Végre ma kézhez kaptam régóta esedékes kinevezésemet, melyen világosan, fehéren feketével írja, hogy mától én vagyok a cég IGAZGATÓHELYETTESE. Életem álma teljesül ebben az egyetlen szóban. Nem gürcöltem 22 éven át hiába, vállaltam a legalantasabb munkát is, ugrottam, valahányszor füttyentett egy-egy nyámnyila főnök, hordtam utánuk a diplomatatáskát és készségesen röhögtem az ízetlen vicceiken. Arról nem is szólva, mi mindent hallottam és láttam, de hallgatnom kellett, mint a lakat.
Mától úgyszólván a Nagyfőnök társbérlője leszek, hiszen pompás irodáját meg kell velem osztania, asztalaink sarka össze fog érni, egész nap drága cigarettaillatában fürödhetek. Úgy terveztem, hogy ezentúl mindig hamarabb érkezek az irodába, hogy pár centivel magasabbra tekerhessem a székem ülőkéjét. Így aztán fentről láthatom, hogyan kopaszodik nap mint nap a feje búbja. Úgy is mondhatnám, a szó szoros értelmében lenézhetem a Nagyfőnököt. Én leszek az első, aki reggelente másnaposan, beesett szemmel, esetleg gyűrött zakóban láthatja, mikor (akárha búvársisak alól) bugyborékolva feltör belőle az első szó: kávét!!! Nekem vallja be bizalmasan, ha kínozza a prosztatája, vagy valami csip-csup ügyön összekülönbözött a feleségével és nekem kacsint cinkosan, amikor uzsonna után, „sürgős elintéznivaló” ürügyén kocsiba vágja magát és elrobog.
Szóval mától én leszek számára az a bizonyos „anyósszem”, amely mindent lát körülötte és mögötte, de főleg azt, ami hiányzik belőle. A nagy NINCSet tartom majd mindig szem előtt, mert az a Nagyfőnök Achilles-sarka. Azon át, mint titkos fekete lyukon lehet őt legkönnyebben átszúrni, lekaszabolni, megsemmisíteni.
Ó, milyen gyönyörűen hangzik: IGAZGATÓHELYETTES! Az egyetlen pozitúra, ahonnan felfele lehet ásni.
Hozzászólások