Nincs olyan ember a világon, aki ne szeretne jólétben élni. Úgy, hogy ne legyenek napi gondjai, az élet lapjai simán peregjenek. Napjainkban tapasztaljuk, hogy a világ nagy mozgásba lendült. Emberek százai keltek útra Afrikából, Mexikóból, Közel-Keletről, hogy egy jobb élet reményében lélekvesztő csónakokon átkeljenek a tengeren, vagy végig gyalogolják fél Európát, hogy ahová majd eljutnak, ott jobb lesz. Persze ennek nagy része sajnos csak álom, mert a jólét nem hever szanaszét egész Európában. Azért tenni kell, beilleszkedni, dolgozni, gürcölni. Persze az élet eléggé disszonáns, mert vannak emberek, akik a kis újukat sem mozdítják és mégis jólétben élnek. E pár soros bevezető után tekintsünk körbe, nyitott szemmel.
*
Cs. Erzsike, aki elmúlt negyven éves, a Zrínyi utcában üzemelteti „Erzsike virágbolt” nevű vállalkozását. Pár éve vágott bele, két fiúgyerekük van, gimnazisták. A férje egy alkatrészeket gyártó cégnél művezető. Úgy gondolta Erzsike, szereti a virágokat, tele van a kertje, miért ne foglalkozna ezzel. Az üzlethelyiséget béreli, már kiépültek azok a csatornák, virágkertészetekkel, ahonnan beszerezi a cserepes, meg a vágott virágokat. – Vannak csendesebb napok – mondja, de a virágok sokszor nagyon kelendők Vannak kiemelt névnapok, mint Katalin, Erzsébet, ilyenkor a férfiak viszik a virágot. Az iskolai ballagások idején az anyukák vásárolnak a végzős gyerekeiknek, legyenek azok lányok, vagy fiúk. Egy-egy esküvő is sok pénzt hoz a konyhára. A legforgalmasabb időszak az ősz, a halottak napja. Ilyenkor sok koszorút készítünk, vágott virágból is sokat eladunk. Nem bántam meg, hogy belevágtam. Így mindennapra van elfoglaltságom, a jövedelem pedig jól kiegészíti a család bevételét. Persze nem dőzsölünk, számítással szépen beosztjuk és így élünk, minden családtag megelégedésére.
*
P. Tibor taxis ebben a kis városban. Mindenki ismeri, hiszen tíz éve űzi ezt az ipart. Azt mondja, szereti csinálni, elbeszélget az utasokkal. Néha van egy-két kötözködő, de eddig ezekkel sem volt különösebb gond. Sokat volt kint a droszton, ahol felveszi az utasokat, két műszakban dolgozik. Most az a gondja, hogy az autót le kell cserélnie, mert tíz évnél idősebb gépkocsival, nem lehet taxizni. Úgy látszik, mindig van valami, nem lehet megállni. Az elmúlt években a családi házat tették rendbe. Korszerű fűtést szereltek be, szigetelték a házat. Ezzel mikor kész lettek, volt egy-két évnyi szusszanásnyi idő, most pedig itt a kocsi cseréje. – Úgy látszik, nem lehet megállni! – mondja természetes hangon. – Ahhoz, hogy minden rendbe legyen, folyamatosan dolgozni kell! Luxust kétszer engedtünk meg magunknak. Egyszer a Balatonon nyaraltunk, egyszer meg Horvátországban megnéztük a tengert. Most is megyek szolgálatba, mert az új kocsi, sok utast kíván.
■
A Kovács családban hat gyerek van. Sorban születtek, évüket tekintve a legkisebb Zoli, kétéves, aztán Péter három éves, Mari már ötéves, Zsóka hatéves, Krisztina nyolc, Gyula kilenc. Egy kis faluban laknak, egy másfélszobás kis házban. Anyuka nem dolgozik, a gyerekek száma miatt főállású anya. Nagy rendet tart, mindenki segít a családban. A családfő, Kovács Gyula vasbetonszerelő, a közeli városban dolgozik. Jövedelmük az apa fizetése, meg a családi pótlék, amely a hat gyerek után közel százezer forint, meg anyuka is kap valamennyit a főállású anyaságra, de nem sokat.
Ezt kell beosztani, ebből kell bevásárolni az élelmet, tisztítószereket, ruhát, meg ami kell még ahhoz, hogy éljen a család. A boltba anyuka jár, mindennap. Ilyenkor vesz négy kenyeret, egy kiló zsírt, vagy két doboz margarint, meg öt liter tejet, egy kiló cukrot. Ez minden nap kell, ebből aztán kávé készül, zsíros, vagy margarinos kenyér. De hol van még a hús és miből lesz ebéd, meg vacsora. Aki nem éli meg ezt az életet, az el sem tudja képzelni, milyen fantázia kell ahhoz, hogy ennek a családnak az élete csak egy kicsit kiegyensúlyozott legyen, talán gondtalan és egyszer majd elmondhassák, jólétben élünk. Pedig egy hatgyerekes család nem szélsőséges eset és azt sem mondhatjuk, a gyerekek születésében a Kovács család meggondolatlan volt. A család tagjai segítik egymást, figyelnek egymásra, szeretetben élnek. Szent-Gály Kata, erdélyi születésű művészettörténész tanár szerint: „A Világot nem a jólét fogja lakhatóvá tenni, hanem a mások felé forduló szeretet.”
