Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasóközönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1899: Februári színházi események
Színház tér anno (Forrás: Régi Pécs)
Számos színházi eseményt idéztem föl már az előző részekben 1899-ből, amelynek homlokterében jobbára a kor híres színésze, rendezője, színigazgatója, Peterdi (Marianovich, Peterdy) Sándor (1855-1917) jubileuma állott. Most ismét a kor legjelentősebb pécsi, mégpedig liberális szellemű napilapjához, a Pécsi Naplóhoz (1892-1944) fordulok újabb idézetekért.
Most pedig rátérek a Pécsi Napló 1899. február 12.-i számában közölt „Színház és művészet” rovat „Zsidó honvéd” című cikkére. „Színházunk jó nevű komikusa ezen darabot veszi a következő héten jutalomjátékául, melyhez Szentirmay Elemér kitűnő zeneszerző már el is küldte egyik coupléját (kupléját) a jutalmazandónak, melyet ez alkalomra írt a szerző. Mutatóul küldünk belőlük nehány (sic!) strófát (a sorok folyását a nagybetűs szavak jelzik, a versszakokat különválasztottam):
Szentirmay Elemér sírja (Forrás: Wikipédia)
’Én egy fess honvéd vagyok, Tessék jól megnézni, Szép hölgyet, ha akarok, Tudok megigézni. Grojszartig a kurázs, Ahogy lövök, szúrok, Vai geschrieren! van haladás, Mikor én sturmolok. Bolondulnak utánnam (sic!) A lányok, asszonyok. Csinadratta bumbum, Csinadratta bum! Nű?!
Ellenzék bár obstruál, Béke-pipát szívja, A Széll (Kálmán) vígan fújdogál, Háborog a ’Tisza’ (István). Konferencz, az van elég S hozzá revízió. Gatt über die Welt! az szép, Hogyha nem vízió. S ha eltörik a kerék, Lesz nagy ribillió. Csinadratta bumbum, Csinadratta bum! Nű?!
Lukácsy Sándor 1870 (Forrás: Wikipédia)
A menyecske ifjú, szép S ah! milyen erényes: Forgatja is a szemét, Minden szóra kényes. Feszít a férj, s büszkén szól: ’Nőmnek (sic!) nincsen párja!’ Amit mindenki lát jól, Azt a férj nem látja… De a váltóit zsirálja A házi barátja. Csinadratta bumbum, Csinadratta bum! Nű?!
Potifárné volt egy szép Prachtvoll üppig dáma, József úrfi köpenyét El is ekzekválta. Szép nő ma is van elég, De József már nincsen, A tacskó is így beszél: ’Puszit, édes kincsem!’ Ószeres lett Ámor úr, Gseftel is már régen. Csinadratta bumbum! Csinadratta bum! Nű?!”
Andorffy Péter (Forrás: Wikipédia)
A korabeli sajtó – így a pécsi is – nagy erénye, hogy az akkori darab-részeket is rögzítette többször, így képet kapunk a színházi szövegekről. Bár sajátos képet tükröz a monarchia osztrákos katonanyelvéből, politikai utalásaiból, ma már nehezen követhetők ezek nyomon. Színvonaláról pedig ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket a mai korok fensőbbségével…
A lap február 19.-i számának (Színházi) „Tájékoztató” rovatában választ kapunk arra a még nyitott kérdésre, hogy ki volt az előző írásban közölt neves komikusunk, aki jutalomjátékának választotta – amint az a korabeli forrásokból kiderül – Lukácsy Sándor: „A zsidó honvéd” című eredeti énekes életképét 3 felvonásban. Andorffy (Krug) Péter (1856-1919) színész, rendező, színigazgató február 20.-i jutalomjátékáról volt szó. A darabot egyébként még március 12.-én szintén előadták. A zenéjét Káldy Gyula szerezte, a kupléit pedig a szövegben is közölt Szentirmay Elemér.
