A bemutató óta töretlen népszerűségnek örvend Tasnádi István Kartonpapa című előadása a Pécsi Harmadik Színházban.
Az 1970-ben született drámaíró, forgatókönyvíró, rendező a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére írta a színdarabot; ősbemutatóját 2018 februárjában tartották. A közönség még abban az évben láthatta a produkciót a POSZT-on. Egy évvel később Tasnádi Csaba rendezésében a kaposvári nézők is megismerhették, 2021-ben a Szkéné Színház és a Nézőművészeti Kft. vitte színre a darabot. A Pécsi Harmadik Színház 2023. december 21-én mutatta be, Herczeg Adrienn rendezésében.
Néhány tucat, kíváncsian mosolygó, egymással csevegő ember várakozik mellettünk a színház előcsarnokában, majd szépen sorban bemegyünk egy lakás étkezőhelyiségébe, ahol minden fekete és fehér, első ránézésre letisztult, modern és minimalista. Közben valahol, a tudat alatt, mégis vibráló, nyugtalanító érzés kerít hatalmába, a helyszín olyan, mint egy ravatalozó… Körben, a falak mellé kihelyezett székeken minden néző elfoglalja helyét. Hosszú, nehéz csend vesz körül bennünket. Itt-ott felnevet valaki. Néhány perc után végre a szomszéd helyiségből sorban belépnek a szobába a lakásban élők: Károly, a családfő (László Csaba), Juci, a felesége (Darabont Mikold) és Helga, a lányuk (Szatmári Alíz). Egy, a világra nyitottnak látszó család, természetes, szabad gondolkodással. Károly egyetemi professzor, Juci rajztanár, Helga korábban egy ideig Angliában élt, igazi világpolgár. Várják a vendégeket: Károly testvérét, Évát (Bacskó Tünde) és annak fiát, Zsoltit (Kecskés Alexisz). Éva nemrég vesztette el férjét, Miklóst. Megérkeznek a vendégek. Hárman! Ugyanis Miklóst is hozzák magukkal. Miklós egy kartonból kivágott, életnagyságú figura…
Éva nem képes tudomásul venni, hogy férje elhunyt, számára Miklós még mindig jelen van. Roppant kínos, ahogy be kell hozni még egy terítéket az asztalra, és merni kell neki is az ételből. Rettenetesen abszurd a helyzet, de ez még csak a kezdet, innen lavinaszerűen jönnek a meghökkentőbbnél meghökkentőbb szituációk, a hazugságokra, önbecsapásra, önámításra épülő látszatvilág találkozása a valósággal.
Hamar megértjük, hogy Miklós – finoman fogalmazva – erős személyiség volt. Gyakorlatilag egy abuzáló személy, aki még halála után is érvényesíti akaratát. Zsolti személyisége, viselkedése, minden megnyilvánulása, sőt a puszta jelenléte is egy önállótlan, igazi lúzer figurát mutat. Nem csoda, hogy ilyenné vált abban a közegben, amiben élt. Ki tudja, mi rejtőzik egy ilyen ember lelkében, mi foglalkoztatja? Elárulom: ki fog derülni!
Nézve-hallva az egyáltalán nem kedves kis családi összejövetelt, össze-vissza cikáznak a gondolatok bennünk. Feltárul előttünk, hogy a fentebb említett, „világra nyitottnak látszó család, természetes, szabad gondolkodással” mégsem az, aminek akkor látszott. Károly és Juci elhidegülve, szinte fényév távolságra vannak egymástól. Azon morfondírozik az ember, hogy Éva és Károly mennyire hasonló személyiség. Mindkettő meghunyászkodó, szolgalelkű – ki tudja, ők milyen közegben nevelkedtek. Akaratlanul is az Őszi szonáta sztorija ugrik be, miért válik olyanná az ember, amilyen lett. Zsolti szerényebb mozdulatokkal, de kitörne az önbecsapásokkal terhelt szűk világból, próbálna élni. Juci szinte kívülállóként látja át a helyzetet, és szeretne megoldást találni. De csak addig fűti a lelkesedés, amíg rá nem döbben arra, hogy nem lehet, nem érdemes. Megoldás helyett viharos fordulatok jönnek, bizarr titkok derülnek ki, amelyek nyomán még mélyebbre süllyedünk a mocsárba. A múlt árnyai nem csak a jelent, hanem a jövőt is befeketítik.
Miután a két család tagjai kimennek a fekete falú szobából, csak ülünk mozdulatlanul a helyünkön. Rémálom volt? De hol vagyunk? Csak nézünk magunk elé. Nehéz elindulni, a bejövetelkor kint maradt a mosolyunk.
Az előadás rendezője az emberi lélek jó ismerője – s ezt számos előadásban bizonyította, színészként és rendezőként is – Herczeg Adrienn. Egy vele készült interjúban elmondta, hogy az OSZIP Pécsi Színészképzésben résztvevő növendékeivel már néhány évvel ezelőtt megrendezte ezt a darabot – azt az előadást a 2021-es Ördögkatlan Fesztiválon is bemutatták. A rendező ezúttal a látvány megtervezésére Biacsics Renátát (Renyagyár) kérte fel, a kivitelezést a Papír Panír csapata, Kovács Tamás és Jankó Mátyás végezte. Ízig-vérig pécsi munka, Made in Pécs-díjjal is jutalmazott közreműködőkkel.
Az előadást a közönség legközelebb május 29-én láthatja a Pécsi Harmadik Színházban, majd a 17. Ördögkatlan Fesztiválon – a sorszámot nyerő szerencsések – augusztus 3-án két alkalommal is megtekinthetik a produkciót, 13.00 és 17.00 órakor a beremendi Színházteremben.
Szóljon hozzá!