A világgazdaság
A globális növekedés az idén – az OECD legfrissebb előrejelzése szerint – 2,7% körül alakulhat, s jövőre is csak szerény javulás várható (2,9%). A növekedés gyorsulása elsősorban azon múlik, hogy az infláció mennyire enyhül és a reáljövedelmek mennyire emelkednek. Régiónként továbbra is nagyok a különbségek: a feltörekvő országok, így India és Kína esetében dinamikus növekedés, az USA-ban és Japánban 1% feletti mérsékelt bővülés, míg Európában inkább stagnálás várható. Az idei inflációs előrejelzéseket tekintve még mindig szomorú a kép: az infláció Kína kivételével mindenütt jóval a jegybanki célérték fölött mozog, s a nyersanyagárak csökkenése ellenére még erősek az árfelhajtó tényezők. Jövőre az infláció várhatóan enyhül, de e tekintetben vannak negatív kockázatok, mivel a maginfláció a legtöbb országban magas szinten befagyott. Az egyelőre még többnyire szigorú monetáris politika fékezi a növekedést, s a magas kamatok miatt a fiskális politika növekedést támogató mozgástere is nagyon szűk. Noha a monetáris szigorítás mértéke az év folyamán enyhülni fog, összességében egyelőre marad a magas kamatszint az országok többségében, de van, ahol további szigorítások várhatók. Az idei évre változatlanul mérsékelt bővülést várunk a világkereskedelemben, és jövőre is csupán a pandémia előtti átlagos növekedés alatti bővülés várható. Az energiahordozók piacán egyelőre az árak mérséklődése jellemző. A Brent nyersolaj ára az idén éves átlagban hordónként 80 dollár körül alakulhat, s a gázpiacokon is mérsékeltek egyelőre az árak. A kínai és az indiai kereslet bővülése a továbbiakban enyhén felnyomhatja az energiahordozók árát. Folytatódott a nem energiahordozó nyersanyagok árának mérséklődése is, azonban egyre valószínűbb, hogy érdemi csökkenés az idén már nem lesz tapasztalható. A termelési költségek emelkedése és az aszály is felfelé nyomja az árakat. Az Európai Unió külső környezetében vegyes a kép: míg az USA-ban és az Egyesült Királyságban lanyha növekedés látszik, addig Kínában, Indiában erős az élénkülés, és még Japánban is gyorsul a növekedés üteme. A tavalyi 3,5%-os GDP bővülés után az euróövezet gazdasága az idén mérsékeltebben, 0,6%-kal bővül, míg jövőre valamelyest élénkülhet a növekedés. A továbbra is kedvező munkaerőpiaci helyzet élénkíti a magánfogyasztást, míg a bizonytalan piaci kilátások és a szigorúbb finanszírozási feltételek fékezik a magánberuházásokat. A csökkenő energiaárak következtében az infláció is mérséklődik, de az elhúzódó orosz-ukrán konfliktus következtében bármikor kialakulhatnak újabb energiaellátási zavarok, amelyek az árakat felnyomják. A monetáris politika egyelőre restriktív marad, s a COVID és az energiaválság alatt tolerált laza fiskális politika egyre inkább szigorodik, s a korábbi támogató intézkedések mindenütt kivezetésre kerülnek. Az idén legfeljebb 1% vagy az alatti GPD bővülés várható a közép-kelet európai térségben, negatív kockázatokkal, főleg Lengyelországban, míg 2024-ben 3,5%-os ütemet jelzünk előre a régióra. E mögött a bázishatáson túl az a feltételezés is áll, hogy már nem várható újabb energiaár-sokk, a tagállamok jól használják fel a kohéziós és újjáépítési alapokat, s a kamatok pedig olyan szintre csökkennek, ami már ösztönzi a beruházásokat és a fogyasztást. Az infláció az EU-13 átlagában 10% fölött alakul az idén, míg jövőre jelentős mérséklődés várható, ám ennek egy része csupán a technikai bázishatás eredménye lesz. A jövő évi, átlagosan 5% körüli infláció jelentős javulásnak tekinthető, de az árindexek így is számottevően a jegybanki inflációs cél felett alakulnak majd.
