Álomtöredék 2020
Október
Felsőkövesden lakunk, fiamékkal együtt. A kertünk hatalmas és rettenetesen elhanyagolt, gazos, menyem az utca felső részén kapál, dolgozik nagy szorgalmasan – én a kisebbik részt próbálom megszabadítani a gaztól. Rettentő lassú vagyok, leülök a bejárati lépcsőre, onnan nézem a kert nagyobb részét, menyem villámgyorsan dolgozik, rám néz, guggolás, mintha azt üzenné a tekintete, hogy így kell, ilyen hatékonyan cselekedni – szomorúan gondolom, hogy egykor én is ilyen gyors voltam.
Okt. 3. szombat
Látogatóba megyek unokahúgomhoz, nem találom virágos kedvében – ül a folyosón, szétvetett lábbal, és mogorván néz maga elé – gondolom azért ilyen kedvetlen, mert menstruál, világoskék rövid farmernadrágján átüt a vér. Morog néhány szót, – elhatározom, hogy nem is megyek be a házba, majd máskor inkább én hívom őt Kőbányára – csendben elköszönök – azt mondja, maradjak, vett be görcsoldót, mindjárt jobban lesz. Szól a férjének, addig beszélgessek vele, elkiabálja magát, hát a kert felől volt párom jön velem szembe…
*
Okt. 26.
Érdekes osztályt kapok, csupa egypetéjű ikreket tanítok. Gyönyörködök bennük, vannak fiú és lánytestvérek bőven. Örülök a különleges közösségnek, azonban nem tudom megkülönböztetni egymástól az ikreket. Nagy pánik fog el, hogy boldogulok velük a tanévben?
*
Csodálkozok, hogy milyen korai órában hozza a postásunk a nyugdíjamat. Na tessék készülni! – mondja – hozzon egy jó nagy tálcát – futok is, viszem a zöld tálcát, kíváncsi vagyok milyen ajándékot kapok. Beköti a szemem egy fekete kendővel és kezem a nagy bőrtáskájába vezeti. Tessék a papírdobozok közül választani – szól az utasítás, csak siessen, mert ma még sok helyre megyek. Képtelen vagyok dönteni, hogy melyik dobozt válasszam; a nagyobb könnyűt vagy a kisebb nehezet…
Hozzászólások