A hiedelmek végigkísérik az embert egy életen át. Gyerekkorban a felnőttek mindig mondják azokat a hiedelmeket, melyeket ők is megtanultak szüleiktől, nagyszülőktől. Ez egy tévesen alkotott vélemény. Nézzünk csak meg egy párat és véleményezzük is. Késsel nem szabad tejet kavarni, mert véreset ad a tehén. (késsel valóban nem lehet, nem illik a tejet kavarni). Aki rálép a kenyér darabra, éhséget hoz. (ez a kenyér tiszteletére alakult hiedelem. A kenyérnek sohasem volt az ember bővében, hogy azt csak pocsékolhassa. Ha kenyér volt, akkor szinte minden volt.) A házba belépő látogatót le kell ültetni, nehogy elvigye az álmot. (alapvető udvariasságra valló hiedelmes figyelmeztetés). Újév napján pénzt ne adj ki, mert egész évben fizetel. (óvatosan figyelmeztet, légy takarékos és vigyázz a javakra, pénzre). A hiedelem sokszor babonás jóslatokban jelenik meg. Ha az asztalon feldől a sótartó, veszekedés lesz. (a sótartó csak úgy magától nem szokott eldőlni. Valaki véletlenül, vagy éppen készakarva eldönti, ez bosszúság, nehéz feltakarítani és ez veszekedésbe torkollik.) Ha Medárd napján esik, akkor 40 napig esni fog. (ez inkább egy régi, hosszú, több éves megfigyelésen alapszik. Mi van akkor, ha mégsem esik? Valószínű nem működött jól ez a hiedelem, vagy a tényleges éghajlati időjárási viszonyok nem tették lehetővé az eső megjelenését. Ég, tüzel az arcom, valahol szapulnak. Ehhez csatolnám a következő hiedelmet: Ha a jobb tenyere viszket: pénzt kap, ha a bal, pénzt ad ki. (egyszerűen levonható az a tény, hogy mindenhez valamilyen hiedelem fűződik. Arról már nem is akarok beszélni, hogy ezek a mindenki által tudott hiedelmek, az évek során, emberről emberre átvéve, elferdülnek, megváltoznak. Én például úgy tudom, akkor kapok pénzt, ha a bal tenyerem viszket. Hittem benne és néha bevált. A hiedelmekben van olyan is, amely kedvezményeket ad, mellyel megmagyarázzuk, ma miért nem csinálunk semmit. – Kedden nem jó mosni, mert véreset tojik az aprójószág. – Pénteken nem jó semmit kezdeni, mert szerencsétlen lesz az ember. – Szombaton nem jó fonni, mert a rosszak elviszik az orsót. (van benne egy csomó rafináltság – ezért nem kellett a szomszédba menni.)
A hiedelmek széleskörű tárháza arra is jó volt, hogy mindenre, mindenkor találtak elfogadható magyarázatot. – Ha csuklik – emlegetik valahol. – Ha fedetlen fővel tavaszi esőre kiáll, gyorsan megnő a haja. – Aki bal lábbal kel fel az ágyból, azon a napon szerencsétlen lesz. (ez olyan magyarázat, melyet aztán a nap végeztével mindenre ráhúzhatjuk, az egy érvet adó hiedelmet. – Ha csillag fut le az égről, valaki meghal. (ez a hiedelem értelmezése augusztusban, a csillaghullások idején, nem derűlátó hiedelem. Még azt is hozzá kell tenni, ez is megfigyelésen alapszik, a legtöbb haláleset tavasszal vagy éppen ősszel van.
A hiedelmek babonákkal is vegyültek, így aztán mindenre volt elfogadható magyarázat.
*
A mítosz görög eredetű, a beszéd, az elbeszélés során jön létre. Az emberi kultúra, vagy éppen vallás folyamatos alakulásáról szól. A mítoszokon keresztül próbálják megmagyarázni a világ keletkezését. Ezekben a történetekben mindig a jó legyőzi a rosszat. Minden ideális, még akkor is, ha közben történnek rossz dolgok. Vallási mítoszokban a végítélet után ismét paradicsomi állapotok lesznek. Ezeket a „történeteket” elbeszélik, ismételten és mindig másképpen mondják tovább. Azonban egy vezérfonalat azért követnek. Így alakult ki a finn mitológia alapján elbeszélt Kalevala – eposz. De ilyen a zsidó-keresztény hagyomány alapján kialakult szentírás, maga a Biblia is.
