Iskolában vagyok. Matek órát tartok, vagyis tartanék, ha a gyerekek figyelnének rám. Hiába szólok rájuk, továbbra is játszadoznak, beszélgetnek, zavartalanul nyomkodják mobiltelefonjaikat, mintha ott sem lennék. Néhány vagányabb fiú kitartóan pimaszul néz rám, reakciómra várva. Kinyitom a tanterem ajtaját, hátha jobb belátásra térnek, ha meglátják, hogy a folyosón az igazgató és a szaktanácsadók tartanak megbeszélést.
Találkozóm van R-rel, rendezvényre készülünk, színházba, vagy könyvbemutatóra. A megbeszélt helyen össze is futunk, miközben én egy másik ismeretlen embertől kérdezgetek valamit. R kínos mosollyal veregeti a hátam, aztán a karomat megszorítva próbál elhúzni onnan a néptelen utcavégre. Mi bajod van? – kérdezem, ahogy válaszolna, felső fogsora ijesztően kiáll, mozog, akkor látom, hogy nagy a baj, ajkai is szörnyen megdagadtak. Szóhoz sem tudok jutni a rémülettől.
Idegenben idegenek között kódorgok, furcsa lapos tetejű házak mindenfelé. Nagyon megéhezek a hosszú céltalan járkálásban, valahogy eljutok egy panzióféléhez. Kétfogásos ételt rendelek, azt mondja a pincér, hogy legyek türelemmel, várnom kell egy kicsit. Nézzek szét a panzióban és keressek szobát éjszakára. Az emeletről minden földszinti szobába betekintést nyerek. A szobák egyformák, a berendezésük is mértani pontossággal egyformának tűnik, csak a falak színe más: vagy kék, narancs, rózsaszínű közöttük. Most is szállingóznak szobáikba a vendégek, megdöbbenek, férfi férfivel, nő nővel érkezik a szálláshelyre, alig várják, hogy egymásnak essenek. Felfedezek ismerőst is a meleg párok között. Sajnálom a jóravaló férjet, akinek talán fogalma sincs az asszony beteges hajlamáról, félrelépéséről. Vén fejemre ezt is megértem, felháborodva, félhangosan mondom a magamét. Valaki megszólal, ne csodálkozzon, Angliában így van ez. Megyek vissza az étterembe, közben bekukkantok a konyhába, látom, hogy öntögetik vissza az ételeket az óriás fazekakba, lábosokba. Egyből felfordul a gyomrom, az éhségről teljesen megfeledkezek, igyekszem kifelé az utcára és mielőbb haza.
Hozzászólások