Tisztelt Olvasók!
Pécsi Nemzeti Színház 1920 képeslapon (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1920-1922 színházi hírek, előadások
Összeállításom közbülső évéről, 1921-ről most közlök először korabéli tudósításokat, az első kettő év pedig nem szűkölködött országos és helyi történelmi eseményekben. Az is igaz viszont, hogy az 1918. november 14.-től kezdődő antant-szerb megszállás 1921. augusztus 20.-ig tartott. De mivel most nem politika-történettel foglalkozom, fordítsuk figyelmünket a színházunk felé. A liberális színezetű Pécsi Napló (1892-1944) 1921. április hónap végi híreiből válogattam ugyan, de az előadások időpontjai a címben föltüntetett évkeretet ölelik föl. Elsőként egy viszonylag nagyobb terjedelmű hírcsokor tárgyalását teszem közzé. Az 1921. április 27.-i „Színházi hírek” a következőkről szóltak.
Halasi Mariska fiatalon (Forrás:Wikipédia)
„Az Ezüst sirály előadása iránt most is nagy az érdeklődés, akárcsak a premiéren (sic!). Ez az operette (sic!) még sokáig műsoron marad, a Katonadolog-gal (sic!) együtt. Csütörtökön Tihanyi (Béla) felléptével ’Carmen,’ Bizet nagy operája kerül színre. A női főszerepeket (P.) Ludvig (Ludwig Vilma), Vízvári (Elza), Kényes (Margit, Manci) és Asztalos Mária éneklik. Gyárfás Dénes, Szintai (Szintay Nándor), László Imre, Komlós (Jenő) és Kertész (Lajos) szintén nagy szeretettel készülnek a Carmen új előadására.
Pénteken Herczeg Ferenc klasszikusan szép és hatásos műve, a Bizánc kerül színre. A kitűnő darabból már hetek óta szorgalmasan folynak a próbák. A Bizánc vezető szerepeit Halasi Mariska, Komáromi Rózsi, Szászhalmi József és Remete Géza játsszák. Szombaton délután gyermekelőadásul a Hamupipőke tündérmese kerül színre az összes elsőrendű tagok felléptével. Vasárnap délután Tóth Ede népszínműve, ’A tolonc’ kerül színre, vasárnap este ötödször is a ’Katonadolog’ nagy operette megy. Hétfőn és kedden szintén a Bizánc van műsoron.”
Mielőtt még a másik nagyobb hírt ismertetném, vesézzük ki ezt a műsorközlést. Ismételten le kell szögeznem: ekkoriban az volt a majdnem általános szokás, hogy a színházi darab-címeket nem tették idézőjelbe az újságban. Azért írtam, hogy majdnem, mert itt néhányszor találkozunk idézőjeles műsorcímekkel, amely gyakorlat tetszőleges használatot takar. Ezekben az évtizedekben azonban nagy általánosságban idézőjel nélkül használták az újságírók (sajnos) a darabcímeket, legyen szó akármelyik lapról Pécsett…
Buttykay Ákos 1910 körül (Forrás: Wikipédia)
A következő megjegyezni való a színházi műsor választékossága. Opera, operett, dráma, népszínmű, egyéb műfajú darabok műsorba állítását szintén láthatta a helyi színházbarát közönség. Harmadikként a sok színész-név fölsorolása ötlik szemünkbe. Sajnos azonban sokuknak csak a vezetékneve szerepelt, ezért a krónikásunknak egytől-egyig utána kellett néznie mindegyiküknek, és keresztnevüket zárójelbe tennie. (Ez a mára helytelen szokásnak számító közlési gyakorlat eredője lehetett az is, hogy ezek a színészek már hosszú ideje szerepeltek nálunk, és már mindenki ismerte őket vezetéknevük alapján is.) Természetesen a vezetéknevét is sokszor használta egy-egy művész különböző írásmódban, ezért ezeket az eseteket is jeleznem kellett zárójelben a születési-halálozási évszám mellett. Természetesen az esetlegesen előforduló, eredeti polgári személyneveket is föltűntettem, föltűntetem. Sajnos azonban, korántsem sikerült minden szereplő adatait fölkutatnom, de ez legyen majd az utódok gondja…
Zerkovitz Béla (Forrás: Wikipédia)
Bizonyára föltűnt az olvasóknak az „operette” név használata a mai „operett” helyett. Igen, akkor, a század első évtizedeiben így használták, de a későbbi időkben már az utolsó e-hangot elhagyták, és általánossá vált a mai írásmód.
