Költünk erre, költünk arra,
pénzért adunk és veszünk,
és eladunk bármi áron,
s jó pénzért többet teszünk.

Levetett holmi gazdátlanul,
siralmas sorsán évődik, lapul,
talán olcsó, talán drága.
Neki mit ér? Annyi az ára.

Hogy is mondjam,

nekem nem volna mindegy,
hogy árun a lyuk csak szakadás,
vagy férce bomlott elme fodra,
s az egész egy nagyrakás.

Fő, hogy semmi, de tényleg
nem fúl a reménytelenségbe,
foltjára rálel minden zsák,
nagyátlagban, vagy elviekben.

S takargatják egymást hűen,
zsák a foltot, folt a zsákját fedezi,
s gyűlnek köré, s bele lassan,
néha a zsákot a folt ellepi.

S a tűverő, mint a mesében
egyszer csak fölfedezi,
hisz ki költ, és ki elad,
egyik ezt, másik amazt keresi.

Így aztán költünk erre, költünk arra,
s van, aki pénzért sem árul,
és ingyen sem vesz el olyat,
amiben nincs semmi tárgyú

finomhangolás.

2019 november, Szent András hava

Megosztás

Tweet