A Magyar Kultúra Napja alkalmából
Dal lehetnék, messzit járó,
szép hangokat megszitáló,
zenghetnének hegyek, völgyek
dúdoltatva sok szép tölgyet.
Szó lehetnék, oda hangzó.
szívem tornyán kelt harangszó,
mindenkihez eljuthatna,
ebéd mellé áldást adva.
Rím lehetnék, összecsengő,
nem sor végén tengő-lengő,
a hívóra ütős válasz,
mondandóknak erős támasz.
Csepp lehetnék minden sorban,
ahogy a vízesés csobban,
frissen gyöngyöző és tiszta,
felüdül, ki hallja – issza.
Vers lehetnék, nektek szóló,
szó-fogadó, békés móló,
kik az öblén kikötnének,
értük szólna ez az ének.
Versszerető barátaimnak
Hozzászólások