A Pécsi Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület kitartását dicséri, hogy 2017 után, a nehéz gazdasági helyzet és a COVID-járvány árnyékában is megjelentette 2021-ben a fenti című kötetét, immár negyediket a sorban. Igaz, hogy ez a munka szintén hasonló szűkösebb költségvetéssel készülhetett, mint az előző – különbözően az első kettőtől –, de elsősorban az volt a fontos a jelen esetben is, hogy helyet kapjanak az időről-időre megrendezett cigánytörténeti konferenciák válogatott tanulmányai a kiadványban. Ez nagymértékben köszönhető az egyesület fáradhatatlan elnökének, dr. Kosztics Istvánnak.
A kiadvány címlapja (A szerző felvétele)
Az ő köszöntőjével és Márfi Attila nyugalmazott főlevéltárosnak, az összeállítás felelős szerkesztőjének bevezetőjével kezdődött most is az egyesület, és a szintén a Rácz Aladár Közösségi Házban működő Erdős Kamill Cigány Múzeum kiadásában napvilágot látott könyv. A tördelő szerkesztő Mesics Róbert, a lektor Bana József volt most is.
Az első rész a köztörténet tanulmányait tartalmazza. Bana József, a Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója a dualiznus kori kormányzati elképzelést ecsetelte a cigánykérdés szabályozására. Kardos Ferenc romológus, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese a dualiznustól a második világháború végéig tekintette át a helyi romák helyzetét. Ugyanő egy másik tanulmányt is jegyzett, amikor zalaegerszegi két cigánytelep áthelyezéséről írt a 20. század első felében.
Márfi Attila nyugalmazott főlevéltáros most a 2014-es Holokauszt emlékév főbb eseményeiről értekezett. Lilla Laboda romológus, pécsi szociális munkás a pécsi bányavidéken lévő István-akna cigány/roma népessége és a területi szegregáció összefüggéseit vizsgálta.
A második részben a roma holokausztról szóló tanulmányokat gyűjtötték egybe. A Majtényi Balázs – Majtényi György szerzőpáros – előbbi az ELTE TÁTK egyetemi tanára, az utóbbi az egri Eszterházy Károly Egyetem történésze – a hazai cigányok/romák és a transznacionális roma mozgalom helyzetét vizsgálták az 1970-es, 1980-as években. Bana József győri levéltár igazgató egy újabb írása következett ezután, amelyben Leni Riefenstahl, a cigánytáncosnő és a roma holokauszt címmel értekezett.
Márfi Attila másik tanulmánya is helyet kapott a kötetben, amikor a tragikus lefolyású, 1944. augusztus 2-3-án történt Auschwitz-Birkenau II.—beli roma-elgázosítás áldozataira emlékezett „Cigányok éjszakája” főcímmel. Rozs András pécsi nyugalmazott főlevéltáros tollából olvashatjuk a Márfi Attila által szerkesztett, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és a pécsi Janus Pannonius Múzeum által 2014-ben kiadott „A lágerek népe” című kötetének recenzióját.
A harmadik szerkezeti egység a cigány kultúra és szellemtörténet sorából válogatott tanulmányokat tartalmazza. Cserti Csapó Tibor, docens, a PTE BTK NTI Romológia és Nevelésszociológiai Tanszék vezetője a cigányság reprezentációját tanulmányozta a tankönyvekben és a közoktatásban, majd tette közkinccsé. Katona Csaba, a fővárosi Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet történésze, tudományos munkatársa a múlt egyik leghíresebb cigányprímása, a hányatott sorsú Rigó Jancsi szindrómájának mintázatait, és az ő harmadik házassága témáját dolgozta föl „Úrinők és cigányzenészek” főcím alatt.
Az egyesület kiadványai (A szerző felvétele)
Kosztics István két írásáról kell most szólnom. Az elsőnél a baranyai cigány képzőművészet eredményeiről, neves alkotóiról írt, a másodikban pedig a hazai cigány színjátszás vázlatos történetét foglalta össze. Márfi Attila újabb tanulmányában „Cigányút – Cigánysors” címmel fényképeket, dokumentumokat, műalkotásokat tekintett át, amelynek végén a Cigányhimnuszt közölte lovári nyelven. Zárásként Lakatos Szilvia, a PTE NTK NTI Romológia és Nevelésszociológiai Tanszékének adjunktusa a magyarországi nemzetiségi oktatás témakörében értekezett.
Sajnos, az anyagiak szűkössége miatt ebben a munkában sem lehetett fotókat közölni, de maga az a tény, hogy a kötet megjelenhetett, már nagy eredménye volt a pécsi cigány történeti kutató központnak. Szólnom kell még részvevőként a mindenkori konferenciák közönségéről. Dr. Kosztics István újabb érdeme, hogy a szakmai hallgatóság mellett számos fiatalt tudott mozgósítani mindig, akik itt sokat tanulhattak az ott elhangzottakból, a gazdag cigány/roma hagyományokból. Emellett neves, valamint ígéretes amatőr zene- és táncművészeket, együtteseket is megcsodálhattunk a gazdag tartalmú rendezvényeken. Kívánjuk, hogy még számos konferenciát tudjanak rendezni, és sokáig gyarapítsák a cigány/romatörténeti szakirodalmat neves kutatók részvételével.
Hozzászólások