Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1935: Molnár Ferenc-dráma a színen
A Dunántúl címlapja 1918 (Forrás: Wikipédia)
Változatosság kedvéért most a másik nagy helyi sajtóorgánumot, a konzervatív Dunántúl napilapot szemlézem, méghozzá az 1935. február 8.-i száma „Színház” rovatának következő címeit. Főcím: „Az ismeretlen leány,” alcím: „Molnár Ferenc drámai történetének bemutatója a pécsi Nemzeti Színházban (sic!).” Lássuk tehát.
„Kimenekülhet-e valaki a szennyből, felemelkedhetik-e egy leány a mocsárból, ha áhítja, szomjúhozza a tisztaságot, az emberek szeretetét és megbocsátását? Ezt a problémát veti fel Molnár Ferenc új darabjában, Az ismeretlen leányban. A válasz, amit erre a kérdésre ad, sivár, kiábrándító és megindokolatlan. Az író szerint drámájának hősnője hiába akarja elsöpörni múltját, a társadalom ítélete rásüti a szégyenbélyeget, és a szerencsétlen leány számára nincs más kiút, mint a revolvergolyó.
A Pécsi Nemzeti Színház az 1920-as években (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye)
Amíg a dráma eljut ehhez a megdöbbentő fináléhoz, Molnár Ferenc mesteri kézzel, simán egymásba kapcsolódó jelenetekkel, drámai dialógusokkal, a cselekmény életszerű lüktetésével építi fel színművét. Anniet (sic!), a fiatal korában utcára került leányt az egyik trieszti matrózkocsmában ismerjük meg. Egy arisztokrata jótékony szeszélye négy hétre kiemeli ebből a förtelmes környezetből, és a bárleány előkelő ausztriai szanatóriumba kerül. Annie, aki az üdülés költségeit viselő arisztokrata utasítása szerint úgy szerepel, mint egy elhunyt tengerésztiszt leánya, néhány nap alatt a szanatórium kedvence lesz.
Molnár Ferenc (Forrás: Wikipédia)
A főispánné (sic!) úgy megszereti, mintha saját leánya lenne, a főispán fia szerelmes belé, és a család is szívesen látja a fiatalok kölcsönös vonzódását. Az ismeretlen leány még további sikereket ér el. A nyugalmazott tengernagy sétapartneréül választja, az orvosok rajonganak érte, a „szelíd, finom teremtésért.” A leány boldog, és szinte megittasul az új élettől, a szeretettől és melegségtől, mely körülveszi. És amikor már azt hiszi, hogy más élet kezdődik számára, új vendég érkezik a szanatóriumba. Egy trieszti mérnök, aki felismeri Annieban (sic!) a Brazília Bár itatónőjét, és ezt a kínos felfedezését közli a főorvossal. Az izgalmas szembesítés után a leánynak sikerül leszerelnie a mérnököt, de a gyanú már behálózza, és az is súlyosbítja helyzetét, hogy a mecénása által engedélyezett négyheti üdülés is letelt már.
Annie, hogy megmentse a látszatot, újból elbukik. Hazug csókkal megvesztegeti a fiatal postamestert, aki kérésére elsikkasztja a róla szóló leveleket és táviratokat. De mégis kiderül minden. Vőlegénye elhagyja, mindenki elfordul tőle, és Annie nem tud más kiutat választani, mint az öngyilkosságot.
Molnár Ferenc-színművek plakátja (Forrás: Wikipédia)
Molnár Ferenc, a színpadtechnika virtuóza, a vidám, szellemes rutinié (sic!) ebben a darabjában új hangokat hoz. Az ismeretlen leányba a szívét is beleadta, valami mély zengésű líra cseng ki a dialógusokból, és a dráma nagy jeleneteiben érezzük is az érzések és a nagy szenvedélyek lázas lüktetését, ideges ritmusát. Annie tragikus elbukásával azonban nem tudunk egyetérteni az íróval. Mert szerintünk hamis és valószínűtlen megoldás az, hogy a leánynak nincs más útja a boldogságához, a megtisztuláshoz, minthogy újabb bűnnel fizessen meg érte. Hogy más ember becsülete árán, hazugsággal harcoljon az áhított új életért.
