A békés társadalmi átformálódás jeles ünnepe március 15-e. Elég hozzá, hogy közel van a szerelmesek napjához, a házasság hetéhez, a farsangon túl, a tavaszi napéjegyenlőséghez, a nagyböjt idején vagy közelében, tehát abszolúte megfelelne az úgymond rendszerváltás, vagyis a köztársaság kikiáltásának több indoka is lenne, s nem pedig október 23-a, ami vért, zendülést, rengeteg tragédiát hozott, elnyomást, kegyetlen halálos ítéleteket.
Nem tanulunk Adytól, hogy „húsvéttalan a magyarság” -, mert az. végképp az, legalábbis a mi időnkre (igaz március 15-e is csupán előképe egy emberáldozatokat követelő, hegemón szabadságharcnak, s mint minden szabadságharc nemzetgyötrő és mindahányat elbuktuk).
Augusztus 20-ából az alkotmány ünnepét konstruálták, miből a Szent Kenyér ünnepe lett, s ezáltal társadalmi jogunk, hogy minden magyart, nemzeti-alkotmányi jogon illeti az étel, holott a falusi szemlélet tovább él: „Aki nem dolgozik, ne is egyék”.
A mai magyar valóság a tömegek lézengése, mert a röghöz kötöttség megszűnt, de az ipar és kultúra összeomlott strukturálisan, – és megoldhatatlannak látszik a megoldás erdővilága. Nem Dr. Erdő Péter bíboros nevével „szórakozom”, de ‘egy nemzet erejét mindig a benne élők hitének ereje’ (Csiha Kálmán néhai erdélyi püspök) mutatja meg, s mi játsszuk az „egyik elmegy vadászni”-játékot.
Történelmi tényen változtatni nem lehet, ahogyan egy bírói ítéleten sem, ha kihirdették. A keresztény házasság alapja a hűség. Kapcsolat-, házasság-, és gyermekpárti voltam világéletemben, de Lao-ce, tehát a taoizmus szerint: „Az erényes az erényével, a bűnös a bűnével egyesül”. Ez így van egyéni és nemzeti szinten is.
Március 15-e békés, október 23-a véres (lásd 2006 októbere). Édesapám, Vasi Ferenc Péter, aki megkapta többek közt a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét (1992-ben), mint az Elnöki Hivatal levélben, halála utáni kérésemre megírta: „huzamosabb katonai szolgálatáért” – „kérem elfogadni”, mert szerencsétlenségére 56-ban a legendás jutadombi harcokban (majd perben) volt kénytelen részt venni, közkatonaként. Örök indulat feszült benne, szívesen kihagyta volna ezt a „hősieskedést”, és inkább lett volna büszke postai szolgálatainak fáradalmaiért elnyerni e kitüntetést.
Tehát továbbra is az a kérdésem: Miért október 23-a és nem március idusa a Köztársaság kikiáltásának nemes és neves napja?
Hozzászólások