„Ha a jelen nem tör meg,
a jövőtől sem kell tartanod”
(Marcus Aurelius)
Szívekben húzódik egy örök limes,
tikkasztó nyár is rejthet esőcsodát,
amit legenda mindig tovább hímez,
kvádok földjén így vagy idegen, nomád.
Illanó füstből békét nem merítesz,
az élet nehéz harc és munkálkodás.
Mohót mulandó szerencse veszít el,
a hitetlen is csak vakon vár csodát.
Sok pillanat rakódik pillanatra,
változásból senki nincs kiragadva,
a mulandóságban itt rend az összhang.
Szél fú minden dicsőséget szerteszét,
hiába van kőbe vésve szent beszéd:
becsület és szeretet, mit nem köt rang!
A Végtelen átlóján sorozatból
Hozzászólások