TOJÁSLEVES
Már persze húsz éve a Mennyben
De Ratkó anyánk késztetésére
A romantikus ötvenes években
Csak megszült valahogy
Az én jó anyám engem(?) –
Négy kiló hússzal
Lóhúsból s hecsedli lekvárból
Úgy néztem ki, mint egy kínai baba
Egy delikát zöldségboltban
Dedikált pöttöm zöld citromok
A „mi narancsunk” között
De legalább, érkezésem tiszteletére
A nagybajuszú hites hóhér
Már három hete halott
Bolsevik húgyában fetrengve
A Nagy Októberin merengve
Rákosi pajtás torkán akadt
A háromszoros hurrá – Hurrá!
Reméltünk egy kicsit
Míg ránk nem szakadt
A remény plafonja
Mire végre magamhoz tértem
Zsúzli meg gágyé, bandázás
Anyám stoppolta a zoknim
Zsíros deszkán hagyma?
Kell ennél szebb hozsanna?
Aztán, mikor egyetemről hazaérvén
Csüngtem anyám ablakán
Ő aggódva kérdé – Fiam!
Lám, a vizsgán mennyit értél?
Jeles – hencegtem éhesen
S máris az asztalon gőzölgött
A zöldborsóleves –
Paprikás csirke ubisalival persze
Hisz ezért lettem atomfizikus
A világ mégsincs veszve
Tanulni, tanulni, tanulni – mondta
Egy másik kommunista paraszt
S lám igaza volt –
Most vén fasz pincérként
Vágom saját bányámban
A magamra omló vájatot
Köröttem bú, bánat
Gyűrt vagina illata
S elsárgult haraszt
Anyám, mikor elment
Húsz súlyos éve már
Tizenöt perccel halála előtt
Még főzött nekem egy
Napfény ízű Tojáslevest
Száz éve születtél, Édesanyám
Köszönöm a meleg levest
Megettem a kenyerem javát
De újra világra jöttem Neked
Hozzászólások