A fák még fekete árnyak,
ágak is aludni vágynak.
távol dereng a szürke ég,
szempillája már szűkre ég.
Távolban hegy szíve dobban,
olyan, mint sóhaj egy dobban,
rezdülni látszik a felhő,
vagy úgy tesz, mint aki felnő.
Mozgása angyal-pantomim,
s csöndjén hallgató mandolin,
melyben isteni a dallam,
fájó éjre édes balzsam.
Nagyot nyújtózik a hajnal,
titkát festi színarannyal,
rejtve, mit ígér ma reggel,
mikor a remény is felkel.
Hozzászólások