Piszkozat

 

PISZKOZAT

 

    Persze élhettem volna úgy is

     Hogy meg sem születek

       S akkor például az a

         Kibaszott nagy probléma

           Sem izgatna

             Hogy egyszer meghalok

            De tényleg, ez az élőkön kívül

      Akik a világmindenség egymilliomod

        Részét sem érik el

          Mégis, ki a faszomat érdekel

            Rajtamon kívül, aki egy élősködő

              Hüllő vagyok

            Hogy én elfogyok, mint egy

               Szájbalökött fagylalt

             Lenni vagy nem lenni

        Az a faszszopó Lenin csak megcserélte

            A betűket tömeggyilkos nevén

         S most százmillió hulla hever a redvás

                    Ideológiája elkapart sírhelyén

       Nem tudom, miért szeretnék még élni

       Talán csak egy utolsó mindent átölelő

         Brutális szerelemért

          Mondjuk azért meghalni is érdemes

       S akkor kiröhöghetném a magukat

         Öröknek képzelő köveket

         Kérész életem volt, megszülettem

             Egy tóban

         Vagy valahol egy csillagközi hóban

       Sok faszságot tanultam, de minek

      Hisz a végén mindig a nők lábai közt 

        Találtam meg az igent, az időt

           Tehát nem éltem hiába

       Ha belebolondultam sivár életem során

      Legalább beledugtam mindkét fejemet

        – egy-két snájdig, gusztusos pinába