December 1.
Halk nyávogást hallok a nagyszobából, benyitok, hát az ágyon három öklömnyi cica járkál. Még ilyet sem láttam életemben, két cica szőre rózsaszín és fekete csíkos, a csíkokat fekete pöttyök választják el egymástól, igencsak mókásak, ahogy hátukat felgörbítve járkálnak a heverő karfáján. A harmadik cica vörös, talán mérges is, mert vicsorít mint egy oroszlánkölyök. Úgy látszik, nagyon otthon érzik magukat nálunk. Kérdezem menyemtől, hogy kerültek ide az állatok, azt mondja rég szeretett volna már cicákat, most ezeket kapja ajándékba. Nemsokára elköltöznek innen, a családi házban pedig jó helyük lesz.
*
December 4. – Nagyon szép álom
Valahol nagyon dolgozok, takarítok – a hálószobában is van tennivalóm, ágyneműt cserélek. A franciaágyon térdepelve húzom fel a tiszta élénkpiros kockás ágyneműt, annyira tetszik, elhatározom, hogy veszek magamnak is ilyet vagy ehhez hasonlót. Már a lepedőt igazgatom, simítom – gyönyörködök a frissen vetett ágyban, közben dúdolgatok. Nem veszem észre, hogy valaki bejön a hálószobába, sőt mellém telepedett, csak a kezét érzem a vállamon aztán a melleimen. Erős, határozott mozdulatokkal próbál megszabadítani a pólómtól és a melltartómtól. Érdekes módon nem menekülök a simogató kéz elől, szinte hízeleg az önbizalmamnak, hogy valakiben ekkora vágyat ébresztettem. Szeretném megnézni a mögöttem álló férfit, megfordulok, de csak a vakító fehér köpenyt látom, nincs arc – csak erő, ami levesz a lábamról, és itt szakad meg a kép – nem tudom hol, miért és kivel keveredek ebbe az izgalmas, nem várt kalandba.
Edzőterembe megyek, hogy a hosszú ideje tartó bezártság miatt felszedett felesleges kilóimtól megszabaduljak. Futópadon futok, gyűrűn függeszkedek, bordásfalnál csinálok néhány gyakorlatot. Próbálok néhány lábfelhúzást a bordásfalon, úgy érzem belejöttem a gyakorlatokba, ekkor szólal meg valaki a szertárból: a kora ellenére még egész jól bírja.
*
December 5., szombat
Segíteni megyek L-hez, mert vendégek jönnek. Előszedem az edényeket, tányérokat, evőeszközöket, poharakat. Keresem a tárgyakat, a legbelső szobában is nyitogatnám a szekrényajtókat, de elszörnyűködök, hogy minden poros és zsíros. A tükrös fiókos szekrény olyan, mint a miénk volt Vaszaron, de még a tárgyak is megegyeznek a mieinkkel. A nippek alatti kerek horgolt terítőcskék piszkosszürkék. Sietek a fürdőszobába, egy nagy műanyag lavórt keresek, de bosszant, hogy a kedvenc sárga edényem nem találom, de az egyik sarokban felfedezem a régi kék babafürdető kádat, még Roland fiamnak vette anyám. Megörülök a régi, megfakult kádacskának, ez is megfelel a célnak, ebbe szedem a ragadós, koszos tárgyakat, majd jó meleg domestosos vízben tisztára mosom mindegyiket. Így is teszek – a por eltávolítása után a konyhai mosogatást végzem, a csepegtető tálcára helyezem a csillogó tiszta tárgyakat. L. a konyhaajtóban áll és elismerően mosolyog.
*
December 6., vasárnap
Autót vezetek, egy szürke, ismeretlen márkájú autó volánjánál ülök. Valahogy sikerül beindítanom. Néptelen utcán nagyon lassan haladok, annyira félek, nehogy karambolozzak, pedig sietni kellene, mert mindjárt nyolc óra lesz. Hirtelen egy rendőrautó áll meg mellettem, mutatja, hogy álljak meg. Nehezen tudom leállítani az autót, a szigorú bajszos rendőr kéri a jogosítványomat. Mondom, sajnos nincs jogosítványom. Hogy merészeltem így vezetni? – kérdezi nagy felháborodással az ember. Jaj, uram, a gyerekeket kell iskolába szállítanom, mert a szüleik vidéken vannak. A rendőr benéz az autóba, a hátsó ülésen unokáim kucorognak. Úgy néz rám, mint egy gyilkosra. Bárcsak ébresztettem volna előbb a gyerekeket és busszal jöttünk volna.
Hozzászólások