Orgonahangverseny – 2003. szeptember 13.
„A művészet éppen olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás.”
Dosztojevszkij
A pécsi Pius-templom fehérre meszelt falai között fölcsendül Bach orgonamuzsikája. Az a-moll preludium és fúga hangja árad, mint egy folyam, kiemel minket, hallgatóit az időből, magával sodor és visz… visz… Felemelő, megrendítő.
Aztán a Krisztus eljövetelét hirdető korálelőjáték következik, majd sorra hangzanak el Esterházy Pál, Stradella, Schubert, Franck, Caccini, Vierne, Widor művei. A két tehetséges fiatal: Fischer Tamás orgonaművész és Pál Alexandra énekművész értő előadásában gyönyörködve átérezzük az élet 
teljességét: fájdalom, mély szomorúság, meghatottság, áhítat, hittel teli várakozás, adventi öröm, bizalom, életerő árad a muzsikából.
Hemingwaytől tudjuk: bikaviadalon a közönség azt várja a matadortól, hogy mindig tehetsége legjavát adja. Ezen a koncerten orgonamuzsikából és éneklésből a legjobbat kaptuk a két előadótól, akik nemcsak a hallgatóságot ajándékozták meg ezzel a szép estével, hanem a befolyt összeggel a kertvárosi népkonyha fenntartását is segítik – a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Caritas közvetítésével. Lelki-szellemi és testi táplálékot egyaránt adtak. Köszönet érte.
Szóljon hozzá!