Múltjában keresd Milétoszt,
hol élt egykor pár jó görög.
csak romok, semmi nem örök,
múltat jövő folyton kifoszt.
Szél sóhajt, vagy nimfák fia,
netán a kóbor farkasok?
Hisz jött-ment arra falka sok,
néha-néha egy hárpia,
Legendák. mítoszok földje,
hol mesélnek az ős idők
korokról, melyből hős kinőtt,
hogy feledés majd befödje.
Volt erre gazdag, nagy polisz,
izzadt rabszolga és szabad,
változtak ideák, szavak
s gondolkodni mert pár komisz.
Más a csillagokra nézett,
vagy bűvölte a számokat.
ki lét-titokra ráfogad,
az kora bölcsévé érett
Viharra vihar, porra por,
egykor ez, máskor az győztes.
A világ népekből szőttes,
kevésnek maradt oltalom.
Nekem a nagy bölcsek neve,
és tanításuk is étosz.
Bennem ők mára Milétosz,
amit nem söpört el heve.
Hozzászólások