A régi jókívánságok a legfontosabb értékek, melyeket említeni szoktak egy mondás szerint egymás között az emberek: „-Bort, búzát, békességet” – szól a mondás. A békesség, a lelki nyugalom az embereknek, zavartalan, békés együttélést jelenti, ahol az a lelki nyugalmat szimbolizálja. Ez annyira fontos az életben, hogy az emberek, szinte bármit megtesznek, azért, hogy megtalálják. Különleges helyekre utaznak, méreg drága pénzen, agypusztító drogot szívnak, mindenféle dolgot kipróbálnak.
Ősidők gondolkodása szerint a békesség teszi a földet lakhatóvá, a felebarátot szeretetre méltóvá, ez ad az életnek értelmet és célt. Régebben ezért úgy üdvözölték az emberek egymást: „- Békesség néked!”. Ezzel a lehető legjobbat kívánták egymásnak.Az igazság az, hogy ebben a világban nagyon kevesen vannak, békességben önmagukkal. A legtöbb ember rengeteg stresszt, aggodalmat, feszültséget cipel.
„A lelki egészség ismérve az a képesség, mellyel idejében szembe tudunk nézni válságainkkal” – írja Murgan Scott Peck amerikai pszichiáter. Ehhez pedig békesség kell, nyugalom, kiegyensúlyozottság.
*
T. Tibor amikor elvégezte az egyetemet, nem mintha nem tudta volna, hogy hova szeretne majd tartozni. Építész oklevelet kapott, hívták is többfelé. A hívogatások, állás ajánlások sok mindennel kecsegtettek. Lehetett közte válogatni. Volt egyszerű munkalehetőség, de volt olyan is, amelyik gyorsabb sikereket, nagyobb anyagi lehetőségeket ajánlott. Tehát, könnyű lett volna elcsábulni, de T. Tibor latba vetett minden megoldást és a döntése szerint olyan megoldást választott, ahol már korábban „dolgozott”, mint gyakornok. Megismerte a munkát, mit kell csinálni és a közösség is összetartó volt. Úgy érezte lelkileg is a legmegfelelőbb számára. Amikor döntött, tényleges megnyugvás kerítette hatalmába. Mondhatnánk azt is, mintha eszébe jutott volna Rudolf Stenier osztrák filozófus megállapítása: „semmi sem ápolja jobban a lelki élet egészségét, mint az igazi gondolkodás.”
*
Z. Károly befejezte a középiskoláit. Apja leültette a szobába és azt mondta: – Fiam, most úgy beszélek veled, mint férfi a férfival. Felnőtt lettél, a szülő kötelező feladata eddig tartott. Nem mintha nem támogatnálak ezután is, de döntened a magad sorsa felett, neked kell. Mégpedig úgy, hogy lelki békéd, egészséged mindig rendbe legyen.
Z. Károly megfogadta apja tanácsát. Szakmát tanult, villanyszerelő lett. Bizonyítvánnyal a kezébe munkát vállalt egy építőipari cégnél. Új lakásokat építettek Budapesten. Huszonöt éves korában megnősült, apja örömére született két fiú unokája. Felesége óvónő, házat építettek a városhoz közeli faluban. Most ünnepelte családi körben harminc ötödik születésnapját. Nem panaszkodik semmire, kiegyensúlyozottságban él, úgy érzi lelki egészsége rendben van. Ha valami baj bekövetkezik, az akadályokat mindig könnyedén veszi.
*
Thomas Stephen Szasz, magyar származású amerikai pszichológus szerint: – „A lelki egészség nem valami olyasmi, amit készen kap, vagy amire rátalál az ember. Sokkal több valami, olyasmi, amit meg kell teremteni magunknak.”
*
Szanatóriumban találkozott Zs. Júlia óvónő és K. Katalin fodrász. Mindkettőjüknek a tüdőjével volt gond, közös szobát kaptak. Így kénytelenek voltak beszélgetni és a hosszú ott tartózkodás során életükről is elmondani több dolgot.