Azt hihetnénk, hogy napjainkban már nincsenek mítoszok. Tévedünk, mert a mai, modern kor is az elbeszélések alapján teremt mítoszokat. Ezek azonban kulturális, vagy éppen üzleti célokat szolgálnak. Ki ne ismerné azt a mítoszt, melyet egy amerikai színésznő – Marilyn Monroe – köré font a sajtó, a színészvilág, vagy éppen a politika.
*
Ha emberekről beszélünk, szoktuk mondani, hogy téveszmékben él. Ez a helyes gondolkodástól eltérő gondolkodás, ennek szabályaival meg nem egyező nézetek vallása, vállalása. Ezek az eszmék, nevükben is benne foglaltatik – téveszmék.
A téveszme sajnos betegség. Ez inkább a felnőtt korban vagy éppen idősebb korban alakul ki. Nem bizarr jellegűek, sőt a mindennapi helyzetbe ágyazódnak be. Fokozataira lásunk példákat:
S. K. mindig, úgy érezte, valaki követi. Ment az utcán, lopva hátranézett. Távolban jött egy kalapos ember, biztosan őt követi. Ettől zavart lett, nem tudta, gyorsítsa lépteit, vagy természetes lassúsággal, csak lépkedjen a járdán. Szinte már félt kilépni az utcára.
T. F. most értesült arról, hogy egy új lány dolgozik mától az irodában. Barna hajú, szemüveges volt, kissé esetlen, de a reggeli kávéfőzést rábízták, mivel többieknek ehhez már senkinek nem volt kedve. T.F. tetszését nem nyerte meg a szemüveges lány, bizalmatlan volt irányába. A kávéját nagyon óvatosan itta, mindig attól félt, hogy valamit beletesznek, esetleg megmérgezik.
Zs. K. rendszeresen elment férje munkahelyére. Nem a portán várta, távolabb egy mellékutcában, de a kijáratot jól lehessen látni. Aztán, amikor Zs. K. kijött az utcára és elindult – úgy mond – haza felé, a feleség titkon követte. Ki akarta deríteni, hová megy. Meggyőződése, hogy megcsalja, a szeretőjéhez megy. A megfigyelések többször megismétlődtek. Az eredmény, rendszeres veszekedés volt, otthon ahol az asszony felelősségre vonta.
U. T. harminc éves, még hajadon hölgy. Szép vörös haja van, alakja remek. Egy ÁBC-ben pénztáros. Az utóbbi időben egy ismeretlen férfi zaklatja. Már többször talált a posta ládájában levelet, melyben az a bizonyos ismeretlen férfi szerelmet vallott neki. A leveleket még az elején elolvasta, de már az utóbbi időben egyszerűen összetépte és kidobta. Pár nappal ezelőtt telefonon hívta, aztán a telefonálás rendszeressé vált. U. T. idegessé vált, nem tudta mitévő legyen. Már azon gondolkodott, hogy feljelentést tesz zaklatás miatt, a rendőrségen.
A. F. abban a kis faluban már ötven éve lakott. A szomszédjával nem volt semmi baja. De amikor az meghalt és a veje költözött a szomszéd házba, egy csapásra minden megváltozott. A jó viszony rosszra fordult. Kezdődött azzal, hogy az őszi kert szántásnál A. F. úgy látta, hogy az ő telkéből a vő elszántott harminc centit. Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Ebből aztán folyamatos veszekedés keletkezett. Bosszantották egymást, apró fűcsomókat, gazokat dobáltak át kölcsönösen egymás kerítésén. A. F. megelégelte és a bírósághoz fordult. Tárgyalást tárgyalás követett, mindenki a maga meggyőződését védte.
B. T-t nemrég nevezték ki csoportvezetőnek a nyomdában. Először nem volt semmi gond, csak később derült ki, hogy B. T. olyan parancsoló rendszert alakított ki maga körül, hogy nélküle az üzemben nem történhetett semmi. Saját személyét helyezte mindig előtérbe.
Z. G. hetvenéves asszony volt. Meghalt a férje és a lakásban egyedül maradt. Abban az emeletes házban később azt vette észre, vagy úgy minősítette, hogy vele nem törődnek. Ha felmossák a folyosót, előtte nem. Azt érezte, őt kiközösítették. Mintha őt félretették volna. Volt, aki nem is köszönt.
*
A téveszmék, tévhitek sokaságát nem is lehetne felsorolni, a példák is csak kiragadottak az érzékelés végett.
Hozzászólások