előbb próbálkoztam imával és sírással
de csak öt percig volt jobb
ilyenkor nagyon fáj önmagamnak lenni
aztán ásítottam, megvakartam az állam
és lecsaptam a villanyt
kivettem a calvadost a papírzacskóból
az eladó lány ajánlotta, hogy beleteszi
azt hihette, ajándékba viszem
valahol igaza volt
lehet, megsejtette, hogy évekkel
le vagyok maradva magam mögött
előrefutnék a sötétbe
mint az őrült főnököm
kinek a fia apa nélkül nő fel
de lefékeztem, s hátrafordultam
a fénypontokkal telepöttyözött
sötétségben, oly kupolák és
épületek hazájában, melyek
átadás után rögtön beáznak
itt kellene figyelemre méltót
eredetit, merészet alkotni
saját jelentéktelenségem
és helyettesíthetőségem
teljes tudatában
itt kellene egyedül kitalálni
hogyan foltozzak be egy ózonlyukat
érintetlen erdőket
védetté nyilvánítani magamban
háromezer csillagot látva minden éjjel
s az Úr hangjára várni, fülelni
hisz nem ő hallgatott el, hanem én
s tudni, eljő a gonosz, ezer
részeg rémület képében
fekete alakként, aki elvisz
magától lebbenő függönyként
szörnyű kézként, amely ajtót nyit
nézd csak
eldobott játék vagyok a járdán
Budapest, 2022. október 21.
Hozzászólások