Kezdődött azzal, hogy Zs. Júlia, aki harminc éves volt, férje Péter egy irodában dolgozott, mint bérszámfejtő. Egy közös gyerekük volt, egy kislány, aki még iskolás. K. Katalin már idősebb volt, túl a negyvenötön, két fiúgyermek édesanyja. Férje, Sándor mozdonyvezető. A sok beszélgetés során arról esett szó, hogy a férjek mit csinálnak szabadidejükben, ha van egyáltalán ilyen. K. Katalin az idősebb jogán kezdett erről beszélni. Elmondta, hogy a férje a hosszú szolgálat után nagyon szeret elvonulni. Nem a kocsmába, hanem a háznál van egy műhelye, ott szerel, megjavít mindent, de sokat segít neki a házi munkában is. Kiegyensúlyozott házasságban élnek.
Zs. Júlia sok közbe kérdezés során mesélte el, hogy az ő férje, a Péter az irodai munka után mindig a szabadba vágyik. Szeretne horgászni, de ezt csak nagy veszekedések árán engedi meg neki. Legyen otthon, ne csavarogjon a haverokkal egy tó körül, ahol néha a kifogott halakból halászlével vendégelik meg horgász társaikat, meg iszogatnak. Ebből fakad mindig a veszekedés. Néha már a kenyértörés gondolata is megfogalmazódott bennük, de valahogy helyre biccentek a dolgok.
Zs. Júlia nem ismerte Moldova György írónak azt a mondását: „a magány lelki egészségünk része, nem szabad együtt maradni olyan partnerrel, aki ezt nem engedélyezi számára.”
*
H. Ferenc körzeti orvos egy kis faluban. Három település tartozik hozzá. Ennek megfelelően van megszervezve a rendelés idő, az orvosi ellátás. Ez azt jelenti, hogy szinte, a nap minden percében ugrásra kész, ha hívják, autóba vágja magát és megy. Orvosolja a bajt, meg gyógyítja. Ezt a munkát mindjárt az egyetem elvégzése után ebben a kis faluban kezdte. Szerette a munkáját, kedves és figyelmes volt. Minden beteg egyforma volt számára, a gyógyítás pedig a fő hivatás. Ezt Sigmund Freud úgy fogalmazta meg, hogy: „A lelki egészségnek két kritériuma van, képesség a munkára és képesség a szeretetre.”
*
H. Ferenc az egyik falusi iskola tantestületében dolgozott, mint testnevelő tanár. Már elmúlt harminc éves, de alakján jól látszott, hogy elvekben is hű szakmájához. Az ő elvbe is az volt, hogy az embernek vigyáznia kell fizikai egészségére. Sportolni, mozogni kell. Ismerte Éber Jenő belgyógyász főorvos mondását: „A beteg testben többnyire beteg vagy megbántott lélek lakozik.” Tehát, vigyázni kell egészségünkre. Fontos elvnek tartotta a mozgást, a pihenést, az alvást, hogy a szervezete megfelelően regenerálódjon, képes legyen az újabb kihívásoknak megfelelni, azokat teljesíteni. Ha mind ez rendben van, akkor reggel, ha felébred, az az érzés keríti hatalmába: – Minden rendben van, készen állok a feladatok elvégésére, kiegyensúlyozott, boldog vagyok.
