Bélát már ezer éve, jó legyen, immár 20-25 éve ismerem. Ha összefutunk, mindig megbeszéljük a „világ folyását” az éppen aktuális problémákat, amik akkor és ott nagyon fontosnak számítanak, aztán megállapítjuk, hogy mi kicsik vagyunk azok megváltoztatására.
Ja, és közben Béla odavezet az akkor éppen nélkülözhetetlen (a papírcetlin pontosan leírt) áruhoz, sőt le is emeli azt a polcról, kosaramba rakja. Mindezt a régi ismeretségünkre hivatkozva. Néha az irodalom mezsgyéire is átkalandozunk, máskor a szűkebb családunkról, ismerőseinkről is tudakozódunk. Aztán én elköszönök, ő pedig folytatja a napi munkáját, raklapokról árut pakol a polcokra.
Napjainkban, amikor minden fillérre (olyan már nincs is), javítok: forintra szükségünk van, bizony jól jönnek az éppen aktuális akciók. Tudják azok a „fekete napok” black friday”-ek amiket a szórólapokon vagy/is elektronikus úton megkapunk. Aztán reggel, még a korai órában „vadászni” indulunk. Akciónk olykor sikeres, máskor kevésbé az. Van úgy, hogy elfogyott, vagy még nem került ki a polcra a hőn keresett áru.
Néha, ünnepek előtt tömegek lepik el a polcok közötti területet, ilyenkor mindenki türelmetlen, és legtöbbször nem találja meg az otthon kinézett árut, vagy éppen megtalálja, de más kiszerelésben, esetleg más minőségben. Persze, az nem akciós! Nos, ilyenkor fordulunk bizalommal az éppen ott szorgoskodó munkatársakhoz, mondhatnám Bélákhoz.
És legtöbbször ők türelemmel viselik el bugyuta kérdéseinket, szívesen vezetnek el a megfelelő polcokhoz.
Ez az ideális állapot. De mit tapasztal legtöbbször a vevő? A fáradt, kissé már kiábrándult pakoló munkatársak inkább átirányítanak másik kollégájukhoz, vállukat vonogatják, lerázzák magukról a problémát, jobb esetben az információs pultot ajánlják, vagy elküldenek… másik üzletükbe azzal, hogy „ott talán van”.
A napokban én is cetlivel felfegyverkezve kerestem az akciós mosókapszulát és kávét. Az akciós mosókapszulás csomagból csak egy volt a polcon. Ekkor fordultam bizalommal Bélához. És ő utána nézett, raktárból hozott még egy karton doboznyit. Aztán a kávéspolchoz mentünk. Megvolt a kívánt termék… csak a kasszánál derült ki, hogy mi a negyed kilós helyett a fél kilóst tettük a bevásárlókosárba. Ami, persze nem akciós. A szintén ismerős kasszás hölgy az információs pulthoz irányított: „Ők biztosan megoldják!” És lőn.
Ekkor jött újra Béla a képbe. Őt hívták a pulthoz, és kérték, nézze meg raktáron nincs-e negyed kilós kiszerelés. Béla csalódottan tért vissza: „Sajnos nincs!”
Majd holnap újra benézek, itt lakom a közelben – mondom én, miután a félkilós kávékat sztornózták, az árát pedig visszaadták. A csinos „infós hölgy” biztos, ami biztos elkérte a telefonszámomat (Tudom, most a férfi olvasóim kajánul felnevetnek!) arra az esetre, ha mégis érkezne, akkor ő szólna nekem.
Otthon épp hogy kipakoltam az árut, reggelihez ültem, amikor szólt a telefonom. A raktárban megtalálták a keresett kávét, a kért kiszerelésben. Akciósan!
Autóba vágtam magam. Pár perc múlva már boldogan vehettem át.
Ennyi. Bugyuta kis történet. Egy emberi gesztus. Mai világunkban legtöbbször ez is hiánycikk.
Hozzászólások