Szarvas István (Sz. I.): Beszélgetőpartnerem dr. Birtalan Iván professzor emeritus. 2022. április 19-én, a Magyar Újságíró Szövetség (MÚOSZ) kávézójában beszélgettünk.
Professzor úr, mikor döntötted el, hogy az orvosi egyetemre mész tanulni?
Birtalan Iván (B. I.): Ehhez, hogy válaszoljak neked, nagyon vissza kell menni az időben. Ez 1967 volt, amikor a gimnázium utolsó éveiben már téma volt a szakmaválasztás és a jövő. Ki, hova szeretne, akar továbbtanulni, és ha igen, akkor milyen irányban. Én akkor döntöttem úgy, hogy mindenképpen egy humán területet választok. Miután versenyszerűen sportoltam és nagyon szerettem az anatómiát, biológiát stb., úgy döntöttem, hogy az orvosi egyetemre adom be a pályázatomat. Kicsit gátlásos voltam, féltem, hogy sikerül vagy nem, mert óriási volt a túljelentkezés akkoriban. De hát hál’Istennek az első felvételi vizsgámon sikerült a bekerülés. Ennek az érdekessége és az oka, hogy a fizikai felvételiből írtam egy kiemelt felvételi dolgozatot. Három volt ilyen az évfolyamból, mind a hármunkat, az összes többi felvételi pontszámot mérlegelve, természetesen azonnal felvettek. Így 1968-ban kezdtem az orvosi egyetemet, amit ‘74-ben fejeztem be.
Sz. I.: Légy oly kedves, mondjad, hogy melyik gimnáziumba jártál és hogy mit sportoltál?
B. I.: A Kölcsey gimnáziumba jártam, az itt van a VI. kerületben, viszonylag közel a MÚOSZ-hoz ahol most beszélgetünk. Kajak-kenu versenyző voltam. Volt a központi sportiskola és annak volt egy kajak-kenu szakosztálya, tízszeres országos és Budapest ifjúsági bajnokságot nyertem. 1968-ban még ifiként, de már a felnőttben is, az országos bajnokságon harmadik voltam. Megnyílott előttem úgymond a profi sportolói pálya is, De egy sajnálatos sérülés miatt azt abba kellett hagynom.
Sz. I.: Most menjünk egy kicsit előre az időben. Elvégezted az orvosi egyetemet. Miért választottad a nőgyógyászatot?
B. I.: Ez is egy nagyon érdekes kérdés. Tulajdonképpen az egyetem alatt én famuláltam, tehát bejártam különböző osztályokra, így ezek szerint az Országos Traumatológiai Intézetbe, a Vas utcai belgyógyászati osztályra, ahol az egyetemi hivatalos oktatás mellett egy plusz gyakorlatot és lehetőséget kaptam arra, hogy beletekintsek és tanuljak. a szakmába. Négy évig jártam az Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol nagyon megszerettem a műtői tevékenységet, viszont felmértem azt, hogy fizikailag lehet, hogy bírnám, de idegileg biztos, hogy nem, ezért elkezdtem egy olyan közbülső szakmát keresni, ami a belgyógyászatot is magába foglalja, tehát az endokrinológiát, de azért operatív lehetőség is van. Így találtam meg a szülészet-nőgyógyászatot. Hozzátéve, hogy a legszimpatikusabb professzor, a szülész-nőgyógyász professzor volt akkor, Horn Bélának hívták. Akkoriban ezeknek a professzoroknak, legalábbis egy részüknek becenevük volt, őt Horn Bubunak becéztük, és az ő tevékenysége engem nagyon-nagyon megfogott. Mint kis lelkes fiatalember romantikus vágyakkal, szerettem volna olyan lenni, mint a Horn Bubu professzor.
Sz. I.: Olvastam, hogy fiatal orvosként, 1979-ben írtál egy könyvet, aminek az volt a címe, hogy Bricanyl a nőgyógyászatban. Hogy jött létre ennek a könyvnek a megírása?
A gyógyszer által kifejtett hatás, infúzióval való beadás után 5 perccel jelentkezik. Hatása kb. 8 órán keresztül tart.Ezt a vizsgálat eredményét összegeztem és jelentettem meg 3 nyelven 1979-ben. Még ebben az évben a Budapesten megrendezett Pharmacologiai Világkongresszuson is előadtam.
Sz. I.: Egyetlen egy mondatot szeretnék erről még hallani, hogy mondjuk, a COPD-re és az asztmára, jelenleg is használják a Bricaniylt, vagy már nem?
B. I.: Ezt a kérdést én föltettem tüdőgyógyászoknak, mert ugye hát eltelt azóta 50 év, és a tüdőgyógyászok azt mondták, hogy nem zártuk ki, de ez a 25. már a sorban. Tehát előtte már nagyon sok új és jobb gyógyszert találtak fel.
Hozzászólások