Harczos Irén 1929 (Forrás: Wikipédia)
Mennyire igazabb és becsületesebb lenne az, ha őszintén bevallaná vőlegényének a múltját. A szerelmes fiatalember bizonyára megbocsátana neki, és ebben a nemes gesztusban a költői igazságszolgáltatás és a megbocsátó szeretet csendülne ki. De így még a revolver dörrenése után sem tudunk igaz részvétet a leány sorsa iránt, és szinte kételkedünk benne, hogy valóban őszintén kereste-e a másik életet…
A pécsi színház elsőrangú előadásban hozta színre az újdonságot. A kettős életű leány hatalmas szerepét Harczos Irén játszotta öntudatossá érett, elmélyült művészettel. Tudott közönséges matróztündér, finom, kedves szanatóriumi vendég, szerelméért harcoló nő, és számító perdita lenni. Játékskálája szélesen ívelte át ennek a grandiózus alakításnak végleteit, szemében igazi könnyekkel nemcsak játszotta, de szívvel-lélekkel átélte szerepét. A kiváló művésznő tomboló sikert aratott, és minden jelenése után percekig zúgott a taps.
Fodor Oszkár (Forrás: 100 pécsi évad 1995 – A szerző fotója)
Fodor Oszkár Georgi mérnököt személyesítette meg, aki leleplezi Anniet. Közvetlen és mégis szuggesztív volt a játéka. Ahogy mereven a maga és társadalmi köre nevében elindítja a botránylavinát, majd férfiasan megköveti a leányt – ebben a néhány jelenetben patinás színészi kultúrát csillogtatott meg. Az előadás többi tagja is kitűnő volt, Vass Irma szeretetreméltó főispánnéja, Egry Berta kedves humorú, szókimondó Mici nénije, Homokay Pál rokonszenves vőlegénye, Koltay (Gyula) szenvedélyes postamestere egy-egy értéke az előadásnak.
Egri Berta 1929 (Forrás: Wikipédia)
Nagyon tetszett a közönségnek a mindig kitűnő Danis (Jenő), Kallós (Korvig Emil) és Keleti (Árpád), akik pompás játékkal szolgáltak rá az elismerésre. Az epizodisták közül Késmárky (Kálmán), Nagy Gábor, Erdődy (Kálmán), Hosszú Irén, Sárváry (Sárvári Aladár) nevét emeljük ki dicsérettel. Az előadást Fodor Oszkár rendezte, az ő érdeme a szinte hibátlan összjáték, és friss tempó. A színházat csaknem zsúfolásig megtöltő közönség melegen ünnepelte a lelkes ambícióval játszó művészgárdát. K.”
Homokay Pál (középen) kaposvári színész társaival 1955 (Forrás: Hírös Naptár)
A „K” aláírással született anonim értékelés elmondta a mű tartalmát, amely az utókornak hasznos lett, mivel ez egy olyan drámai alkotás volt, amely a sikeres szerző egy másik oldalát villantotta föl. Az utókornak is eléggé ismeretlen maradt, mivel nemigen játszották később, a pécsi színház sem adta elő többet – a korban soknak számító előadás-szám, és a Molnár Ferenc-feleség, Darvas Lili vendégszereplése ellenére sem. Véleményének utolsó részével, mai szemmel vitatkozni kell, mivel az akkori előkelő társadalmi osztály tagjai nem bocsájtották volna meg azt, hogy egy „alsóbbrendű” osztályból származó, magát közéjük tartozónak föltüntető személy „beházasodjon” hozzájuk. Itt igenis megáll a társadalomkritika.
Koltay Gyula (Forrás: Wikipédia)
Molnár (Neumann) Ferenc (külföldön Franz Molnar, 1878-1952): „Az ismeretlen lány” című drámai története az Athenaeum kiadó gondozásában, az előző évben, 1934-ben jelent meg. A színház vezetősége szemfülességét dicsérte, hogy már a következő évben láthatta a pécsi közönség. Színházunkban 3 felvonásban, Fodor (Fuchs) Oszkár dr. (1880-1950) rendezésében adták elő, aki színészként is szerepelt az előadásokban. A darabot 1935. február 7, 8, 10, 11 (délután), 14, 19 (délután), 21 (délután), 23 (délután), március 1 (délután), 5.-én (délután) vitték színre, május 8.-án pedig Darvas Lili (1902-1974) vendégszereplésével. A főszerepet a civilben Fodor Oszkár dr. felesége, Harczos (Herczner) Irén (1905-1978) alakította – amint az értékelésből kitűnik, hatalmas sikerrel –, a szereplők közül – a már említett Fodor Oszkár mellett – Vass Irma (1891-1974), Homokay Pál (1900-1969), Egri (Unterberg, Egry) Berta (1890-1950), Koltay Gyula (civil neve Kotlár Szilárd, 1901-1963?) érdemel említést.
Helyi színházi adataimat ez alkalommal is a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, a fővárosban, 1992-ben kiadott, „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával 1895-1949” című két kötetes forrásmunka adataiból vettem.
Hozzászólások