Szent György otthon, Tarján
1999. április 9.
Mondd, milyen csöndből
sarjadznak a torz virágok?
És milyen letépett szemhéjak
mögül figyeli őket az álom?
A száj mindig szóra szomjazik,
de a gyökér néma.
S víz van-e, hogy a hallgatást
öntözze, a felgyűlt port lemossa?
És ki mozdítja, ha mozdítja, –
érint-e, ha érint, és kit?
S ha néha felröppen is a hajnal,
örömként tekint le a Napra?
Az árnyék, az árnyak,
a tompa színek –
milyen? Titkot rajzolnak homlokomra, –
ki csak kérdezek, és nem értek!
És a szív selymét is alig érintem…
Mert nem merem! –
érzem
bár
Hozzászólások