És most rátérek a műsorral kapcsolatos ismérvek közlésére. Az „Ezüstsirály” című 3 felvonásos operett zeneszerzője Buttykay Ákos (Jenő Győző, 1871-1935) volt, szövegét Földes (Fleischmann) Imre (1881-1958) író-színműíró, verseit Gábor (Greiner) Andor író, költő, újságíró, dalszövegíró, humorista írta. Az előadásokat Hajsinek Jenő vezényelte, rendezője Remete Géza színész-rendező volt. A dátumok 1921. április 1-7, 14, 27, május 16 (délután), 31, október 8-9, 16 (délután), november 8. lettek.
Georges Bizet 1875 (Forrás: Wikipédia)
Zerkovitz Béla (1881-1948) műépítész, operett-, sanzon-, kuplé-szerző, színigazgató, „slágerkirály” volt a „Katonadolog” című 3 felvonásos operett zeneszerzője, szerzőtársai pedig Béldi (Goldstein) Izor (Izidor, 1865-1926) zenekritikus, zeneszerző, újságíró, operett-szövegíró, ügyvéd és Mérei Adolf librettista (szöveg). Az 1921. április 22-25, május 1, 5 (délután), 25, július 3 (délután) előadások fölújítása 1922. március 31, április 1, 3, 16 (délután) történt meg, és Remete Géza volt ekkor is a rendező. Megjegyzendő, hogy az 1921. május 5.-i előadásra vendégszereplőnek Rónai Imrét hívták meg.
Prosper Mérimée (Forrás: Wikipédia)
És most jöjjön az opera-irodalom egyik mesterműve, Georges Bizet (Alexandre, César, Léopold, 1838-1875): „Carmen” című alkotása. Szövegkönyvét Prosper Mérimée (1803-1870) író, műfordító, régész, történész, műemléki főfelügyelő, kormányzati főtisztviselő műve nyomán Henri Meilhac (1830-1897) drámaíró, opera librettista, Ludovic Halévy (1834-1908) író, drámaíró írták, magyarra Ábrányi Emil ifj. (1850-1920) költő, műfordító, újságíró fordította, az előadások karmestere Hajsinek Rezső, rendezője Remete Géza lett. Először 1920. november 5.-én, 6.-án, 15.-én, december 29.-én adták elő, ezt követte a jelzett évben az április 28.-i, a szeptember 30.-i, az október 1.-jei megjelenítés, majd 1922. november 17.-én, 18.-án a fölújítása is megtörtént, szintén 4 felvonásban. Az 1921. április 28.-i színrevitelkor Tihanyi Béla vendégszerepelt nálunk, ahogy az a jelzett újságban meg volt írva…
Beregi Oszkár (Forrás: Wikipédia)
Most pedig essen szó a kor ünnepelt írója, közéleti személyisége, Herczeg Ferenc (Franz Herzog, 1863-1954) egyik fő műve előadásáról, a „Bizánc” című 3 felvonásos színműve pécsi színpadra viteléről, ismét Remete Géza rendezésében. Az előadások időpontjai április 29-30, május 2-3, június 23, október 7, valamint 1922. június 19 és december 6. voltak. A fent nevezett előadások közül a következők lettek emlékezetesek: 1921. június 23. Beregi (Berger) Oszkár (1876-1965) vendégszereplésével, 1922. június 19. Szászhalmy József búcsúelőadásával, december 6.-án pedig díszelőadás következett Horthy Miklós (1868-1957) kormányzó névnapján. A pécsi színésznők közül Halasi (Halassy, Halasy) Mariska (1885-1955) életének főbb adatait sikerült megtalálnom, de Remete Géza fotóját – aki oly sokat játszott és rendezett Pécsett – szintén sikerült előkerítenem.
