Álomnapló (részletek) – 56. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Álomnapló (részletek) – 56.

December 8. – Iskolában

Egyik felsős osztályba igyekszem órára. A tanterem ajtajában néhány nagyobbacska fiú vár rám, az egyik egy naplót nyom a kezembe, azzal, hogy az osztályfőnökük küldi nekem, meghagyta, hogy tanítás végén tegyem vissza a naplótáskába a helyére. A „küldöttségnek”megköszönöm a fáradozást, majd elküldöm őket órára. Nagy bajt sejtek ezzel a naplóküldéssel, még a tanóra előtti néhány másodpercben kinyitom a haladási naplót, egyre izgatottabban lapozom, pánik tör rám, mert szeptembertől nem írtam be a tananyagot és már december van. Nagyon haragszom magamra, hogy lehet ilyen felelőtlen egy igazgató-helyettes, megérdemelnék egy súlyos büntetést. Hogy történhetett meg ez a szégyenletes eset velem? Az igaz, hogy én egy másodpercre sem ülök a tanórákon, hanem ott cirkálok a padsorok között, figyelem a gyerekeket, meg a táblára írok, ha új anyagot tanítok. A hiányzó tanulók nevét is állva, a tanári asztal fölé görnyedve írom be. Nagy munkát csináltam magamnak, de nem ez izgat, hanem hogy nézhetek a kollégám szemébe ezután? Még belegondolni is borzasztó.

*

December 9.

Mára szétestek az álmok, csak néhány ismeretlen arc, néhány beszédre nyíló száj maradt a sokból, soha nem tudom meg miért voltak itt, és mit akartak mondani, üzenni élőim, halottaim.

*

December 16., vasárnap – Krimiszerű

Vaszaron vagyok a régi konyhánkban csak a berendezés, a bútorzat elhelyezkedése változott meg. A fehér sparhelt helyére került a régi ágyunk, amit én egyszerűen csak élet-halál ágynak neveztem ki magamban az évek során. Elég nyomós okom volt ezt a fura borzongásos jelzőt aggatni az öreg bútordarabra, hiszen mindhárman öcséimmel ebben a konyhában, ezen az ágyon láttuk meg a napvilágot Nitsinger Kati néni bábaasszony segédletével. Drága nagyapám ezen az ágyon halt meg, amikor öt éves voltam. Most ez az ágy a másik oldalra került, megvan a kredenc, a mosdó, de hiányzik a fehér sparhelt és a konyha közepéről az asztal meg a kopott hokedlik. Az ágyban párom alszik, amikor zörögnek a konyhaajtó üvegén. Látom, hogy egy nagydarab, szőrös arcú férfi áll az ajtóban, pisztolyát fenyegetően lengeti a levegőben, ébresztgetem a páromat, hogy baj van, csináljon valamit, de ő azt mondja, csak álmodok, feküdjek vissza a helyemre és aludjak, mert ráérek nem kell munkába sietnem – ezzel a másik oldalára fordul. Bemegyek a szobába az unokáimhoz, ők sem ébredtek fel a zörgésre, betakargatom őket, mert reggelre kihűlt a szoba. Visszasettenkedek a konyhaajtóhoz, a borzas, pisztolyos ember most a nyelvét öltögeti és szamárfület mutogat.

*

December 18.

Mostanában költözök, többnyire vissza Felsőkövesdre, felújított pusztai lakásomba. Elégedett lennék a helyzettel, de egyre jobban nyugtalanít, hogy nem találom az egykori szomszédokat, kedves arcokat. Rettentő magányosnak érzem magam a luxuskörülmények ellenére is…

*

2021. január

Vidéki szállodában vettem ki egy szobát, mert lekéstem a Budapestre induló utolsó vonatot. Igazán rám fér már néhány órás magány – legalább rejtvényt fejtek kedvemre és közben zenét hallgatok, vagy tévét nézek – tervezgetem az estét és az éjszakát. Hirtelen megcsörren a szobatelefon és a mellettem lévő szoba lakója nagy kedvesen invitál magához, azt mondja, látta amikor megérkeztem, vele egykorú lehetek, és most egy nagyon jó bulit tartanak, menjek át, biztosan jól fogom érezni magam. Addig kérlel, hogy beadom a derekam, hogy átnézek egy rövid időre.

Összekapom magam és máris a folyosón találom magam. Kopogtatok, bújj be – szól egy idegen hang. Belépek, de nincs nagy világítás a szobában. A szűrt fényben öregek ölelkeznek fiatalokkal – nyögések, sikoltások hallatszanak, érzem egy kéz végigtapogatja a lábam, megrémülök és igyekszem kihátrálni az orgiáról. Nem tudok szó nélkül meglógni, mert az ajtóban utamat állja egy biztonsági őr és igyekszik visszataszigálni a szobába…


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS