintem ez a legjobb hozzáállás ehhez a dologhoz, tekintve, hogy nem tudjuk pontosan mikor fog megtörténni ez az esemény, még az is lehet, hogy nem a mi életünkben.
Még egyszer elnézést, nem szokásom prédikálni, de úgy gondoltam, hogy álljon itt a másik oldal véleménye is.
Szeretettel: Smelka Sándor
Köszönöm a hozzászólást. Remélem egyetlen hívő embert sem sértettem meg az írásommal. Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy szép számmal akadnak, akik éppen a hívő emberek hitével akarnak visszaélni.
Kedves Tamás!
Valahol jogos a cikk, és egyet is értek a céljával. Tényleg sokan visszaélnek a hittel, a kereszténység ideológiájával, és ez tényleg bosszantó, elszomorító. Annak viszont örülök, hogy ezáltal lehetőségem volt elmondani, mi a helyzet ezzel a „Jézus-visszajön” dologgal. Ezért már megérte.
Üdvözlettel: Sanyi
Smelka Sándor: „…pontosan lehet tudni”. Honnan ez a tudás? Valaki mondta? Ő beszélt Istennel, mint Bányai Tamás?
Hinni, azt lehet. Kirekeszteni nem:
„Isten gyermekei vagyunk valamennyien” – nekem még így tanították. Ezt nem akarom elfelejteni.Magam sem szándékoztam prédikálni vagy bárkit is kioktatni, csak a véleményemnek kívántam hangot adni. Én is örülök a lehetőségnek, de hogy megérte volna a hozzászólás…? Bányai Tamás írása az igen, az megérte.
Kedves Tibor!
Ne haragudj, nem akartam kirekeszteni senkit, (magam is nagyon utálom a kirekesztést) és elnézést kérek, ha megsértettem valakit. Én is azt gondolom, hogy valamennyien Isten teremtményei, gyermeki vagyunk. Viszont a bűnbeeséskor mindannyian elszakadtunk Tőle. Azt mondja Jézus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam.” (János 14:6)
A Biblia szerint Jézus az egyetlen híd, amely összeköti az embert az Istennel. Ezen az alapon – valamilyen szinten – mégis csak meglehet határozni, hogy kik azok, akiket Jézus elvisz a mennybe. Azokról az emberekről van szó, akik valamilyen kapcsolatban állnak Jézussal.
Amikor azt írtam, hogy „pontosan lehet tudni”, azt Jézus ezen szavaira alapoztam. (Ő pedig tényleg beszélt Istennel.)
Természetesen ebben a dologban nem az én ítéletem, a véleményem a döntő, Isten tisztában van azzal, hogy kik az övéi… És ez a lényeg.
A kirekesztésről pár szó:
A Biblia több helyen is ír arról, hogy az Úr a világ végén különválasztja a juhokat a kecskéktől, búzát a konkolytól, az övéit a nem öviétől. Ezt még nem tartom kirekesztésnek, de ha például én – Smelka Sándor – szeretném megmondani, hogy kik tartoznak ide, kik tartoznak oda, az már valóban kirekesztés lenne. Viszont ennek eldöntését az Úrra bízom. Ő valóban tudja, hogy kik az övéi.
Még egyszer elnézést kérek, ha valakit megbántottam.
Szeretettel kívánok minden jót: Smelka Sándor
Kedves Sándor! Bányai Tamás talán nem veszi zokon, hogy írása alatt egymással beszélgetünk, szívesen teszem. Azt hiszem a kölcsönös tisztelet kizárja a bántás szándékát, fel sem tételezhető gondolkodó emberek között. Bennem a HIT és a TUDÁS fogalma elkülönül, bár mindkettő a személyiséget erősítheti, jobbá, emberibbé teheti. Bárha így volna hívőknél s nem hívőknél egyaránt!Barátsággal üdvözöllek: K.Tibor
Kedves Tibor!
A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés (tudás), mondja Pál apostol.
Valóban, a hitről és tudásról, egymás kapcsolatáról, különbségeiről nagyon sokat lehetne beszélni. Az emberek különböznek abban, hogy egy adott dologhoz hittel vagy inkább tudással, tudománnyal állnak hozzá. Szerintem ez így van rendjén. Az emberek mások, de ha tisztelik és elfogadják egymást, akkor nagyon jó élni ebben a színes világban.
„mindkettő (hit és tudás) a személyiséget erősítheti, jobbá, emberibbé teheti. Bárha így volna hívőknél s nem hívőknél egyaránt!”
Legyen ez a beszélgetésünk tanulsága, azt gondolom ezzel a mondattal mindketten egyetértünk.
Remélem, hogy valamikor személyesen is tudunk majd találkozni a Iparos vendéglőben, valamelyik meeting alkalmából.
Szeretettel üdvözöllek: Smelka Sándor
Jót szórakoztam a remek humorral megírt Írásodon. Angliában is várták a XVIII. század végén a világvégét. Utólag kiderült, hogy az egész tömeghisztériát, egy elmebajos katona zavaros motyogása váltotta ki. Eddig rendben van, de hogy miért rohantak ezrek és ezrek végrendelkezni(!)- az már tényleg érthetetlen.
Világvége? Nagy dolog! Az ember is meg tudja csinálni. Ma is elég egy elmebajos katona (főparancsnok), aki valahol megnyomhatja a gombot: Nagy Bumm! (Ez most a vég.) Időpont egyelőre nincs. Kiszámíthatatlan, mint az emberek között a beszámíthatatlan.