Remete Géza (Forrás: Wikipédia)
A ma már kevéssé ismert Vécsey (Vécsei) Leó (Sándor, 1893-1945) író, újságíró, szerkesztő, műfordító: „Hamupipőke” című tündérmeséje 6 képben, Karl (Carl) August Görner (1806-1884) színész, rendező, drámaíró műve nyomán készült. Selley (Schwartz, Sellei) Gyula (János, 1850-1895) karmester, zeneszerző, pedagógus zenéjével, Nádassy József (1874-1925) színész, rendező, színigazgató pécsi rendezésével nézhették meg. Azonban csupán egy alkalommal, mégpedig 1921. május 26.-án (délután) került a pécsi közönség elé.
Végezetül Tóth Ede (1844-1876) kereskedő segéd, Lantos néven vándorszínész, költő, népszínmű író, a Kisfaludy Társaság tagja „A tolonc” című 3 felvonásos népszínművét vegyük sorra, amelynek zenéjét Erkel Gyula (1842-1909) zeneszerző, zongoraművész, timpanista szerezte, és Nádassy József volt a rendezője. Az 1921-es évben április 10-11, 13, 19 és május 1 (délután), 1922-ben pedig április 16, 18 és 23 (délután) voltak az előadásnak napjai.
Vécsey Leó (Forrás: Wikipédia)
A beígért másik hírcsokor a közvetlenül alatta található „– Nagysikerű bemutató a Pannónia Színpadon” címet viselte, és így szólt. „Hétfőn este ismét meleg, sikerekkel teli estje volt a Pannónia Színpadnak. Az új műsor keretében Laszky Bélának egy nagysikerű operettjét, a Két grófnőt mutatták be, a színházi zenekar kíséretében. Az operette telve van fülbemászó, hangulatos melódiákkal és ügyes táncszámokkal. Kitűnőek voltak szerepeikben Fátyol Heddy, Horth Hella, Tihanyi Béla, Tábori Emil s Újvári Ferenc, míg kisebb szerepeikben hozzájárultak a sikerhez Csáky (Ferenc) és Csatay (Ibolya).
Az operett betanításáért Neszmélyi karmestert illeti a dicséret. Színre került közkívánatra e héten is az ’Ugyan, mit járkálsz folyton meztelenül’ című bohózat, mely bár második hete van műsoron, fokozott sikert aratott. A szóló számuk mind elsőrangúak, így Horth Hella dalai, Zöldi és Gergely kupléi, Harrison tánc-trió, Charlosti and Charlie angol tánc duettje, Tábori Sári és Hajnal Erzsi egyaránt nagy tapsokat kaptak.”
Tóth Ede (Forrás: Wikipédia)
Ez a hír is néhány szállal kötődik színházunkhoz – néhány szereplő és a zenekar révén. Ma már nem játsszák Laszky Béla (1867-1935) zeneszerző említett operettjét, de a színházi múlt fölidézése korántsem haszontalan, már csak a számtalan szereplő fölsorolása szempontjából sem. A bohózat nagy sikere nemcsak a pikáns címe, hanem az angol-amerikai hatás miatt – ami az elnevezésekben is jelentkezett – is „borítékolható” volt.
A részt egy „kívülálló,” de szomorú, korabéli színházi hírrel zárom, „Elhunyt operaénekes” a címe. Most pedig essünk túl rajta. „Az osijeki (eszéki) színtársulat legnépszerűbb operaénekese, Jastrzeleski Szaniszló a hasi hagymáznak (tífuszos láznak) esett áldozatul. Az elmúlt télen még előadást rendezett a színtársulat a nagy beteg művész javára, akinek temetése ma ment végbe, a színházban pedig két estén át nem játszottak.”
Palatinus-Pannónia Szálló-ma (Forrás: Wikipédia)
Az akkori szomorú hír is tartogat a mai olvasó számára néhány érdekességet. Elsőként szembeötlő, hogy nemcsak hazai, hanem – a „monarchia-hagyományokat” folytatván – határon túli színházi események szintén helyet kaptak a lapokban. A másik egy akkoriban is szokásos, a nem magyar nevek írásmódjára vonatkozik, amikor is magyar szokás szerint előbb a vezeték-, majd a keresztnevet írták le. Mai szemmel egyébként nagyon szokatlan az akkor ott követett gyakorlat a gyászhír után: ma halálesetet követően nem szünetel egyik színház sem, hanem gyászlobogó leng a kapuja fölött…
Helyi színházi adataimat ez alkalommal is a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, a fővárosban, 1992-ben kiadott, „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával 1895-1949” című két kötetes forrásmunka adataiból vettem.
Hozzászólások