Vers a tökéletesről • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Vers a tökéletesről

Légy az Éden-fa tövében kéklő világ
amit erekből szőtt nekünk a pók:
e nyolc álmon bírt Okosság!
Minden ág: madár; – és virágot énekel;
és minden ének földközelben: szárny!
És minden ember egy-egy színesedő Lélek,
ami a Teremtés útjaira Vágy’.
Iránytűje fénynek, – mutat erre s kutat arra,
mígnem szitárhúrba éjt peng, – Siva játszadozgat.
Szemével érint is harmatos fű-valót,
tágra nyílt lótusza zengzetes csillag-Tó,
– kontya közt hordja a tündöklő Hold-csatot –

kérd akár tőlem is
s ajándékba kapod
az éteri Létben lelt
csodás összhangzatot


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS