Egy csinos csaj lép hozzám az egyik sor végén.
– Van klubkártyád? – kérdi mosolyogva.
– Nincs – mondom.
– És akarsz?
Akarlak, gondoltam magamban. Itt néhány pillanat szünet következett. Elgondolkodtam.
– Csak három perc – mondta a lány biztatón. Bólintottam és követni kezdtem őt a bevásárlókocsimmal. A lány az üzlet távoli sarkába vezetett, ahol is átadott engem egy rossz arcú pasasnak, aki egy pult mögött állt.
– Jó napot – mondta.
– Izé… – mondtam.
– Ha úgy gondolja, a klubkártyán kívül még rengeteg ajánlatunk van.
A férfinak lágy, duruzsoló hangja volt, az áruház alapzajával együtt nagyon álmosítón hatott, amikor beszélt.
– Nos, itt van ez a prémium kártya. Ha most elindítjuk a folyamatot, akkor nagyon jól jár, mert ha tárgyhónap alalala, balala, és tizenhét százalék, mindezt négyzetre, háromjegyű számarányban, pontosan annyi, hogy pilagu és egy nyif. De ennél még jobban jár, ha most fizet itt nekem csak tíz forintot, mert akkor tilipili és nincs tipli. Ez csak huszonöt százalék, de bármelyik üzletünkben. Melyiket válassza?
Valahogy összemosódtak a szavai. Délután van, munka után, álmos vagyok, szeptember eleje. Mit akar tőlem?
– Hát… egyiket sem, én csak néhány kiflit akarok itt venni.
– Értem. De ha most köt egy biztosítást nálunk, akkor lapperpappap és ha netán bármelyik boltunkban meg tetszik halni, akkor tíz százalék ingyom, és ha most fizet itt nekem csak háromezer forintot, akkor a klubkártyán található kitykuty pontokat összevonhatjuk a futamidővel lejárt, invesztált, sihuhu és akkor az özvegye öt százalékkal olcsóbban kap koszorút. De bármelyik üzletünkben. Csábító nem? Melyiket válassza?
– Mi lenne, ha fognám ezt a frissen elkészült klubkártyámat és szabad elvonulást kapnék ezzel a négy kiflivel?
– Hát, rendben. De ne feledje. Mi mindig itt vagyunk. Ha kell valami, minket itt megtalál.
Ettől aztán nagyon megnyugodtam.
Hozzászólások