Pócs Péter a hazai és nemzetközi plakátművészet kiemelkedő alkotója, több mint egy évtizede nem volt önálló kiállítása Magyarországon. Igaz, a kétezres évek többségét külföldön töltötte, de munkássága egy pillanatra sem szakadt el az itthonitól. Témái elsősorban az itteni viszonyokból erednek, konokul független szelleme, kritikai, groteszk megjelenítései már régen nem köti semmiféle csoportosuláshoz sem művészi, sem pedig politikai-társadalmi szempontból. Ennek jól érthető megfogalmazása, a sehova nem tartozás deklarációja a Magyar Plakátmagány Társaság megalapítása, melynek Pócs az egyedüli tagja.
Múló testedből szárnyas lovak
szülőszobáktól temetőkig
kürtök szavára száguldoznak,
s mit magunkból látni tudatsz: Kincs!
A „Művészeti”, azaz a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum, ahogy most nevezzük, ugyan nem ezen a néven, de idestova 65 éve meghatározó szereplője a magyar középfokú művészetoktatásnak. Az intézmény 1957 óta a művészeti alkotómunka, a tudásépítés és képességfejlesztés, valamint a tehetséggondozás, tehetségfejlesztés sajátos műhelye. A képzés jelenleg négy művészeti területen folyik, amely tartalmában, szerkezetében folyamatos változáson, fejlődésen ment keresztül az eltelt évtizedek alatt.
Néma szürkeség, ma
ismét szürke a föld, és
szürke az ég, mintha
a Nap megint elbujdosott
volna, csak a hideg őszi eső
cseppjei surrannak el
akár az egyszervolt-mindiglesz hetyke
ki azt hitte csak ő mehet fel hegyre
a csúcs foglalt ne igyekezzen másik
ha nincs teteje épit vagy belevásik
Egy hétfői napon kellett Jakab Zoltánnak jelentkeznie a sebészeten. Előzőleg volt különböző vizsgálatokon. A panasza pedig a vizeléssel függött össze. A végén megállapították, vesekövei vannak, melyeket el kell távolítani. Tehát egy műtét miatt jött azon a bizonyos hétfői napon a sebészetre.
Erkam Şeker végzős török egyetemista még a világjárvány alatt fejlesztette ki a Drive and Listen oldalt. 4K-s utcakép-videókat egyesít a világ városaiból származó helyi rádióállomások jelen idejű adásaival. Pár kattintással kiválaszthatjuk a böngészőben, hogy Londonban, Moszkvában, Párizsban, Tokióban, vagy éppen Mumbaiban akarunk utazni.
„Nagyanyám lép ki kávéháza ajtaján
harmincegy, de lehet huszonnégy talán
(anyám még ekkor nem él)
a harmonikást várja a zenészt
még nem tudja hogy ő lesz a hangszere
Vajon ki tudja
Meddig lesz
A vajon kenyér
A cipőn láb
Krumpli a sütőben
Vigasz a sörben
Bélát már ezer éve, jó legyen, immár 20-25 éve ismerem. Ha összefutunk, mindig megbeszéljük a „világ folyását” az éppen aktuális problémákat, amik akkor és ott nagyon fontosnak számítanak, aztán megállapítjuk, hogy mi kicsik vagyunk azok megváltoztatására.
Összeállításom közbülső évéről, 1921-ről most közlök először korabéli tudósításokat, az első kettő év pedig nem szűkölködött országos és helyi történelmi eseményekben. Az is igaz viszont, hogy az 1918. november 14.-től kezdődő antant-szerb megszállás 1921. augusztus 20.-ig tartott. De mivel most nem politika-történettel foglalkozom, fordítsuk figyelmünket a színházunk felé.
Gyertyára, fohászra libbenő levél,
gyönyörűn és sárgán elmúlást mesél,
fájnak és sírnak, tenyerembe hullnak,
félig még élnek, s szépre alkonyulnak
a tavaszi feltámadásban.
Pécsett a Dzsámi látványos fényfestése koronázza meg a XI. Adventi Kézműves és Mesevásárt november 25. – december 24. között. A meghitt koncertek, mesék, programok mellett vadonatúj 3D-s karácsonyi fotóelemek és az adventi vásár több mint félszáz kitelepülője gondoskodik az ünnepi hangulatról.
Egy csöppnyi szürke cica
tartja most fogva szívemet,
minden figyelmemet. Szürke
bundája, négy, fehér zokniba
bújtatott lábacskája, apró
szőlőszem-szeme