A magyar gazdaság
2023 első felét a reálgazdasági teljesítmény romlása, de a pénzügyi egyensúlyi mutatók – jórészt ezzel összefüggő – javulása jellemezte. Az év első negyedében a magyar GDP kiigazítatlan volumene 0,9%-kal csökkent éves összehasonlításban. E visszaesés közvetlen oka mindenekelőtt a párját ritkító inflációs hullám tetőzése, az azzal összefüggő jövedelemcsökkenés és ennek nyomán a belföldi kereslet összehúzódása. Figyelemre méltó, hogy a nettó reálkereset-tömeg 10,3%-os első negyedévi zuhanása ellenére a háztartások vásárolt fogyasztása mindössze 3,9%-kal, a tényleges magánfogyasztás pedig 2,5%-kal esett vissza. Nem kizárt, hogy a vegyes jövedelmek kedvező alakulása tompította a reálkereset-csökkenés negatív hatását. Az állóeszköz-felhalmozás hozzáadott értékének volumene számottevően, 6%-kal zsugorodott, a belföldi kereslet és a finanszírozási viszonyok romlása közepette. A nettó áru- és szolgáltatásexport viszont pozitívan és erőteljesen járult hozzá a gazdasági növekedéshez – így lett az év/éves GDP-növekedési index kisebb 1%-nál. A termelési oldalon a mezőgazdaság – a tavalyi jelentős visszaesés után – megugrott, az építőipar pedig jelentősen visszaesett. A szolgáltatások viszont továbbra is bővültek (1,1%-kal), az állami (egészségügyi) szolgáltatások növekedése és a piaci szolgáltatások enyhe visszaesése mellett. A bezuhanó belföldi kereslet miatt ugyanakkor az ipar teljesítménye csökkent, és éves átlagban sem számíthatunk az ipar húzóerejére. A fentiek alapján fenntartjuk korábbi növekedési előrejelzésünket: várakozásunk szerint a GDP 0,5%-kal csökkenni fog 2023-ban. Továbbra is azzal számolunk, hogy a magánfogyasztás 2%-kal visszaesik az idén, bár ehhez az előrejelzéshez most nagyobb pozitív kockázat kapcsolódik, mint három hónappal ezelőtt. 2023-ban 4,9%-os GDP-arányos költségvetési ESA-hiányt várunk, negatív kockázatok mellett. A deficit év eleji meglódulása ugyan részben egyedi és szezonális hatások következménye, a tényadatok az adó- és járulékbevételek érdemi elmaradását mutatják. A július elején elfogadott 2024. évi költségvetés alapján jövőre csökkenhet az államháztartási hiány, de további intézkedések nélkül a deficit 1 százalékponttal meghaladhatja a 2,9%-os hiánycélt. Az egyenlegjavulást támogatja az extraprofit-adók részleges fenntartása és a rezsivédelmi támogatások visszaesése, viszont mintegy 400 milliárd többletkiadással járhat az MNB veszteségtérítése. A GDP-arányos bruttó államadósság várhatóan 2024. végére eshet 70% alá. Az infláció mérséklődésével párhuzamosan a jegybanki irányadó kamat az év végére 13% alá csökkenhet. A jegybanki kamatcsökkentési ciklus előrehaladtával az év második felében gyengülhet a forint árfolyama és ez tompíthatja az eltelt időszak jelentős reálfelértékelődéséből fakadó kedvezőtlen hatásokat. Amint azt korábbi jelentésünkben is előre jeleztük, az év/éves havi inflációs mutatók folyamatosan csökkennek, aminek oka egyrészt a bázishatás (hónapról hónapra emelkedik a tavalyi bázis), másrészt az áremelkedés ütemének tényleges lassulása is, jórészt a keresleti hatások miatt. A júniusi 19,9%-os harmonizált árindex azonban továbbra is messze a legmagasabb az EU-ban, és a további csökkenés ellenére az év végéig is az marad. A 2023. évi átlagos fogyasztói előrejelzésünket 18%-ra csökkentettük. Noha az újabb állami beavatkozások ismét zavarokat okozhatnak a kiskereskedelmi árképzésben, decemberre, ennek ellenére, továbbra is biztosan látszik a 10% alatti év/éves havi árindex, bár ez is a háromszorosan marad az EU-átlagnak.
Hozzászólások