Káldy Gyula-Vasárnapi Újság (Forrás: Wikipédia)
Lukácsy Sándor (1835-1907) színműíró, színházi rendező volt, a sokoldalú Káldy Gyula (1838-1901) zeneszerző, karmester, főrendező, színigazgató, zenei író, Szentirmay Elemér (vadosfai és zsidi Németh János, 1836-1908) pedig a darab zeneszerzője. (Az már más kérdés, hogy Andorffy Péter és színésznő felesége a már közölt hír szerint ezután Kassára szerződtek.)
S ha már ennél a lapszámnál tartok, közlöm a „Tájékoztató” egész szövegét, amely az akkori színházi műsort tükrözi, megtoldva egy áprilisi rendezvénnyel. „Február 19. Séta zene a színház előtt ½ 1-ig. – Felolvasó estély a polgári leányiskolában. – A színházban délután 3 órakor ’Méltóságos csizmadia’ bohózat. Este 7 és fél órakor A ’Gyimesi vadvirág’ népszínmű. Február 20. A színházban Andorffy Péter jutalomjátékául A ’Zsidó honvéd’ bohózat. Február 21. A színházban ’Fekete vér’ színmű. Április 8. A pécsvidéki tanítónők egyesületének estélye a Nemzeti Színházban.“
44 Gyalogezred emlékműve Kaposvár (Forrás: Wikipédia)
A korabeli szokások szerint a városunkban állomásozó illetékes Monarchia-beli háziezred zenekara kedvcsinálónak időnként az épület előtt is nyilvános hangversenyt adott népszerű zeneszámokból. Ezt jelentette a „séta zene.” A felolvasó estély pedig egyértelmű közlés. Az itt közölt és előadott darabokról a következőket kell tudni. „A méltóságos csizmadia” című 3 felvonásos énekes bohózatot Rónaszéky (Rónaszéki) Gusztáv (Kirchbaum Ágoston, 1854?-1913) színműíró, színész, rendező szerezte, zenéjét pedig Barna Izsó (Brauner Izidor, 1859-1944?) karmester, zeneszerző állította össze. A rendező a híres színész-rendező, a már sokat említett Peterdi Sándor lett. Az 1899. február 13.-i előadás Bérczi Gyula (1871-?) jutalomjátékaként szerepelt, ezen kívül még ez az előadás február 19.-én délután is előadásra került.
Rónaszéki Gusztáv (Forrás: Wikipédia)
Géczy István (1859-1936) „A gyimesi vadvirág” című, a kor közkedvelt 3 felvonásos népszínműjének írója, zenéjét Konti (Kohn) József (1852-1905) szerezte, az 1897. április 6, 7, október 10, december 5, 1898. január 1, március 27 (délután), október 23, 1899. február 19.-i pécsi előadások rendezőjeként Somogyi Károly (1845-1908) színész, színigazgató szerepelt.
„A zsidó honvéd”-ról már szóltam, most még a „Fekete vér” című 5 felvonásos színmű van vissza, amelynek szerzője nem más, mint Jókai Mór (Jókay Móric, 1825-1904). Az előadásának dátumai január 17, 18. és február 21. voltak. Sajnos, csak egyszer, ekkor adták elő a Pécsi Nemzeti Színházban. Az április 8.-i „ráadás-közlés” pedig ismét egyértelmű tartalommal bírt. Már más alkalommal is szóltam arról, hogy a város akkori nagy tekintélyű egyesületei nevezetes előadásaikat itt tarthatták. Most is ez történt a Pécsvidéki Tanítónők Egyesületével is. (Volt, nem is egyszer, amikor a nagytekintélyű Pécsi Dalárda és a híres Zenekedvelők Egyesülete hangversenyeinek szintén a színház adott otthont.)
Helyi színházi adataimat ez alkalommal is a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, a fővárosban, 1992-ben kiadott, „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával 1895-1949” című két kötetes forrásmunka adataiból vettem.
Hozzászólások