*
T. Kovács István építési vállalkozó, most indult neki a vállalkozásának. Sok gond és probléma volt, hogy beinduljon a munka. István, aki már több mint negyven éves, nem olyan rugalmas, nem tudja a gondokat gyorsan és áttekintő módon megoldani, kezelni.. Töpreng, sokszor napokig, mi legyen a döntés. Aztán, ha hazamegy, viszi magával a gondokat. Ebből aztán sokszor veszekedéssé fajulnak a dolgok. Három gyerek, két fiú és egy lány, csak hallgatja, a szülök perlekedését. Sokszor már maguk is úgy vannak, jobb lenne elmenni ebből a családból. Szorongóvá váltak, zárkózottak lettek. Milyen gyerek lesz, aki így éli meg fiatal korát? A kérdésre, íme, Berente Ági írónő, életmód kutató válasza: – „A felnőttek problémái mindig átragadnak a kicsikre, sőt még a kamaszokra is, ezért az első, amit tehetsz gyermeked egészségéért, hogy teszel a sajátodért. Testi és lelki egészségedért egyaránt. Egészséges szülő képes csak egészséges gyereket nevelni.”
*
P. Zsuzsa eléggé lazán végezte el a gimnáziumot. Egyelőre a továbbtanulás gondolata is idegen volt számára. Az első munkahelye egy kerületi önkormányzatnál kezdődött. Először olyan fuss ide, fuss oda megfoghatatlan munkaköre volt. Kezdetben nem is volt ebből gondja, de ahogy teltek az évek, azt tapasztalta, hogy a körülötte lévő kollégák valamilyen formában tanulnak. Elhatározta, ezen változtatni fog. Önszorgalomból elkezdett felkészülni egyetemi felvételire. Mindjárt a jogi pályát választotta. Elképzelte, biztosan jó ügyvéd lenne belőle, vagy ha döntenie kellene egy bűnöző elkövetett bűnesetéről, biztosan igazságos döntést hozna.
A kezdetekkel nem is volt baj, amit a középiskolában nem tanult meg, próbálta behozni. Bizonyos tárgyakból még különórát is vett, aztán a felvételi vizsgán megfelelt, felvételt nyert. Elindult a tanulás, közben rájött, hogy ismeretei hiányosak. Próbálta bepótolni, de ez annyi fáradsággal járt, nem bírta erővel. Elég sok pótvizsgával elbicegett a második évfolyam végére. Leült és gondolkodott, most mit tegyen? Döntött: – abba hagyja az egyetemet, nem neki való ez. Jó darabig kísértette a döntés helyessége, igen vagy nem. Aztán megbékélt önmagával. Összegezte ezeket az éveket. Körültekintő ésszerűséggel kellett volna megítélnem magamat. Nem lett volna szabad, ilyen magas célt kitűzni, de ha már így alakult, az a bizonyos ismeretanyag, melyet közbe szerzett, nem bánta meg, nem okolta érte önmagát.
*
Z. Ferenc szállítási művezető egy építési vállalatnál. Ötven tehergépkocsi az állomány, ötven sofőrrel kell naponta bajlódni, mert van közte sok értelmetlen ember. Építőanyagokat szállítanak egy nagy építkezéshez. A munka úgy van megszervezve, hogy mindennap annyi anyagot kell a helyszínre vinni, amit még az nap be is építenek. Egy eléggé szűk helyre építenek egy tizenöt emeletes házat. Z. Ferenc tudatában van annak, hogy a munkát precízen, pontosan kell megszerveznie, semmi lazaság. Ez bizonyos feszültséggel jár számára. Konfliktus mentességgel csak úgy tudja ezt a feladatot megoldani, ha ügyel minden részletre. Azt is tudja, hogy ehhez nagyfokú lelki egészségre, egyensúlyra van szüksége. Folyamatosan kell értékelnie saját döntéseit, helyes volt vagy nem. Ami jó volt azt elfogadni és biztosnak lennie abban, hogy jól döntött. A helytelent pedig elvetni. Valószínű ismerte Jakubcsek Gabriella újságíró, riporter mondását: „Az, hogy valaki lélekiekben rendben legyen, ugyanolyan fontos napi tevékenység, mint a sport.”
*
Nem tudja az ember a jelenlegi világban eldönteni pontosan és megbízhatóan, milyen a lelki egészsége, lelki békéje. Bármit is tartogat a jövő, lehetséges aggodalom és félelem nélkül, lelki békében szeretne élni.
Hozzászólások