*
Az ember szemléli a világot, mert ugye csukott szemmel mégsem járhat. Bosszantja, ha olyat lát, ami számára nem hétköznapi. Ez a nem hétköznapi dolog pedig a gazdagság. Nincs olyan ember, aki nem tenné fel a kérdést, ha lát egy csoda „szép” házat (esetleg méretében már akkora, hogy palotának is lehetne nevezni). Vagy egy csoda „szép”, márkás autót, amelynek ára az álmok világába szaladgál. Aztán meg az is kiderül, hogy nemcsak a „papának” van ilyen kocsija, hanem hasonlóval megy „bevásárolni” a platinaszőke, műkörmös „mama” is. A kérdés pedig egyszerű: – Miből? Csak fantáziálsz és kérded magadtól: – mit csinálhat ez az ember, hogy ilyen bőséges a havi fizetése? Ez szinte megfejthetetlen kérdés, nyilvánosan nincs is válasz rá.
Próbálsz megfejtést kitalálni, talán örököltek, egy hasonló gazdagtól. Vagy megütötték a lottón a több milliárdos főnyereményt, amelyből évente esetleg kettő, a gazdagok száma pedig több. Ha beleképzeli magát az ember az említett két autós, csodálatos jólétbe, akkor biztosan Vaszary Gábor írónak van igaza. Szerinte ugyanis „minden, ami állandó, egy idő múlva unalmasnak tűnik fel az embernek: egészség, jólét, gondtalan élet”. Neki van bizonyára igaza.
Az elosztásból akadnak a gondok. Pedig volt rá ígéret, mert azt mondták, eljön egyszer a Kánaán, ahol a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet. De ez a bizonyos Kánaán nem akart elérkezni. Aztán a közelmúltban a politikában nevezték meg ezt a helyet, melyet fel is írtak egy nagy táblára, hogy mindenki jól lássa a célt, még azok is, akik szürkehályogműtét előtt állnak: kommunizmus! Aztán a jól látók előtt is szürke lett ez a táv, majd egyszerűen, szertefoszlott, semmivé vált.
*
T. Tibor élete során megtapasztalta, milyen az, ha nélkülözni kell és hiányzik valami. Most ötven éves és neves borász lett, van szőlője és pincészete. Az egész úgy kezdődött, hogy egy hegyi kirándulás során megtetszett neki egy szépen gondozott kis szőlős terület, egy falatnyi présházzal. Szóba elegyedett az éppen kapálgató, öreg tulajdonossal. Beszélgettek, a szavak végén oda jutottak, hogy szívesen eladná ezt a szőlőt, hiszen ő már nyolcvan éves is elmúlt. Hetek érlelése után vétel lett belőle. T. Tibor belevágott a borászkodásba. Ezzel a kicsivel kezdte, aztán még vett hozzá szőlős területet, többször is. Napjainkra eléggé kinőtte magát, pincészetéből az ő nevével fémjelzett címkézett üvegekben forgalmazza saját borát. Ő ismerte Laurent Gounelle francia író mondását: „az anyagi jólét önmagában nem szül boldogságot, de hiánya sokszor megnehezíti a mindennapokat.”
*
Z. Ferenc és T. Máté húszévesen találkoztak egy költözés során. Kiderült, hogy mind a ketten imádnak biciklizni. A kerékpárjuk is minőségi volt. Pár hónapos barátság után elhatározták, végigkerekezik Európát. Egészen Svédországig gurultak, majd visszafelé érintették Franciaországot, a nagy kerekezők országát. Spanyolországból fordultak vissza és Olaszország után tértek haza. Ők ketten döntöttek így, mintha ismerték volna Paulo Coelho brazil író mondását: „egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltünk.”
*
A téma sikeres szemléltetésére vegyünk két embert, sajátos történetével. Az egyik ember K. Pál, negyven éves, gazdag (azt nem tudni mitől lett az, csak gazdag, sok pénze van. Van ilyen ember, nem is egy.) Az ő életszemléletét Stephen King fogalmazta meg. – „A pénz, tíz-húsz évig a jólét, különös dolgokat tesz az emberrel, elhiszi ugyanis, hogy nincs olyan szorult helyzet, amiből ne lenne joga, kiverekedni magát.” De hogy milyen a belső békéje, az számára nem kérdés.
A másik ember Cs. Zoltán, szintén negyven éves. Nem mondható gazdag embernek, olyan közepest megközelítő életmódban él. Vannak szűkösebb napok, vannak kiegyensúlyozottabb. Nem búslakodik, életszeretete megfelelő. A kisebb dolgok is pozitív életerővel tölti el. Dean Ray Koontz amerikai író írja: „Az embert leginkább, akkor tölti el az elégedettség és jólét tudata, amikor jól fűtött, kényelmes szobából, nézi a kinti hideg, téli világot.” Akkor nem kell más, csak a lelki béke.
Hozzászólások